Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-429
429. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. 517 törvényjavaslatban előttünk fekszik. Tudta tékát a közgyűlés elég jól, kogy a pénzügyminister ur már eleve gondolt törvényes bázison arra az esetre, ka az adókivetés ebben az évben el nem fog rendeltetni, t. i. azzal, kogy akkor az 1912. évi adókivetés alapján lesz az adókivetés ebben az évben is eszközlendő. Mindenképen olyan eset előtt állott tékát a főváros, amelyben döntés az ő intencziója eUenére nem történt, ha tékát a főváros attól félt, amit én lehetetlennek tartok, kogy a pénzügyminister ur az adókivetést mégis el fogja rendelni, kiszen akkor teljesen ideje lett volna a bizalmatlanság kifejezésére akkor, amikor ez az utólagos adókivetés megtörtént volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szóval a főváros csak elpazarolta a maga puskaporát. Mert kérdem, mi lesz akkor, ka bekövetkezik, — kiszen tudom, hogy nem fog bekövetkezni, de tegyük fel — hogy a pénzügyminister ur csakugyan elrendeli az adókivetést ? Természetes, hogy ez a határozat, amely logikai alapját képezi, ennélfogva mint indokolatlan, a hatását is kell, hogy elveszítse. Az adóreformmal kapcsolatosan azonban még egy kérésem van az igen t. pénzügyminister úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Az 1909. évi adótörvénykomplexumban a jövedéki kihágás törvényes fogalma igen erősen kiterjesztetett. Az 1909 : X. t.-cz. 71. §-a a jövedéki kihágást következőképen állapitja meg (olvassa) : »Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására kötelezett, ha a jövedelemre vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott Írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat.« Méltóztatik ebből látni, hogy igen bőven van a jövedéki kihágás fogalma megállapítva. A többi törvényben azután erre a 71. §-ra való utalással állapittatik meg a jövedéki kikágás. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy az uj törvényekben a jövedéki kihágás sokkal fontosabb szerepet játszik, mint az eddigi adóterövényekben és nem lehet kétséges az sem, kogy bizony a jövedéki kihágás esete sokkal gyakrabban fog előfordulni az uj adótörvények alapján, mint eddig. A régi adótörvények szerint bizonyos fokig majdnem azt lehet mondani, hogy a bon ton-hoz tartozott bizonyos jövedelmeket be nem vallani és azok után adót nem fizetni és mintkogy a népnevelés ebben az irányban bizony igen lassan halad előre, természetes, hogy egyik, talán legenekezebb feladata lesz az adóközegeknek az, hogy a tényleges viszonyoknak megfelelő adóbevallásokat szerezzenek. Ezzel szemben a jövedéki kihágásokra vonatkozó eljárás Magyarországon még ma is az 1788. évi általános harminczad rendtartás hatodik és az 1842. évi harminczad hivatali utasítás negyedik részének az 1033/93. számú rendeletben közzétett pénzügyi utasítás alapján történik. Székely Ferencz igazságügyminister: Kész a javaslat, és ha időnk lesz, le is tárgyaljuk ! B. Wladarassy-Beck Gyula: Ezen harminczad rendtartás szerint a jövedéki kihágásra vonatkozó eljárási tárgyalásnál a terhelt csupán a pénzügyi közeggel érintkezhetik, csak ott terjesztheti elő védekezését és azon jegyzőkönyv alapján, amelyet a pénzügyi közeg a féllel felvisz, megy a bíróság elé az ügy és a bíróság a fél minden további meghallgatása nélkül dönt; a bíróság előtt a fél nem védheti és nem védetheti magát. Én azt hiszem, hogy most, amikor már bűnvádi perrendtartásunkat tető alá hoztuk, amikor polgári perrendünket, sőt a katonai büntető perrendünket is megreformáltuk, ez az eljárás igazán a magyar igazságszolgáltatás egyik szégyenfoltja. A törvényhozás ennek kiányát már régóta érezte. Az 1868. évi XXI. t.-cz. 108. §-ában intézkedik már erről, azt mondván, hogy »A pénzes igazságügyminister felhatalmaztatnak a jövedéki bíróságok eljárási szabályait 1869-ik évi deczember 31-ig a pénzügyi bíróságoknál is lentartani, eljárásuk végleges szabályozása czéljából törvényjavaslatot fogván időközben előterjeszteni.* Ezen intézkedésre nem történt semmi. 1883-ban újra sürgeti a törvényhozás ennek az eljárásnak szabályozását. Végre az 1909. évi XXI. t.-cz. a közadók kezeléséről így intézkedik (olvassa) : »Felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a jövedéki kihágások eseteiben követendő eljárást a pénzügyministerrel egyetértőleg a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. t.-cz. elveinek figyelembevételével, tekintet nélkül az egyes törvényekben foglalt külön szabályokban, rendeletben szabályozhassa. A rendelet az országgyűlésnek bemutatandó.* Ugy tudom, még a koalicziós ministerium igazságügyministere egy tervezetet készített elő erre az eljárásra nézve, mert a naplóban azt látom, kogy egy interpelláczióra adott válaszban az akkori minister ur kijelentette, hogy a tervezetet előkészítette egész modern alapon s azt észrevételezés végett a pénzügyminister úrhoz, beterjesztette. Azóta az 1910. évi igazságügyi ministeri jelentésben azt olvasom, hogy »a tervezet sorsa felett a pénzügyministerrel folytatott tárgyalások ez idő szerint befejezést nem nyertek«. Már pedig az uj adóreformban a jövedéki kihágás, amint az imént kifejtettem, igen jelentékeny szerepet játszik, ugy hogy azt a jövedéki kihágási eljárás modern szabályozása nélkül életbe léptetni lehetetlen. Wekerle Sándornak is 1908 január 28-ikán mondott beszédében az volt a véleménye, hogy a jövedéki büntető eljárást egészen modern alapon életbe kell léptetni, még mielőtt az adóreform életbe lép. Baloghy György, a budapesti büntetőtörvényszék kiváló elnöke, az Adó- és Illetékügyi Szemlében, legutóbb irt czikkében a kormány legrégibb
