Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-424

414 b2í. országos ülés 1912 deczember 11-én, szerdán. tetni azt a nyugtalanságot, amely még ma is megvan a tanárok között. A másik, amit igazán nem tudok megértem, és én azt Mszem, a kultuszminister ur ennek is meg fogja találni az orvoslási módját, hogy a tanár ez idő szerint a huszonötödik szolgálati év betöltéséig minden öt esztendőben kapja az u. n. quinquennális pótlékot, és a pótlék csak a huszonötödik szolgálati évben szün k meg. Most, amikor a tanárokat is beosztottuk a harminczöt évi nyugdij alá, méltóztassék csak elképzelni a helyzetet. Az ölödéves pótlékot kétségkívül azért engedélyezték annak idején, hogy jutalmul szolgáljon a múltra és ösztönzésül a jövőre. Méltóztassék tehát megfontolás tárgyává tenni, vájjon nem lehetne-e most a hatodik és hetedik pótlékot is megadni, amely a tanárokat minden méltányosság szerint megilleti. Ha megkapják, akkor nem lesz rájuk nézve olyan terhes a harminczötévi szolgálat, mert ez az összeg biztosítékul fog szolgálni arra, hogy a nyugdíjban sem fog hiányozni semmi az életfentartásukhoz. Különben is, mire a hetedik ötödöt elérik, a hatvanöt évet jóformán meghaladták, az emberi kornak tehát majdnem a határáig jutottak, még csak egy pár évig fogják élvezni, ugy hogy az államkincstárt nem nagyon terhelik meg ; számításokat tettem, nem hiszem, hogy ez a költségvetésnek többel, mint 10—20.000 K-val való megterhelését idézné elő. A költségvetés során még a jogtanárok kérdésével kívánok foglalkozni. A költségvetésben 69.000 korona van beállítva a felekezeti jogakadémiák segélyezésére. Ezek között — nem tudom, milyen czimen kerültek oda — úgynevezett királyi jogakadémiák is szerepelnek. Állami jogakadémiánk van egy, Kassán, van két királyi, Pozsonyban és Nagyváradon, de vannak felekezeti jogakadémiák is, protestánsok s van katholikus felekezeti liczeumunk is Pécsett és Egerben. Ha ez a 69.000 korona mindnyájukra szól, semmi kifogásom ellene. Ha az iskolaügy minden terén támogatja a felekezeteket és egyéb iskolafentartókat, kapják meg a segítséget ezek is. Azonban feltűnt nekem, hogy mikor pl. az egri és a pécsi jogliczeumban a tanárok megkapták a fizetéskiegészitést, szemben a királyi és állami jogakadémiákon működő tanárokkal, előnyben részesültek, mert a királyi és állami jogakadémián a tanároktól megkivánja a minister a kvalifikácziót, az egyetemi magántanári képesítést, ettől teszi függővé a rendes tanárrá való kinevezést, amazoknál azonban, az iskolafentartó meghív valakit és kiállítja neki a dij- és oklevelet, amely szerint ő rendes tanárrá lett megválasztva. Nem kérdi tőle, hogy megvan-e a képesítése. így történt azután, — amire tudok esetet, — hogy az egyik felekezeti tanár, aki akkor még nem szerezte meg a habilitáczióját, egyszerre a hetedik fizetési osztály első fokozatáig kapta meg a kiegészítést, holott az állami és királyi jogakadémiákon működő tanárok közül csakis attól az időtől kezdve számított a fizetésbeállitás, amikor bemutatta habilitáczionális oklevelét. Szász Károly: Nem ezen kormány alatt történt ! Előbb történt! Mártonffy Márton: Tudom. Épen azért akarattal hivatkoztam erre, és hiszem, hogy mostani ministerünk bizonyára meg fogja találni az igazságtalanság kiküszöbölésének módját. Másrészt ezzel kapcsolatosan meg fogja találni a módját annak is, hogy a jogakadémiai tanárok necsak azon időtől kezdve osztassanak be a VI. fizetési osztályba, amikor rendkívüli tanárokból rendes tanárokká neveztetnek ki, hanem egész szolgálati idejük betudassék a tiz évbe, hogy tíz év után minden jogakadémiai tanár elérje azt, hogy a Vl-ik fizetési osztályba beléphessen. (Helyeslés.) Még a kereskedelmi és az ipariskolák kérdésével kell röviden foglalkoznom.fi/aSjMÍ: / Halljuk !) Két év előtti beszédemben rámutattam arra, hogy bármilyen jóakarattal kezeltetnek is ezen iskolák a közoktatási tárcza keretében, ez még nem minden. Ha igazán meg is van a jó indulat és készség az iránt, hogy a magyar társadalom gerinczének kiépítésére hivatott iparos és kereskedelmi oktatás a lehető legjobban kezeltessék, megvallom, én, aki közvetlenül részt vettem ebben a munkában, még ma sem látok elegendő anyagi erőt az igen t. minister ur kezében arra, hogy kereskedelmi és ipari oktatásunkat a szükségleteknek megfelelő színvonalra emelje. Nem tudok csodálkozni ezért azon, hogy amikor a t. kultuszminister urnak a többi iskola : a középiskolák, az egyetemek, a polgári iskola annyi gondot adnak, és mindezek annyi anyagi áldozatot követelnek tőlünk, akkor nincs módja arra, hogy ezt a specziális érdeket is teljesen kielégítse. (.áz elnöki széket gróf Tisza István foglalja él.) Ma is az a felfogásom, hogy a szakoktatás a szakministerek kezébe való, mert annak szükségletei kielégítésére elsősorban az van hivatva, és kérnem kell a t. kultuszminister urat, méltóztassék konszideráczió tárgyává tenni, — mert hiszen ez egyszerűen csak az illető ministerrel való megbeszélés tárgyát képezheti, — hogy ezek az iskolák a szakministernek, a kereskedelemügyi ministernek a tárczájába helyeztessenek át. Szász Károly: Akkor az egész kultuszministermmot szétszedik ! Mártonffy Márton: Azért a kultuszministerium még nem lesz szétszedve; még marad elég nagy téren hivatása és feladata, hogy a magyar kultúrát szolgálhassa. Végül, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy egy specziális kérdéssel foglalkozzam, — ez az én lokális kérdésem is, — másrészt hitéleti kérdés, t. i. az örmény katholikus egyházak kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Hogy én ezzel a kérdéssel speczialiter itt hozakodom elő, ennek talán elegendő elfogadható és igazolható oka az, hogy én az örmény metropolist: Szamosujvárt képviselem, ahol legnagyobb tömegben vannak az örmények.