Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-424
422 m. országos ülés 1912 mekekkel ezeket az iskolakönyveket és azt mondani, kogy ezután ez lesz az igazi, ezután ezt kell tanítani. És a nép zug-bug, nem akar iskolakönyveket vásárolni a gyermekeknek, mert azt gondolja, kogy minek vegye meg, amikor két év múlva megint más iskolakönyvek lesznek. Az iskolakönyvek tekintetében tékát valami rendszert kellene létesíteni. Az iskolalátogatást pedig teljesen keresztül kellene vinni. Mi azt kívánjuk a tanítóktól, hogy így meg igy neveljék a népet, de a gyermek nem megy az iskolába. Hogyan követelhetjük meg nemzetiségi vidékeken attól a tanítótól, hogy a gyermekeket négy év alatt tanítsák meg teljesen magyarul, amikor a gyermekek, a mulasztásokat tekintetbe véve két esztendeig nem voltak iskolában ? Es mégis azt a tanítót vonják felelősségre. 'Tessék komolyan végrehajtani az iskolalátogatási kötelezettséget, de ne csak az elemi iskolákban, hanem a vasárnapi iskolákban is. A vasárnapi iskola nálunk igazán csak olyan dilettáns-intézmény. Többé-kevésbbé a gyermekek sem veszik komolyan és sok helyen a tanítók sem. Pedig a gyermeknek épen ilyen korban, 14—15 éves korában, fejlődik legjobban az értelme, akkor lehet benne karaktert, felfogást, munkaszeretet, engedelmességet, kötelességtudást fejleszteni, 10—12 éves koráig még sokkal lágyabb a feje annak a gyermeknek, semhogy megtanulhatná azt. S amikor az értelme jobban kezd fejlődni, akkor becsapja maga után az iskola ajtaját. És nagyon jól tudjuk, hogy a 13—15 éves gyermekek a legrakoczátlanabbak, a legtöbb kellemetlenpéget okozzák a községekben utczán, korcsmában, mindenütt, holott ez volna az a kor, amelyben a legemberiesebbekké válhatnának, ha az iskolai hatóságok egyszer már komolyan vennék a vasárnapi iskolát. Ezen kérelmeim előterjesztése után kijelentem, hogy a kultusztárczát pártállásomnál fogva nem fogadom el. Elnök : Következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Farkas Pál! Farkas Pál: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti gyakorlat szerint az előttem szólt t. képviselőtársam beszédére néhány szóval reflektáljak. (Halljuk! Halljuk !) Ö azt a politikát követte, hogy igen sokszor helyes dolgokat, amiket senki a világon nem tagad, összevegyitett oly szempontokkal, amelyekkel aztán azt a látszatot kelthette, mintha a ház nem helyeselné a többit sem, azt sem, amit helyesen mondott. Ezt a taktikát ismerjük. Mindazt amit elmondott, hogy ebben az országban minden nemzetiség, minden kultúra a maga helyét megtalálja, (Zaj. Elnök csenget.) nem áll ellentétben a ház egyetlen tagjának meggyőződésével. (Igaz. Vgy van I) Azzal azonban, amit ő Mártonffy Márton t. képviselőtársunk beszédére reflektálva eleinte beáUitott, megint azokat a bizonyos szempontokat próbálta visszafejleszteni, amelyek védelmére és támogatására és a külföld előtt való bemutatásra már sokszor törekedtek, (Zaj a középen. Elnök csenget.) iczember 11-én, szerdán. Juriga Nándor (közbeszól.) Farkas Pál: Én teljes nyugalommal hallgattam meg a képviselő urat, talán méltóztatik meghallgatni. Juriga Nándor : Bocsánatot kérek ... Farkas Pál: Talán méltóztatik meghallgatni. Bn arra akartam alludálni, hogy igen jól ismerjük azt a politikát, amely Scotus Viatort a felvidékre hozatja, elviszi minden választásra és könyvet irat vele, amelylyel a művelt külföldnek megmutassák, hogy Miaván vagy Szenián visszautasitottak-e szavazatokat, amivel a szlávok ehvyomatását akarják mutatni. Én azt ajánlom, t. képviselőtársam, hogy a Scotus Viatorral való összeköttetéseket használja fel arra, hogy ezt az érdemes nemzetiségi tudóst vigyék le a Balkán meglátogatására, ahol ebben a pillanatban szintén egy nemzetiségi politika folyik, még pedig szláv nemzetiségi politika, amelynek részleteit a t. képviselőtársam által annyira komolyan vett angol lapokból olvassuk napról-napra, és olvassuk, hogy azok, akik szláv nemzetiségi politikát csinálnak, egy nép kiirtásával csinálják ezt, (Igaz ! ügy van !) napról-napra megdöbbentő, hajmeresztő dolgokat olvasunk albán falvak kiirtásáról, asszonyok, öregek, gyermekek lemészárlásáról, és halljuk, hogy egy nemzetiségi politika alapja . . . Juriga Nándor: Mi közöm hozzá? Farkas Pál: ... egy nemzetiségi politika alapja egy nemzet kiirtása. Juriga Nándor: Mi közöm hozzá ? Farkas Pál: Mi köze hozzá ? Elnök : Juriga Nándor képviselő urat rendreutasítom. A kéjjviselő ur itt a ház túlnyomó nagy többségének legszentebb érzelmeit provokálta és kötelességszerű, tisztelettel a szólásszabadság iránt, meghallgatta a ház. Most a képviselő ur folytonos közbeszólásokkal zavarja a szónokot. (I^as / Vgy van !) Farkas Pál: Azt kérdi Juriga képviselő ur, hogy miköze ehhez. Megmondom. Az a köze, hogy akkor, amikor itt mindig túlnyomó nemzetiségi politikáról beszél, nézzék meg, hogy azok, akikkel szolidárisoknak tartják magukat, akikkel való szolidárisságukat annyira hangsúlyozzák, miként csinálják a nemzetiségi politikát, akkor, amikor nemzeti államukat akarják megalapitani. (1 gaz ! Vgy van ! Taps.) Az a köze, hogy nézze meg, hogy akik a szláv politikát csinálják, azok előtt nem szent az albán gyermek élete, sem az albán asszony becsülete, sem az albán férfi munkaképessége, nem szent előttük, hanem egy nép teljes kiirtásával inaugurálnak nemzetiségi politikát. (Vgy van! Vgy van!) T. képviselőtársam nem gondolja-e, hogy frázisos okoskodás tulaj donképen, amikor egyik részről választásokra viszünk angol nemzetiségi tudóst és rámutatunk : nézd .most is visszautasítottak egyet, igy üldözik, gyötrik, igy kinozzák nálunk a szlávokat ; akkor pedig, mikor a szlávok a Balkánon egy rettenetes, vérben gázoló politikát csinálnak, akkor azt mondja t. képviselő-