Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

Í29. országos ülés Í912 deczember 17-én, kedden. 519 mint eredetileg tervezve volt és mint amekkorákat öltött volna akkor, ha az azóta elhangzott nyilatkozatok mindjárt eleinte megtétettek volna. (Igaz !) A pénzügyminister és azok közt, akik az adótörvények egyévi elhalasztását kérelmezték, lényegében, mondhatom, nem volt eltérés. Akik egyévi elhalasztást kívántak, azok ettől a fix terminustól nagyobb megnyugvást vártak, a pénzügyminister ur pedig az egyévi elhalasztásnak bizonyos hátrányait látta maga előtt, amelyek tényleg fenforognak és amelyeket magam is röviden leszek bátor érintem. Kétségtelen igaza van ugyanis az előadó urnak, hogy annak a kimondása, hogy az a súlyos pénzügyi helyzet egy egész évig fog tartani, épen a kormány részéről, bizonyos általános deprimáltságot kelt, aminek következtében az ipari munkálkodás és a kereskedői tevékenység megbénul, mert hiszen ime, hivatalos oldalról hallotta, hogy a válság 1914. jan. l-ig fog tartani. De ha ilyen volna e kijelentés hatása itt benn, vájjon milyen volna künn, a külföldön, ahova eset leg, rövid időn belül, támogatásért kellend fordulni. Mi történik akkor, ha a külföldön találna meghallgattatásra az a kormánynyilatkozat, hogy a válság egy évig feltétlenül el fog tartani. Mennyivel kedvezőbb ennél, ha a pénzügyminister, meggyőződéssel, azt hirdetheti, hogy a válság időleges, amely sokkal rövidebb idő alatt el fog múlni, mintsem, hogy szükségessé tenné ezen kivételes intézkedéseknek fix terminushoz kötését. (Helyeslés.) Mindezek arra inditanak, hogy deferáljak azok előtt az argumentumok előtt, amelyek a pénzügyminister urat vezették és mivel lényegileg ugy látom a dolgot, hogy teljesül azoknak a kivánsága, akik az adótörvények elhalasztását kivánták arra az időre, mig a válság lecsillapodik, nem járulhatok hozzá Sándor Pál t. képviselőtársam indítványához. Nem tehetném ezt már abból a szempontból sem, mert az ő indítványával ezeknek a már életbeléptetésre is rendelt törvényeknek az újra tárgyalás alá vételét kívánja és újra módosítását sürgeti. T. ház ! Ha egy de lege ferenda alkotásról volna szó, mindenesetre nagyon komoly figyelemre méltók volnának azok a megjegyzések, amelyeket adótörvényünk hiányaira nézve Sándor Pál t. kéjjviselőtársam előterjesztett, de itt már egy de lege lataról van szó, olyan törvényről, amely tulaj donképen örökségkép maradt reánk, amelyen bizonyos javításokat már a jelenlegi képviselőház is eszközölt, amelynek csak az életbeléptetése halasztatott el, de amelynek megváltoztatásáról vagy módosításáról éppen az adott viszonyok között legkevésbbé lehet szó. T. ház ! Amint Beck Gyula t. képviselőtársam felemlítette, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnökcsenget.) ezeknek az adótörvényeknek a módosítása csakugyan felidézhetne újra egy osztályharczot, és ennek az osztályharcznak, de éppen ugy annak a felekezeti harcznak is, amelyet tévesen egyik képviselőtársunknak imputált kifejezés in- ' terpretálása utján akarnak felidézni, mondom, ennek az osztály- és felekezeti harcznak mindenkor a leghatározottabb ellenzője lesz az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van. (Ugy van ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) Hogy, t. ház, a nehéz gazdasági helyzet mennyi ideig tart, azt természetesen megállapítani nem lehet. Hiszen meglehet, hogy tényleg a pénzügyminister urnak lesz igaza abban, hogy rövidebb idő alatt tisztul az állapot, mint talán sokan hisszük, de az is meglehet, hogy ez a gazdasági helyzet tovább elhúzódik, mint amilyen elhúzódásra ez idő szerint számítani lehet. Mindenesetre nagyon helyes, hogy az adótörvénynek életbeléptetése ebben a pillanatban, amikor az egész ország általános izgatottsággal van eltelve, elhalasztatott. Méltóztassék csak két körülményt tekintetbe venni, amely ezen adótörvények életbeléptetése folytán feltétlenül bekövetkeznék : az egyik az a körülmény, hogy az uj jövedelmi adótörvény a betéteket is, a betétek után nyert jövedelmet is megadóz tat j másik pedig az, hogy az adómentes értékpapírok után nyert jövedelmet is megadóztatja. Máris látjuk, hogy a betevők oktalanul izgulnak és betétjeiket visszaveszik ; hátha még bekövetkeznék az adóreform életbeléptetése következtében az, hogy a betétjeik után járó jövedelmet is be kellene vallaniok ; hiszen akkor a mi pénzintézeteink a legvál ágosabb helyzet elé kerülnének épen a mai izgatott közhangulatban, amelytől őket megóvni, megkímélni mindnyájunk kötelessége. (Helyeslés.) Másik az adómentes értékpapírok jövedelmének bevallása. Ez szintén azzal a következménynyel jár, — nem mondom, hogy normális időkben, de a mai izgatott időkben járhat ezzel a következménynyel — hogy az értékpapíroktól is szabadulni akarnak, akik azt gondolják, hogy ezen uj jövedelmi adóval egy uj, eddig nem ismert teher szakad a vállukra. (Ugy van !) T. ház ! Mindent el kell követnünk az izgatott közvéleménynek a megnyugtatására, és erre, azt hiszem, egyik az, hogyha a gazdasági életet az adóztatás terén nem mozdítjuk ki a maga eddigi működéséből és kereteiből, de a másik az, hogyha az ország népességének azt a rétegét, amely ezen adó behozatalával a legközvetlenebbül van érintve, más utón is igyekezünk megnyugtatni, és pedig azon az utón, hogy a helyhatósági közszolgáltatásoknál, épen az uj adók behozatalával előállott aránytalanság megszüntetése ennek a kormánynak, és ennek a háznak jelentékeny gondját, konsziderácziójának tárgyát képezi. Épen ezért tisztelettel adok kifejezést a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur előtt annak a kérésemnek, hogy ezt a kérdést, amely tulaj donképen az adóreformmal kapcsolatban már kezdettől fogva felmerült — mert hiszen az 1893-iki Wekerle-féle adójavaslatok alkalmával már jelezve volt az, hogy a helyhatósági közszolgáltatások épen ugy, sőt talán még inkább reformra szorulnak, mint az állami egyenesadók, — mondom, hogy