Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-424

hl'i: országos ülés 1912 deczember 11-én, szerdán. 421 mi is hozzájárulunk, mégis török katedrát csinálnak, nekünk, szlovákoknak pedig nincs tanszékünk. (Felkiáltások : Szláv van !) Épen itt volna a leghelyesebb alkalom, hogy például a pozsonyi egyetemen . . . (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Juriga Nándor: ... állittassék fel a szlovák nyelv számára egy kathedra, Ha lehet a román, a szerb, a német nyelvnek külön tanszéke, akkor épen olyan teljes joggal kell, hogy megfelelő kathedrája legyen az egyetemen a szlovák nyelvnek is, annál is inkább, mert hiszen ez törvényes kötelességünk ; a nemzetiségi törvény ezt előirja, és elsősorban a ministeriumnak kellene a törvényt megtartania. Engedje meg ezek után a t. ház, hogy még röviden egy pár különös szempontra irányítsam a t. minister ur figyelmét, amelyek már nincsenek összeköttetésben a nemzetiségi kérdéssel. Mellesleg megjegyzem, hogy én nem mint politikai kérdést tárgyaltam a nemzetiségi kérdést, hanem halhattak most egy pár őszinte és igaz szót, amelyeket, ha megfontolnak, jövőben egészen más szempontból fogják a nemzetiségi kérdést tekinteni. (Halljuk!) Azok a különös dolgok, amelyekre czélzok, inkább általános és specziális pedagógiai kérdések, amelyek ezen tárczával kapcsolatosak. (Halljuk !) Senkinek, még magának az előadó urnak sem jutott eszébe az az igen fontos kérdés, hogy mi lesz most a katona-tanítókkal, pedig ez iskolaügyünket igen közelről érdekli, mert hiszen sok tanítóink bevonultak. (Felkiáltások; Már rendben van !) A fizetés kérdése rendeztetett ; erre vonatkozott a rendezés, de az a baj, hogy nem fogunk tanitót kapni. Talán lehetséges volna, hogy ezeket a tanítókat — minthogy a törvény e tekintetben szabatosan nem intézkedik, — legalább erre az esztendőre szabadságolnák. A katonaságnál meg is mondták nekik, hogy azokon a helyeken, ahol nem kapnak helyettest, szabadságolják őket és sok tanitó be is adta két hónap múlva való szabadságolása iránti kérvényét. Én tehát igen kérem a t. kultuszminister urat, hogy iparkodjék a tanitók folyamodványait a hadvezetőség által kedvezően elintéztetni. így elérhetjük azt, hogy sok ezer iskolaköteles részesülhet ez évben tanitásban. Továbbá hálával és elismeréssel kell megemlékeznem a t. kultuszminister urnak egy legújabb alkotásáról, t. i. az antialkoholista-nap elrendeléséről. (Élénk helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Sajnos, de igaz, hogy hazánk egyik legnagyobb betegsége az, hogy sokat iszunk ebben az országban, (ügy van !) Itt az ideje, hogy magunkba szálljunk, és az antialkohohsta-mozgalmat valóban előmozdítsuk. Ugy látszik, hogy e tekintetben a kultuszministeriumban modernebb irányzat kezd érvényesülni és csak arra bátorkodom kérni a t. minister urat, hogy mozdítsa elő és fejleszsze intenzívvé ezt az irányt, továbbá, hogy lelkiismeretesen ellenőriztesse ezen antialkoholista-napoknak az iskolában a tanitók által való megtartását, mert tudomásom van róla, hogy igen sok helyen holmi álszégyenből nem tartották meg ezeket a napokat. Pedig igen hasznos és fontos dolog ez a gyermekek nevelése szempontjából; hiszen, ha már kicsiny korában beleoltjuk a gyermek lelkébe az alkoholtól való irtózást, akkor sokkal kevesebb lesz az iszákos ember, a fogháztöltelék és az ínséges. Ezenkívül még egy különös kérdésre bátorkodom a magam részéről is felhívni a t. minister ur figyelmét, arra t. i., hogy a XX. században több súlyt kellene helyezni az inteltigenczia nevelésében a testi munkára. Milyen szép és épületes dolog az, mikor azt halljuk, hogy az uralkodócsaládok tagjai úgyszólván mind értenek valami mesterséghez : az egyik asztalos, a másik szabó, és így tovább. Milyen kellemes és felvidító szórakozást nyújt intelligens embernek az, ha felkelve dolgozóasztala vagy a könyv mellől, amikor zug a feje, ideges és sajog minden tagja, akkor ahelyett, hogy lézengene sétapálczával és czigarettával a kezében, hozzálát és gyakorolja azt a mesterséget, azt a testi munkát, amelyre már gyermekkora óta nevelték. Ez talán korai gondolat, de azt hiszem, hogy ha ez gyakorlatban van olyan arisztokratikus körökben is, mint az uralkodói családokban, annál inkább be lehetne hozni ezt általánosságban a XX. században, a munka századában, mert ez által az intelligens ember nemcsak felvidító és felfrissítő érzéshez jutna, hanem, ami a fő, megtanulná jobban becsülni az u. n. értelmiség a testi munkát. . . Szüllő Géza : Megbecsüli azt! Juriga Nándor: . . .megtanulná azt, hogy az asztalosmunka is megérdemel annyi becsülést, mint pl. az ügyvédeskedós, jobban megszeretné magát a testi munkákat, akár a földmüvességet, akár az ipari munkákat. Bátorkodtam erre a figyelmet felhívni, mint egy fontos és igen szükséges dologra. Egy kérelmem volna még, (Halljuk ! Halljuk !) az. hogy a testnevelésre, testedzésre nagyobb súlyt kellene helyezni, mert csakis egészséges testben lehet egészséges lélek, s azért még jobban, még erősebben elő kellene mozdítani a testi nevelést. Mert hogyha az értelem is fontos, de nem kevésbbé fontos a testi edzettség, a kitartás. Itt van a bolgároknak a példája, akik részére az értelmi súly mellett valószínűleg kitartás, az a testi edzettség szerezte meg azokat a diadalokat, amelyeket arattak. Értelme van sok embernek és nemzetnek, de ha ninc? meg az a testi edzettsége, az a kitartása, akkor esetleg minden okossága mellett is kritikus pillanatokban a rövidebbet fogja húzni. Epén azért a testi edzésre még nagyobb súlyt kívánnék helyezni. Továbbá az iskolakönyveknek sokféle kiadását kellene már egyszerűsíteni. Az ember nem győzi, mindig uj és uj iskolakönyveket ajánlanak.' Az iskolaigazgatóknak semmivel sincs annyi kellemetlenségük, mint azzal, hogy minden második vagy harmadik évben sutba kell dobatniok a gyér-