Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

518 'i-29. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. igazságügyi tartozásának nevezi ezt a kérdést és mikor a késedelmességről keserűen panaszkodik, azt mondja, hogy az előbb-utóbb mégis csak törlesztetni fog, ha pedig nem, a jövedéki büntető eljárásoknak előre látható csődje fog bekövetkezni. Mindezek alapján igen kérem a t. pénzügyminister urat, •— ha tervezet tényleg készen van — hogy legyen szíves ebben az irányban lehetőleg még az életbeléptetést megelőzőleg intézkedni. Beszédem végéhez érkezem. Csak néhány szóval kivánok reflektálni arra, amit az igen t. előadó ur érintett, hogy t. i. mennyire különös épen az adóreform kérdésében ami politikai ellenfeleink álláspontja. Ha valahol, az adóreformban el lehet mondani azt a kivételes esetet, hogy páter certus est, mert ezt a törvényjavaslatot a koaliczió csinálta. Ezt a szörnyszülöttet, amint Hegedüs Lóránt t. barátom akkor elnevezte, mi kimosdattuk, a novellával kifésültük és életbe akarjuk léptetni. A mostani különös időkben is, amikor a legfeudálisabb arisztokraták és a legkonzervativebbeknek ismert politikusaink szocziálista tüntetéseket szerveznek az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében, mikor azt olvasom, hogy gróf Andrássy Gyula hirtelen megtalálta a szivét a gabonaügynökök iránt (Derültség.) és gróf Károlyi Mihály lándzsát tör az érdekükben, még ezekben a különös időkben is a legkülönösebb dolog az, hogy épen a koalicziós ellenzék fordult azzal a vehemencziával az adójavaslatok ellen, amelyet az utolsó napokban tapasztaltunk. Én azt hiszem, hogy az ellenzék szalmaszál után kapkod, mint a vizbefuló. Éreznie kellene azt a hihetetlen közönyt, amelyet az utolsó időben kifejtett lehetetlen szereplésével a publikumban keltett, éreznie kell azt a végtelen unalmat, amelylyel az ország az úgynevezett politikai akczióját fogadja. Sőt merem állitani, hogy az ellenzék az utóbbi időben feltétlenül megunhatta már önmagát is. (Derültség.) Ily körülmények közt talán érthető, hogy az adóreform kérdésébe akar belekapaszkodni, mert nyilvánvaló, hogy az adófeform életbeléptetésével az, aki azt életbelépteti, valami nagy népszerűséget nem szerezhet magának. De én azt hiszem, t. képviselőház, hogy az ellenzék tévedni fog. Ez az ország nem egyszer bebizonyitotta már a maga józan judicziumát, be fogja bizonyitani a jövőben is. Az ország meg fogja érteni a kormány áUáspontját, mert meg fogja érteni a kormány súlyos helyzetét is. A kormánynak egyrészt gondoskodnia kellett arról, hogy a mai rendkívül nehéz közgazdasági viszonyok között az adóreform életbeléptetése ne történjék meg. Az én nézetem szerint, ismétlem, az appropriácziós törvény intézkedései ezt jelentik. : De viszont gondoskodnia kellett arról is, hogy azokat az egészséges elvi alapokat, amelyik ebben a reformban le vannak fektetve, megvédje egy 'konczentrált és az idegességből táplálkozó támadással szemben. Főleg azonban kötelessége volt a kormánynak, hogy a mostani rendkívül súlyos viszonyok között, amikor az egész országban mindenütt a félelem láza pusztít, legalább ő őrizze meg hidegvérét, komolyságát és józan Ítéletét és megálljon keményen akkor, mikor körülötte az ijedségnek és a hisztériának hullámai veszélyeztetik az ország nyugalmát. A kormány, mikor ezt a szilárd álláspontot foglalta el, véleményem szerint rászolgált arra, hogy az ország megfélemlithetlen, független és igazi vezetőjének tekintessék. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra következik 1 Szojka Kálmán jegyző: Antal Géza! Antal Géza : T. ház ! Mikor ez a mozgalom kerek nyolcz nappal ezelőtt olyan határozott alakot öltött, több oldalról felmerült az a kérdés, miért olyan rögtönösen és miért olyan vehemencziával indították meg az akcziót. Én azt hiszem, hogy a mozgalom voltakép nem is olyan rögtönös, mert aki kissé mélyebben figyeli a jelenségeket, az megláthatta e mozgalom csiráit már azokban a felszólalásokban, amelyek a belügyi tárczánál elhangzottak abban az irányban, hogy az adótörvények életbeléptetésével a községek és városok háztartása jóval súlyosabb helyzetbe kerül, mint aminőben a régi törvények alapján volt. Eléggé ki volt fejtve akkor, hogy miután az adók egy része megszűnik és helyükbe a jövedelmi adó lép, tehát egy olyan adó, amely után községi pótlék nem vethető ki, azoknak a terhei fognak növekedni, akik amúgy is az uj törvény szerint a legsúlyosabb terhekkel vannak megróva. Épenséggel nem véletlen, hogy a városok kongresszusának állandó bizottságában, tehát abban a bizottságban, amely a városok életének tulaj donképen a leghűbb kifejezője, merült fel az a gondolat, hogy mindezeken a bajokon, amelyeket a súlyos pénzügyi válság és súlyos gazdasági viszonyok csak tetéznek, ideiglenesen ugy lehetne a legkönynyebben segíteni, ha az adótörvénynek életbe léptetése egy évvel elhalasztatnék. Mondom tehát, a mozgalom nem jött olyan rögtönösen, és hogy oly vehemens alakot öltött, annak oka egyedül abban keresendő, hogy tényleg egy akut betegség, amelynek ez csak egyik tünete, egy akut betegség, t. i. a mai nagyon nehéz, sőt válságosnak nevezhető pénzügyi helyzet, teszi indokolttá, hogy ezzel a kívánsággal a kormány elé lépjenek elsősorban a városok, de általában mindazok, akik az uj adók behozatala következtében bizonyos aggodalmakat táplálnak az adóztatás eddigi mérvét illetőleg. ( Ügy van !) Mikor ez a kérelem előterjesztetett, azt maga a pénzügyminister ur is indokoltnak találta, hiszen ő maga jelentette ki, hogy az adókivetést egyelőre még nem kívánta elrendelni és pedig épen tekintettel arra a nehéz helyzetre, amelyben az ország ipara és kereskedelme ez idő szerint van. Ez nem volt tehát olyan, ami a kormányra nóvumként hatott volna, legfeljebb az hatott nóvumként, hogy a mozgalom sokkal nagyobb méreteket öltött,