Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-402

június 22-én, szombaion. 40 hi)t országos ütés 1912 , arról már egyszer le kell tenniök ugy az érdekelt közönségnek, mint az érdekelt köröknek, hogy az állam mintegy kárpótolja a közigazgatási tisztviselői kart egyfelől az egységes állami szervezetnek hiányáért, másfelől azokért a hátrányokért, amelyek önként érthetőleg és természetesen a választási rendszerrel együtt járnak. Ha ennek daczára az előterjesztett javaslat uz adott viszonyok között s az adott anyagi lehetőség határai között mégis megvalósítja mindazt, ami méltányos és igazságos -a vármegyei tisztviselők követelésében, kívánságában és a státusrendezés iránt táplált reményében, ugy annál nagyobi) elismerés illeti érte a kormányzatot, (Ugy van !) annál nagyobi) hálát érdemel érette. (Ugy van!) Különösen ki kell emelnem azt, hogy a jelen törvényjavaslat egyik legnagyobb érdemét épen az képezi, hogy nem az üres czim- és rangkórság jelenségeire fekteti a súlyt, hanem kizárólag az érdemre, a munkára, a szolgálati időre alapítja a tisztviselők kívánságainak kielégítését. Ez az egész javaslatnak egy demokratikus vonása és épen ez a demokratikus vonás biztat engem a tekintetben, hogy akkor, amikor ki fogja elégíteni a tisztviselők jogos kívánságát, egyúttal ki fogja elégíteni azt az érdeket, mely a közigazgatás nívójának korszerű emelésére irányul. Az idő rövidsége nem engedi, hogy körülményesen taglaljam a törvényjavaslat egyes intenczióit és rendelkezéseit. Epeii azért engedje meg a t. képviselőház, hogy egész rövidséggel ráutaljak azokra a főelvekre és főbb irányokra, amelyek ebben a javaslatban le vannak fektetve és mintegy a javaslat tengelyeit képezik. (Halljuk! Halljuk!) Annál is inkább tehetem ezt, mert hiszen az egyes rendelkezések részletes tárgyalásánál a t. háznak bőven lesz alkalma megismerkedni magának a javaslatnak részletes intenczióival és azokkal az indokokkal amelyekre az egyes rendelkezések alapítva vannak. Elvi szempontból a javaslat két irányban tartalmaz fontos ujitást. Az egyik az, hogy megnyitja az előmenetelt bizonyos szolgálati idő múlva a vármegyei alkalmazottak részére a magasabb fizetési osztályokba külön választás nélkül; ott pedig, ahol ez nem lehetséges, az előmenetelnek elmaradásáért ugyancsak a betöltött szolgálati idő alapján kompenzálja őket szolgálati pótlékkal. A tisztviselői jogigény biztosítása szempontjából nagy horderejű rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy ugy az előléptetést, mint a szolgálati pótlékban való részesítést megállapító határozatoktól a belügyminister csak akkor vonhatja meg a maga jóváhagyását, hogyha ezen törvényjavaslat, illetőleg ezen törvény rendelkezései ellenére történt maga a megállapítás. Ugyancsak nagy súlyt kell helyeznünk arra, ami a törvényjavaslat 24. §-ában foglaltatik, nevezetesen, hogy (olvassa) : »A működési, szolgálati vagy képesítési pótlék nem érinti a fizetési osztály fokozataiba való szabályszerű előlépés jogát, sem a X. és XI. fizetési osztályú alkalmazottaknak a 16. és 20. szolgálati év betöltése után járó korpótlékra való igényét.« Xagy előnyt rejt magában és teljesen modern színvonalon áll az a rendelkezés, amely a törvényjavaslat 27. §-ában foglaltatik, amely szerint »Magasabb fizetési osztályú állásra való megválasztatás vagy kineveztetés esetén a szolgálati pótlék összegét a magasabb állással egybekötött fizetési többletbe be kell ugyan számítani, de a magasabb állás fizetési fokozataiba való előlépés szempontjából azonban az előbbi állásban a szolgálati pótlék engedélyezésétől kezdve eltöltött időt akként kell számítani, mintha az a magasabb fizetési osztályú állásban telt volna el«. Mindezeket figyelembe véve és figyelembe véve a javaslatnak egyéb rendelkezéseit, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ámbátor ez a javaslat még mindig nem éri el azt az ekviparácziőt, amelyet az állami és vármegyei tisztviselőknek javadalmazása között az 1904: X. t.-cz. kontemplál, mégis lényegesen közelebb hozza mindkét kategóriának anyagi helyzetét egymáshoz, sőt bátran állithatom, hogy egyes rendelkezéseit tekintve, a vármegyei tisztviselőknek itt kontemplált anyagi helyzete túlszárnyalja az állami tisztviselők helyzetét. Határozott és nagy haladás ez, nemcsak a múlthoz, de a jelenhez képest is és mert én e haladás tükrében nemcsak a közigazgatási tisztviselők anyagi sorsának javítását látom, de e javaslatban látom magának a közigazgatás színvonalának emelését, bátor vagyok ajánlani, hogy e javaslatot ugy egészében, mint részleteiben az általam később előadandó módosítási javaslatokkal — amiket egyfelől a közigazgatási bizottság, másfelől a pénzügyi bizottság indítványoz — elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) T. képviselőház! Ali az, s azt hiszem, mintegy modern elv gyanánt kiemelkedik a modern közigazgatás köréből hogy a közigazgatás, mint olyan, nem lehet önczél A közönség nem arra való, hogy a közigazgatásért legyen, hanem ellenkezőleg, a közigazgatás arra való, hogy a közönségért legyen. (Helyeslés.) Minél inkább emeljük a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetét, minál inkább mentesítjük az anyagi gondoktól és adunk módot a közigazgatási tisztviselőknek a megélhetésre, annál inkább megközelítettük ezt a czélt és adtuk vissza a közigazgatást annak a magas, ideális feladatnak, melyet az állami életben betölteni kell. Ezért ajánlom mégegyszer a javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem! Elfogadjuk!) Ha senki sem kivan szólani, a