Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-426

426. országos ülés 1912 deczember 13-án, pénteken. 445 csorbítani; itt vannak a ruthének, velünk vannak e díszes zarándoklásban, nekik ez a kívánságuk már teljesült, ők nem akarnak semmit, ők csak hódolni jöttek. Nem azt akarták a magyarok, akik odamentek, hogy megbolygassák a meglévő jogokat. Nem azt akarták, hogy megbontsák az uniót és romlásba hajtsák, hanem respektálva a megszerzett jogokat, akartak saját nyelvüknek érvényt szerezni. Az eredmény az volt, hogy kérésük megtagadtatott. Szükségesnek tartom azt is kijelenteni, hogy e memorandumban az is foglaltatik, hogy a magyarság a meglevő kereteken belül érvényesiti igényeit; jó volna, ha külön egyházmegye felállíttatnék, de ha nem lehetséges, nem bánják, mert tudják, — és ez különösen jellemző arra a türelmességre nézve, amely a román egyházat mindig és minden körülmény közt jellemezte — hogy a magyarok — akik, mondjuk, hogy magyarok, esetleg elmag3

T

arosodott románok és rutének (Mozgás.) — maguk kijelentették, hogy abban a keretben elég jól érzik magukat, mert lelkiismeretükön soha erőszak nem gyakoroltatik. Fontos és megszívlelendő e memorandum kimutatása is, mert nem kéri és nem is jelzi a nagyváradi, a balázsfalvi érsekség és a szamosujvári egyházmegyékből kiszakított egyes községeket olyanoknak, amelyekre terjessze ki a pápa azt az áldást, hogy a magyar liturgiával éljenek. Itt van a jegyzék ; a nagyváradi egyházmegyéből talán négy községet kértek, amelyek különben is rutének voltak. Ez a négy község Makó, Nagykároly, Porcsalma és Nagyvárad. Csak ezeket kérték. Ezek rutén egyházak. Nem akartak megbolygatni minket, mert tudták, hogyha meg akarnak bolygatni, akkor Id van zárva, hogy a pápa ő szentsége hozzájáruljon valaha is ilyesmihez. Nem engedi meg ennek létrejöttét. És akkor megtörtént az, hogy a magyarok visszatértek Vaszary Kolos azon régi tervéhez : ne hívjátok fel a pápa aggodalmát, kérjetek ó-görög rítust, amelyen széles Magyarországon ma már senki sem imádkozik, kérjétek azt, és akkor a pápa aggodalmai el lesznek oszlatva. Igen, ez az eminenter pregnáns nemzeti alak, ez a Vaszary, ki azt mondta, hogy nem félti az egyházat, mert örök időre biztosítva van, de félti a nemzetet, mert annak örökélete nincs biztosítva, az adta azt a tanácsot. Megfogadták később a tanácsot és kértek a magyarok részére olyasmit, ami nem épen első feltétel, mert a magyaroknak, vallják be, tegyék a kezüket a szivükre, nem ó-görög liturgia kellene ahhoz, hogy magyarul imádkozzanak! Hiszen a keleti vallás egyháztörvényei szerint a liturgia a lényeg, ez a vérnélküli áldozat kenyér és bor szine alatt. Itt valóságos párbeszéd folyik hivő és pap között, sőt annyira mentek a dogmatisták, hogy a vecsernyét és az utreniát is a liturgia kiegészítő részének tekintik. A magyaroknak nem ez kellett, hiszen egy pap a Budapesti Hirlap hasábjain panaszkodik, hogy mi lesz velünk, hiszen az alfabétát sem tudjuk, hát hogyan tehetünk eleget a pápa azon rendeletének, hogy a hívőket ó-görög nyelvre tanítsuk, azokat a parasztokat, kik a mindennapi munkától meggörnyedve alig várják, hogy pihenhessenek ? Igaz, hogy azt mondja a mozgalom lelke és vezére, Szabó Jenő, hogy okos gondolat volt kerülő utón férkőzni a pápához és igy eloszlatni aggodalmait, sőt meg is bélyegzi az előző kormányok sovinizmusát, kik igen hamar kimutatták, hogy el akarják a románokat és ruthéneket magyarosítani. A Budapesti Hirlap 163. számában van ez a czikk, melyet Szabó Jenő irt s amelyben elmondja ennek a dolognak történetét. T. képviselőház ! A pápai bulla egyik nagyon fontos része az, amelyben megdicsér bennünket. (Olvassa) : »Hujusmodi autem honorem catholici Rumeni non modo sünt meríti, sed eodem in posterium ita digni facti sünt, sive fide firmiter tuenda eapue propaganda penes Rumenos schismaticos, sive fide amore ae filiali obedientiain Romanum Pontificem, ut catholicis totius Orientis virtutum omnium exemplum se praebuerint.« Tehát a románok olyan nagy érdemeket szeszertek a katholikus hit terjesztésében, hogy ezen nagy érdemük által az összes római katholikusok mintaképeivé lettek az erényekben, különösen a keleten. Es mi az eredmény ? Az, hogy körülbelül 1,300.000 lélek áll itt az ország szine előtt püspökeivel együtt lealázva, mert tiszta román községek vannak, melyek emberemlékezet óta, mióta unió van, románul imádják az Istent. Nem vagyunk olyan hatalmasak, hogy tudnánk mesterséges hangulatot kelteni, de kezemben vannak magy

r

arul irt levelek, melyben azt mondják a hivők, hogy mit vétettünk, hogy elveszik tőlünk a mi kedves román nyelvünket 1 Azok irják ezt, kik nem beszélik ugyan a román nyelvet, de szívesen hallgatják misében. Felhívom önöket, t. képviselőház, tegyék komoly tanulmány tárgyává azon óriási erőt, mely a mi imáinkban rejlik, különösen a keleti egyháznak román és ószláv templomaiban. Bécsben egy orosz misét hallgatni valóságos ünnepszámba megy az idegennek is, és menjenek önök hallgatni Balázsfalvára vagy Nagyszebenbe egy keleti ritusu misét, annál fényesebb dolgot talán nem is hallottak. Ez meghatja a hivőt, ki talán nem is tud románul, ha bemegy a templomba és hallja a fönséges misét, egészen átszellemülve jön ki. És ezek most mind kezdjenek el görögül tanulni egy olyan országban, hol a görög nyelvet csak facultative tanítják, még a közéjaiskolában is ! Nagyon sok diplomás ember van köztünk itt e házban, de kételkedem benne, hogy akárcsak egynéhányan volnának, akik három-négy mondatot korrektül el tudnak mondani görögül. Ily körülmények között, azt hiszem, hogy egyházi hatóságainknak teljes mellőzésével egyházmegyének ilyen módon való kreálása a legnagyobb igazságtalanság és törvényben biztosított jogok csorbítása. Mert tessék csak elolvasni azt a pápai bullát, amely egyházunkat megalapozta ; kimondja ez, hogy az esztergomi érsek és herczeg-