Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-424

420 ÍM. országos ülés 1912 mi baja esnék ennek az országnak ? Kisebb lenne a magyar ? Kevesebb lenne talán. Es ha elrendelnék az elemi iskolákban, hogy minden tanító köteles tanítani a szlovák nyelvet szóban és Írásban, mi hátrány származnék ebből ? Egyenjogositva volnánk talán, nem ugyan a magyarral, amelynek sok kultúrintézménye van, de legalább azzal a háromszázezernyi szerb és szász néppel. Arra nem is merek gondolni, hogy talán lehetséges volna, hogy egyelőre annyi kulturintézetiink legyen, négy-öt, mint a románoknak, ámbár nem akarom ezzel azt mondani, mintha ki volnának elégitva az ő kulturigényeik, és hogy teljesen jogos és helyes bánásmódban részesülnének a törvénynek megfelelően. Menjen tovább a minister ur, s rendelje el a középiskolákban az illető vidéknek megfelelő nyelv tanítását annál inkább, mert ez kötelessége volna a törvény szerint, mert a nemzetiségi törvény egyenesen megparancsolja. És ez alapvető törvény. Uraim, ez Deák Ferencznek, a haza bölcsének a müve. Ezt akarja valaki reparálni ? Okosabb akar lenni Deák Fereneznél ? En bátorkodom kétségbe vonni, hogy okosabb volna itt közöttünk bárki is, mert ő a haza bölcse. Deák Ferencz alajaozta meg ennek az országnak a létét s amikor ezt a törvényt megalkotta, ne jöjjenek a mai epigonok és ne akarják foltozni Deák Ferenczet, a haza bölcsét. Nem érnek a térdéig sem ! Nem a kultuszminister urat értem, Isten ments, hanem azokat, akik rossznak mondják azt, amit a haza bölcse alkotott. Alkotta pedig ezt nagyon helyesen és okosan, mert az a bölcs megnézte ennek az országnak legelső alapjait, amelyeket ezer év előtt adott Szent István király. Ö bölcs volt, nem volt rövidlátó, nem verébfejü ember volt, hanem látta ezer éven keresztül azt, aminek alapjait Szent István király rakta le fiának adott tanitásaiban : becsülj meg minden népet, ne akard a latinokat görög módszer szerint görögösen irányitani, a görögöket pedig latin módszer szerint, latin szokásokkal, latin nyelvvel, hanem egyformán minden népet az ő sajátos szokásai szerint. Deák Ferencz, amikor ezt a tör vényt megalkotta, meg vagyok győződve, hogy tvilaj donképen paragrafusokba szedte Szent István király testamentumát, amelyet fiának adott. S ez volt az az alap, amelyen ezer évig meg tudott állani ez az ország. Ne döngessünk mi ezredéves alapokat ! Ami jó volt ezer éven keresztül, az jó lesz a jövőben is, ne keressünk tehát más alapokat. Ami már ezer évig tartott, az bizonyára jól ki van próbálva, vissza tehát azokhoz az ala pókhoz, vissza Deák Ferenczhez, a haza bölcséhez vissza! Tanulmányozzák Szent István király testamentumát, gondolkodjanak felette s akkor, t. ház, meg vagyok győződve róla, hogy felébred a lelkiismeret mindenkiben, aki mint kultúrember, mint jó hazafi, mint olyan, aki igyekszik bölcseségben hasonló lenni Deák Ferenczhez, foglalkozik ezzel a kérdéssel. S akkor be fogják látni, hogy a nemzetiségi törvény kulturtéren a legnagyobb '.czember ll-én, szerdán. lelkiismeretességgel és rigorózitással végrehajtandó, annál is inkább, mert ha nem hajtják végre, azzal ugy sem magyarosítanak. Ez utópia. Sohasem fogják megmagyarositani egyik nemzetiséget sem. Ha tehát ez lehetetlen, mi lesz a másik következmény, főképen a mi népünknél ? Az, hogy felszívódunk a cseh kultúrába. Méltóztassanak megkérdezni Kozma Andor igen t. képviselőtársamat, aki annyi fáradságot vett magának, hogy felnőtt korában megtanult szlovákul s olvasva a szlovák irodalmat, költeményeket, el van ragadtatva e nyelv gyönyörűségeitől és kincseitől s a léleknek, hogy ugy mondjam, egy gyönyörű szivárványát látja visszatükröződni benne. Tessék megkérdezni Kozma Andort, ő magyar ember, nem mondhatják róla, hogy egy tót beszél igy, egy Juriga beszél igy. Kozma Andor beszéljen! És kérdezzék meg, hogy nem kár-e a szlovák kultúráért és hogy nem sokkal veszedelmesebb-e a magyar nemzeti állameszme szempontjából is, ha ez a három millió szlovák átmegy a cseh kultúrába s a csehek egyszer azt találják mondani, hogy nekik itt Magyarországon van az ő Maczedóniájuk, hagy ha a szlovák nép a maga individualitását, az ő specziális kultúráját, mint erkölcsi és kulturtestület' tovább is megtarthatja ? Kérdezzék meg, nem jobb és nem helyesebb politikai irányzat-e ez, a magyarság szempontjából is % T. ház ! Fontos kérdések ezek s lehet mondani, döntőek Magyarország jövőjére nézve. Fel kell már adnunk azt a politikát, hogy egyeduralom legyen. Természeti alapon kell állani ; suum cuique, mindenkinek a magáét, közös összetartással. Nem, egységről, hanem közös összetartásról van szó, mert az összetartás az emberi cselekedeteknek helyes forrása. Nincs talán az egész világon két individuum, amely mindenben teljesen egy volna, annál kevésbbé képzelhető, hogy milliók és miilók teljesen egyek lehetnének. Ezek azok, t. ház, amiket nemzetiségi szempontból bátorkodtam előhozni s az elmondottakat most csak azzal akarom megtoldani, hogy igen jó alkalma volna a kultuszministeriumnak a pozsonyi egyetem felállításánál mindjárt érvényesíteni ezeket az elveket. Mert tudjuk, hogy vannak a mi egyetemeinken olyan nyelveknek is tanszékei, amely nyelveknek igazán talán semmi közük nincs Magyarországhoz. Hogy az ilyen előadásoknak van-e hallgatóságuk és ha van, mennyi, azt nem tudom, de bizonyosan csak azért tartják fenn ezeket a tanszékeket, hogy ne mondhassák, hogy a magyar tudományos egyetemen ennek és ennek a nyelvnek nincsen tanszéke. Nem tudom, nem néztem utána, hogy mily tanszékek vannak, de talán még a japáni nyelvet is prelegálják . . . (Felkiáltások : Japán tanszék nincs !) Ma nincs, de holnap talán lesz, a nagy japán kultúra kifejlődik, érdeklődni fognak iránta, csinálnak. De török van. (Felkiáltások: Az igen !) Hát nem vagyunk-e mi legalább olyanok, mint a törökök ? Mi állampolgárok vagyunk s a budapesti egyetemen, amelynek költségeihez