Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-401
kOl. országos illés 1912 pedig nemcsak azért, mert maguk ezen péaziigyi terhek igen súlyosaknak jelentkeztek, de nem fogadhatta el már csak azért sem, mert ez a 4,200.000 korona, amely átmeneti forgalom czimén lett volna az építtető társaságnak biztosítva, a megállapodások szerint a magyar államvasutaknak üzemi számláját terhelte volna. Ez már most a magyar állam üzemének egész képét megzavarta volna, mert a magyar állam üzeme állandóan meg lett volna terhelve egy 4,200.000 koronás olyan tétellel, amely tulaj donképen nem a magyar állam üzemével, hanem egy specziális vasút kiépítésével van összefüggésben. (Helyeslés.) De emellett nem fogadhatta el azért sem, mert az 50%-os megosztás mellett azon csekély jövedelemből is, amelyre el kell készülve lennünk ezen vasútnál, el kellett készülve lennünk, hogy a jövedelem felét kénytelenek lettünk volna átadni és — hogy visszatérjek rá — nem fogadhattuk ezt el különösen azért, mert nem akartuk ezen a vonalon a tarifális és forgalmi politika irányításának leghatalmasabb tényezőjét, a vasúti tarifák kezelését kezünkből kiadni. (Általános élénk helyeslés.) Mikor láttuk, hogy ezt nem fogadhatjuk el, akkor a kormány kísérletet tett abban az irányban, hogy esetleg a bankcsoportot arra az elhatározásra bírja, hogy mondjon le előjogáról és engedje meg ennek a vasútnak az állam által való kiépítését. A bankcsoport erre kapható nem volt s mivel a kormány a jogügyi igazgatóságtól azt az értesítést kapta, hogy a bankcsoporttal létesített megállapodás per esetén esetleg az államra nézve kedvezőtlenül végződhetnék, a kormány abban a kényszerhelyzetben volt, hogy egyszerűen visszalép a bankcsoporttal való további tárgyalástól és akkor egyfelől beláthatatlan hosszú időre elhalasztja ennek a vasútnak kiépítését, — mert a tervek felett a bankcsoport rendelkezvén, azt a magyar államnak egészen újból kellett volna elkészíttetnie — másfelől pedig ugyancsak a jogügyi bizottság véleménye alapján ki volt téve az állani annak is, hogy ezen nagy késleltetés mellett esetleg még egy költséges per megindítását is előidézhette volna. (Halljuk! Halljuk!) Nem lehetett tehát a kormánynak mást tennie, mint ismét a bankcsoporttal venni fel a további tárgyalást, csakhogy most már nem a helyiérdekű vasút alakjában való kiépítés, hanem az államvasuti alakban való kiépítés alapján. (Elénk helyeslés.) És hogy a meglévő pénzcsoport is meglelje a maga teljesen jogosult financziális számítását, azon propozitióval lépett a kormány a bankcsoport elé, hogy ő kiadja átalányösszegben ennek a vasútnak építését a bankcsoportnak akkor, hogyha a kellő financziális feltételekre megegyezés jön létre. (Általános helyeslés.) így indította meg a jelenlegi kormány a tárgyalást, amely arra az eredményre vezetett, ami most itt ebben a javaslatban előttünk fekszik. Hogy ez az eredmény elérhető volt, t. ház, ezt illetőleg magam is a legkészségesebben csatlakozom t. barátomnak, az előadó urnak azon felemjimius 22-én. szombaton. 35 ütéséhez, hogy ebben a kereskedelemügyi ministerium összes erre vonatkozólag befolyt tisztviselői munkásságának igen nagy érdeme van, amit, ismétlem, a magam részéről én is a legnagyobb készséggel honorálok. (Helyeslés.) De teljes lojalitással kénytelen, vagyok kiemelni azt is, hegy a tárgyalások utolsó folyamatában, midőn azokat már én vezettem, ennek a sikernek elérése tekintetében elismerés illeti meg a bankokat is, (Igaz ! Ugy van !) mert méltóztatnak tudni, hogy a bankokkal való tárgyalás alatt — igen természetesen — ők is teljes joggal igyekeztek a maguk érdekeit képviselni, de midőn mi elébük állítottuk a műszaki tényeket és megmagyaráztuk nekik azt, hogy ez lehetetlen, akkor ők eléggé lojálisak voltak ezt belátni s ezért újból is hangsúlyozom, hogy ennek révén sikerült magunkat megértetni és sikerült egymáshoz közelebb jutnunk, ugy hogy ennek az eredménynek feltüntetésénél kénytelen vagyok itt a t. ház előtt is kijelenteni, hogy igen nagy része van annak a lojalitásnak is, amelyet a bankok a tárgyalások utolsó folyamatában velünk szemben tanúsítottak. (Általános helyeslés.) Ily módon történt ennek a vasútépítésnek átalányösszegben, 97,500.000 koronában való kiadása. Egészen nyugodtan mondhatom, t. ház. hogy a legnagyobb alapossággal tanulmányoztuk ennek a kérdésnek minden részletét és ezért én azt hiszem, hogy ha méltóztatnak tekintetbe venni azokat a technikai nehézségeket, amelyek ezen vasútvonal kiépítése körül kétségtelenül fenforognak és amelyekre ugy t. barátom, az előadó ur, mint a bizottsági jelentés is rámutat; továbbá, ha tekintetbe veszszük azt, hogy mindenesetre egy igen nagy befektetést igénylő vállalatról van szó, mely vállalatnál minden körülmények között a rizikó is igen nagy, —tehát ennek elvállalására bizonyos emelkedettebb vállalkozói nyereség kilátásba helyezése indokolt — mondom, ha tekintetbe veszszük mindezeket, akkor én azt hiszem, hogy egészen nyugodtan ajánlhatom a t. háznak a magam részéről is ennek a törvényjavaslatnak elfogadását, mert erős meggyőződésem, hogy ebben a javaslatban elmentünk addig a határig, ameddig a magyar állam pénzügyi érdekeinek megvédése egyfelől és e vasútvonal kiépítésének érdekei másfelől azt megengedték. (Általános élénk helyeslés.) Még csak egy körülményre vagyok kénytelen a t. ház figyelmét felhívni és ez az, (Halljuk ! Halljuk!) hogy, amint már t. barátom, az előadó ur is említette, itt mellőztetett a közszolgálati szabályzat azon intézkedése, hogy ez a nagy vállalat versenytárgyalás eredménye alapján adatott volna ki. Erre vonatkozólag azonban legyen szabad hivatkoznom arra, amit már az előzőkben mondottam s amikből méltóztatnak látni, hogy ez egy magától értetődő követelménye volt a kérdés azon alakulatának, hogy csak ugy tudtuk ezt a kérdést megoldani, ha ezt a vállalatot kiadtuk annak a bankcsoportnak, amelylyel jogilag is érvényesíthető alapon össze voltunk kötve (Általános helyeslés.) és csak akkor adtuk ki.