Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-424

422 m. országos ülés 1912 mekekkel ezeket az iskolakönyveket és azt mon­dani, kogy ezután ez lesz az igazi, ezután ezt kell tanítani. És a nép zug-bug, nem akar iskola­könyveket vásárolni a gyermekeknek, mert azt gondolja, kogy minek vegye meg, amikor két év múlva megint más iskolakönyvek lesznek. Az iskolakönyvek tekintetében tékát valami rend­szert kellene létesíteni. Az iskolalátogatást pedig teljesen keresztül kellene vinni. Mi azt kívánjuk a tanítóktól, hogy így meg igy neveljék a népet, de a gyermek nem megy az iskolába. Hogyan követelhetjük meg nemzetiségi vidé­keken attól a tanítótól, hogy a gyermekeket négy év alatt tanítsák meg teljesen magyarul, amikor a gyermekek, a mulasztásokat tekintetbe véve két esztendeig nem voltak iskolában ? Es mégis azt a tanítót vonják felelősségre. 'Tessék komolyan végrehajtani az iskolalátogatási kötelezettséget, de ne csak az elemi iskolákban, hanem a vasárnapi iskolákban is. A vasárnapi iskola nálunk igazán csak olyan dilettáns-intézmény. Többé-kevésbbé a gyermekek sem veszik komolyan és sok helyen a tanítók sem. Pedig a gyermeknek épen ilyen korban, 14—15 éves korában, fejlődik legjobban az értelme, akkor lehet benne karaktert, fel­fogást, munkaszeretet, engedelmességet, kötelesség­tudást fejleszteni, 10—12 éves koráig még sokkal lágyabb a feje annak a gyermeknek, semhogy megtanulhatná azt. S amikor az értelme jobban kezd fejlődni, akkor becsapja maga után az iskola ajtaját. És nagyon jól tudjuk, hogy a 13—15 éves gyermekek a legrakoczátlanabbak, a legtöbb kelle­metlenpéget okozzák a községekben utczán, korcs­mában, mindenütt, holott ez volna az a kor, amely­ben a legemberiesebbekké válhatnának, ha az is­kolai hatóságok egyszer már komolyan vennék a vasárnapi iskolát. Ezen kérelmeim előterjesztése után kijelentem, hogy a kultusztárczát párt­állásomnál fogva nem fogadom el. Elnök : Következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Farkas Pál! Farkas Pál: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti gya­korlat szerint az előttem szólt t. képviselőtársam beszédére néhány szóval reflektáljak. (Halljuk! Halljuk !) Ö azt a politikát követte, hogy igen sok­szor helyes dolgokat, amiket senki a világon nem tagad, összevegyitett oly szempontokkal, amelyek­kel aztán azt a látszatot kelthette, mintha a ház nem helyeselné a többit sem, azt sem, amit helye­sen mondott. Ezt a taktikát ismerjük. Mindazt amit elmondott, hogy ebben az országban minden nemzetiség, minden kultúra a maga helyét meg­találja, (Zaj. Elnök csenget.) nem áll ellentétben a ház egyetlen tagjának meggyőződésével. (Igaz. Vgy van I) Azzal azonban, amit ő Mártonffy Már­ton t. képviselőtársunk beszédére reflektálva eleinte beáUitott, megint azokat a bizonyos szempontokat próbálta visszafejleszteni, amelyek védelmére és támogatására és a külföld előtt való bemutatásra már sokszor törekedtek, (Zaj a középen. Elnök csenget.) iczember 11-én, szerdán. Juriga Nándor (közbeszól.) Farkas Pál: Én teljes nyugalommal hallgattam meg a képviselő urat, talán méltóztatik meghall­gatni. Juriga Nándor : Bocsánatot kérek ... Farkas Pál: Talán méltóztatik meghallgatni. Bn arra akartam alludálni, hogy igen jól ismerjük azt a politikát, amely Scotus Viatort a felvidékre hozatja, elviszi minden választásra és könyvet irat vele, amelylyel a művelt külföldnek megmu­tassák, hogy Miaván vagy Szenián visszautasi­tottak-e szavazatokat, amivel a szlávok ehvyoma­tását akarják mutatni. Én azt ajánlom, t. képviselőtársam, hogy a Scotus Viatorral való összeköttetéseket használja fel arra, hogy ezt az érdemes nemzetiségi tudóst vigyék le a Balkán meglátogatására, ahol ebben a pillanatban szintén egy nemzetiségi politika folyik, még pedig szláv nemzetiségi politika, amelynek részleteit a t. képviselőtársam által annyira komolyan vett angol lapokból olvassuk napról-napra, és olvassuk, hogy azok, akik szláv nemzetiségi politikát csinálnak, egy nép kiirtásá­val csinálják ezt, (Igaz ! ügy van !) napról-napra megdöbbentő, hajmeresztő dolgokat olvasunk al­bán falvak kiirtásáról, asszonyok, öregek, gyer­mekek lemészárlásáról, és halljuk, hogy egy nemzetiségi politika alapja . . . Juriga Nándor: Mi közöm hozzá? Farkas Pál: ... egy nemzetiségi politika alapja egy nemzet kiirtása. Juriga Nándor: Mi közöm hozzá ? Farkas Pál: Mi köze hozzá ? Elnök : Juriga Nándor képviselő urat rendre­utasítom. A kéjjviselő ur itt a ház túlnyomó nagy többségének legszentebb érzelmeit provokálta és kötelességszerű, tisztelettel a szólásszabadság iránt, meghallgatta a ház. Most a képviselő ur folytonos közbeszólásokkal zavarja a szónokot. (I^as / Vgy van !) Farkas Pál: Azt kérdi Juriga képviselő ur, hogy miköze ehhez. Megmondom. Az a köze, hogy akkor, amikor itt mindig túlnyomó nemzetiségi politikáról beszél, nézzék meg, hogy azok, akikkel szolidárisoknak tartják magukat, akikkel való szo­lidárisságukat annyira hangsúlyozzák, miként csi­nálják a nemzetiségi politikát, akkor, amikor nem­zeti államukat akarják megalapitani. (1 gaz ! Vgy van ! Taps.) Az a köze, hogy nézze meg, hogy akik a szláv politikát csinálják, azok előtt nem szent az albán gyermek élete, sem az albán asszony be­csülete, sem az albán férfi munkaképessége, nem szent előttük, hanem egy nép teljes kiirtásával inaugurálnak nemzetiségi politikát. (Vgy van! Vgy van!) T. képviselőtársam nem gondolja-e, hogy frázisos okoskodás tulaj donképen, amikor egyik részről választásokra viszünk angol nemze­tiségi tudóst és rámutatunk : nézd .most is vissza­utasítottak egyet, igy üldözik, gyötrik, igy kinoz­zák nálunk a szlávokat ; akkor pedig, mikor a szlávok a Balkánon egy rettenetes, vérben gázoló politikát csinálnak, akkor azt mondja t. képviselő-

Next

/
Thumbnails
Contents