Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-402

402. ORSZÁGOS ÜLÉS 1912 június 22-én, szombaton, gr. Tisza István elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról, — a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Lukács László, Teleszkg János, Beöthy László, gr. Serényi Béla, Székely Ferencz ministerek, Németiig Károly államtitkár. (Az ülés kezdődik d. u. ö óra 25 pcrczkor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. Jelen ülés jegyzőkönyvét vezeti SzinyeiMerse Félix jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat Mihályi Péter, az azok ellen felszólalókat Beszlrid Antal jegyző urak jegyzik. Bemutatom a t. háznak Szilágy vármegye közönségének feliratát, a községi közigazgatás rendezése tárgyában; Győrszentmárton község képviselőtestületének Németh Károly országgyűlési képviselő ur által ellenjegyzett és benyújtott kérvényét a község területén egy állami dohánygyár felállítása iránt. A felirat és a kérvény a házszabályok 242. §-a alapján kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Ezek után következik a napirend első pontja: a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904 : X. t.-cz. rnódositásáról szóló törvényjavaslat (írom. 524, 565) tárgyalása. Ennek megkezdése előtt van szerencsém a háznak bejelenteni, hogy a belügyminister ur a szükséges felvilágosítások megadásával Némethy Károly államtitkár urat bízta meg. Az előadó urat illeti a sző. Haydin Imre: T. képviselőház! Engedje meg a t. képviselőház, hogy egy őszinte vallomással kezdjem meg az előadásomat. (Sálijuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat sajátképen egy fájdalmas érzést és egy örömteljes érzést vált ki belőlem: fájdalomteljes érzést azért, mert rendszerint minden közigazgatási státusrendezés sajátképen nem jelent egyebet, mint magának a közigazgatás u

szerves reformjának elodázását. (Ugy van !) Örömteljes érzést pedig azért, mert az által, hogy a vármegyei tisztviselők anyagi sorsa, anyagi helyzete javittatik, az által ismét egy lépést teszünk előre azon a téren, hogy közelebb hozzuk őket az állami tisztviselők helyzetéhez és ez egymagában egy lépést jelent magának az államosítás iránya felé való közeledésnek terén. (Ugy van!) Régi közóhajt valósit meg ez a javaslat, egy olyan közóhajt, amelyet maga a kormány elismert akkor, amikor az annak honorálására és beváltására szükséges anyagi fedezetet már előzetesen beállította az idei állami költségvetésbe, ugy hogy a jelen törvényjavaslat sajátképen nem egyéb, mint ennek a fedezetnek felhasználása, realizálása. Oly forró vágynak, oly égető kívánságnak kielégítését czélozza az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely immár nem halasztható és nem odázható anélkül, hogy a legnagyobb visszatetszést ne szülje az érdekelt vármegyei tisztviselői körökben; anélkül, hogy ne bénítsa ezeknek türelmét és munkakedvét és ezáltal ne hasson hátrányosan vissza magára a közigazgatási kötelességek teljesítésére, a közigazgatási feladatok betöltésére. Epén azért csak elismeréssel lehetünk a t. kormány iránt, amikor túltéve magát a nehéz helyzeten, első feladatának ismerte azt, hogy a vármegyei tisztviselőknek ezt a kívánságát dűlőre vigye és megvalósítsa. És annál inkább érdemel a kormány a vármegyei tisztviselők részéről hálát és elismerést, mert daczára a fennforgó szervezeti nehézségeknek, ezt oly módon teszi, hogy a lehető legméltányosabban elégíti ki kívánságaikat. Igaz, t. ház, hogy ez a törvényjavaslat nem váltja be a legvérmesebb reményeket, de hát