Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-424

418 b-2í. országos ülés 1912 deczember ll-én, szerdán. és azt mondjuk, hogy mi oly olyan kulturrészei vagyunk ennek az országnak, mint bárki más. És épen a politikai magyar nemzet eme összetételéből kifolyóan egészen jogos az a követelés, hogy bármelyik kultúra, bármelyik nyelv, bármelyik világnézet kifejlődése egyformán istápoltassék a magyar, az uralajtáji magyar nyelv fejlesztése mellett, annál is inkább, mert maga a nemzetiségi törvény mondja ki az egyenjogúságot. Ebből az a logikus és becsületes következtetés folyik, hogy az államnak mint az összérdekek képviseletének épugy kell gondoznia valamennyi kultúrát, mint az apa neveli, gondozza egyformán valamennyi gyermekét. A magyar államnak és a kultuszminister urnak is nemcsak az elsőszülött gyermeket, a magyar nyelvű kultúrát kellene gondoznia és ápolnia, hanem a másod-, a harmad-, negyed-, ötöd- és hatodszülött gyermeket is, és nem kulturális egykerendszert kellene követnie, (Derültség.) Mert hiszen az csak egykerendszer, ha egyetlen kultúrát istápol a kultuszminister ur akkor, amikor ebben az országban több kulturgyermek van, amikor van német nyelv, van szlovák nyelv, román nyelv, izraelita nyelv, (Derültség.) örmény nyelv. Ha tehát a kultúrember normája szerint akarnánk eljárni, egyféle elbánásban kellene mindenkit részesíteni. De, sajnos, ma a tudományt, a kultúrát is a pártpolitikai szempontok, a napi hangulatok verik rabigába. Ez ellen határozottan tiltakozom és kérnem kell a kultuszminister urat, hogy nemcsak a magyar, de a többi kultúrát is istápolja, mert ezzel csak hasznára lesz az országnak. Hasznára először is azért, mert maga a magyar kultúra nem marad oly elszigetelten. Hiszen ma mm lehet egy nyelv kulturvizében élni. Ez olyan szűk tó, amelybe egy nagyobb. lélek nem fér bele ma már. Ez egy szűk korlát. Minden kultúrának ma már többé-kevésbbé össze kell kapcsolódnia más kultúrákkal is, annál inkább, mert a magyar nyelv kultúrája, a magyar kultúra egyáltalában nem is érthető meg kellőképen, maga a magyar nyelv sem magyarázható meg kellőképen, fogalmilag főleg a szláv nyelvek és kultúra ismerete nélkül. Pl. azt mondom : ablak. (Derültség.) Ez nem nevetséges dolog. Aid foglalkozott kicsit nyelvfilozófiával, az megérti, aki nem foglalkozott, az nevethet rajta. Mondom, itt van ez a szó : ablak. Magyarban nincs ennek semmi különös fogalmi meghatározási értéke, ellenben ha szlovákul tudja valaki, mi az »obluk«, — ez már annyit jelent. hogy köriv, az égboltozat — az látja, hogy ez egy fogalom. Itt a magyarban hisztorikus értéke van és szláv alapon megtudja az ember a genetikus fogalmát. Tessék elolvasni Fichtének negyedik beszédét, »Kede an Deutschland«, akkor megtudja, mi az a hisztorikus értelem és mi az a genetikus értelem. Csak néhány fillérbe kerül. (Zaj és közbeszólások.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni és konverzácziókat kezdeni. Jlíriga Nándor: Hasonlóképen sok ilyen fogalom, sok ilyen szó van a magyar nyelvben és az egész magyar frazeológiában. Hogy még csakegyet emlitsek, itt van ez a szó : malaszt. Ha én egy gyermeknek az iskolában azt mondom magyarul : malaszt, nekem külön definiálnom kell az összes jegyeket, amelyek ehhez a szóhoz tartoznak, mert nincs meg magában a szóban a fogalmi értelem, mert ez egy hisztorikus szó. Ellenben ha én egy szláv gyermeknek azt. mondom : milost, ami tulaj donképen ugyanaz a szó, azonnal megtudja érteni, hogy milos az kedves, az mindent összefoglal, ami kedves. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ezek a nyelvfejtegetések a közoktatásügyi tárczával semminemű összeköttetésben nem állanak. Kérem, sziveskedjék a tárgyhoz szólni. Juriga Nándor : Ezzel csak azt akartam röviden bizonyítani, hogy igenis a magyar kultúra, a magyar nyelv megértéséhez, tudásához igen fontos a szláv kultúra és a szláv nyelveknek ismerete, ugy hogy ha tanítanák a szláv nyelvet az országban, az mindenesetre volna olyan fontos és hasznos, mint az, hogy pl. a reáliskolákban egy csakugyan idegen nemzetnek a nyelvét, a francziát tanitják. (Derültség.) Több jogunk is van kérni a mi nyelvünk tanitását, mint a franczia nyelvét. Vagy ha tanithatják a német nyelvet, miért ne tanithatnák hasonlóképen a szlovák nyelvet is a középiskolákban és az egyetemen ? (Derültség.) Szüksége van erre magának a magyar társadalomnak is, mert hiszen vannak emberek, akik nem tudnak érintkezni az ő környezetükkel sem, mert lenézik a népet és a nép lenézéséből nem is tanulják meg az ő nyelvét. Szükséges ez tehát kulturszempontból, de közigazgatási szempontból és bírósági szempontból is annyi előnye és haszna volna ennek, hogy fel tétlenül szükséges volna elsősorban ezen hazai nyelveknek tanitását kötelezővé tenni a vidékek szerint, annál is inkább, mert ez bizonyos tekintetben az országban már meg is van. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy megvan a mi román testvéreinknek minden kulturális jussuk, azt sem akarom állítani, hogy szerb s szász nemzetiségű testvéreink teljesen elérték az ő kulturális ideáljaikat, de az az érdekes, hogy ebben a tanítási rendszerben és a kultuszministerium kezelésében a jogtalanok közt is vannak kevésbbé jogtalanok és inkább jogtalanok. Pl. a románoknak — most tekintettem be Siegescu képviselőtársam irataiba, de különben magam is tudom — van négy középiskolájuk, van kereskedelmi iskolájuk, van leánygimnáziumuk, vannak elemi iskoláik. A szászokról nagyon jól tudom, hogy ők épp azért követnek oly óvatos politikát, hogy megtarthassák kultur-intézményeiket, gimnáziumaikat, kereskedelmi iskoláikat, az ő német nevelési és tanítási intézményeiket. Szerb testvéreinknek szintén van gimnáziumuk, vannak különböző tanítási instituczióik. Mi, szlovákok, a leggyengébbek vagyunk e tekintetben, nekünk egyetlen középiskolánk sincs. Hát a románoknak