Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

360 422. országos ülés 1912 deczember 9-én, hétfőn. társadalomnak ez ügy iránt a multakban rejlő értéktelenségének átka. (Ugy van!) Akkor, amikor más országok ezen összegeket a fejlettebb utak, a viziutak részére tudják rendelkezésre állitani, ma nekünk fontainkat és a megyei utakat kell megépítenünk. (Ugy van! Ugy van!) I. ház! Nekem megvan a költségvetésem, és amióta a ministeriumban vagyok, dolgozom azon, hogy ezt a költségvetést felemeljem. Fel is emeltem két millióval. De aki tudja, hogy a nyers anyagok árai mennyivel emelkedtek ujabban, aki tudja, hogy a munka ára mennyivel emelkedett 2—3 év alatt, fogja tudni azt is, hogy 9, vagy 9 és fél millióval nagy csodákat csinálni nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Mindazonáltal belefogtam a Sióba; remélem, hogy pár esztendő alatt befejezzük; 3—4 év múlva beállítjuk a megfelelő kamarazsilipeket és remélhető, hogy néhány év múlva a Duna hajózása a Dunántúllal és, a Balatonnal megfelelő összeköttetésbe jut. (Élénk helyeslés.) A másik a Maros hajózhatóvá tétele. Ez iránt az odavaló kamarák is peticzionáltak. Ennek a kérdésnek fontosságától át vagyok hatva, mert sehol sincs indikáltabb hajózhatás, mint ott, ahol az illető folyó heterogén termelési területeket köt össze, amilyen a Maros és a Sió, amelyek összekötnek területekkel, ahol szén, kő, fa van, olyan területeket, ahol ezek nincsenek. Minden folyó hajózhatóvá tételénél az okosan és józanul gondolkodó szabályozónak elsősorban oda kell tendálnia, hogy az ilyen heterogén termelési viszonyokkal rendelkező területek legyenek összekötve. (Helyeslés.) A Marosnak egy nagy baja van, nevezetesen, hogy Szegedtől Pisidig — 300 kilométert tesz ki ez az ut — összesen 120 méter esést mutat, tehát kilométerenként 4 decziméter az esés, ami nagyon rossz és ami a folyónak felfelé való hajózhatását egy bizonyos fokig problematikussá teszi. A hajózhatás barierje egy decziméternél van ; azok a folyók, ahol kilométerenként nincsen több esés, mint egy decziméter, legjobban hajózhatók; mindenütt, ahol az esés ezen felül van, a dolog nagyon költséges, mert erős vontatással vagy lánczczal stb.-ivel lehet csak a szállítást megoldani. Mindazonáltal intézkedések történnek, dolgozunk is, kanyarokat, par.terőditéseket csinálunk, mintegy félmillióval a Marosnál és ha a jövőben több lesz a fedezet, meg fogjuk ezt is oldani, (Élénk helyeslés.) Ilátórek most valamire, ami nem a hatáskörömbe tartozik és amit a kereskedelmi minister ur volt szives tanulmányozás czéljából nekem átadni. (Halljuk! Halljuk!) Mikor én a ministeriumba jöttem, egy ideális viziut lebegett szemem előtt. (Halljuk! Halljuk !) Én azt akartam, hogy a Fekete-tengertől egészen liárolyvárosig legyen nekünk szabad forgalmunk, amit azáltal lehetne elérni, hogy a Vaskaput, amelynek szabályozása — be kell vallanunk — nincs tökéletesen befejezve, tökéletesítjük, a Szávát rendezzük és a Szávát és Kulpát egészen Károlyvárosig hajózhatóvá tesszük. Ennek az lesz az eredménye, hogy Budapesttől Fiúméig, ahelyett hogy 700 km vasutvonalunk van, lesz 500 km viziutunk és csak 170 km vasúti utunk, ami 60—70—80 filléres megtakarítást fog eredményezni és Magyarország czukorkivitelének nagy előnyére fog válni. A másik dolog jjedig a Vaskapura vonatkozik. Én ezt a kérdést tanulmányoztam. A Vaskapunál nem kell sokat robbantani. Hiba csak abban van, hogy a Moldva és Orsova közötti szakok, bizonyos kataraktok nincsenek tökéletesen kirobbantva, de ha ezt a munkát is elvégezzük, akkor én azt hiszem, hogy az évnek minden hónapjában, amig ma csak átrakodással és maximálisan 200—250 tonnás hajóforgalommal, addig a jövőben állandóan 6—7 száz tonnás slepekkel megfelelő dunai és tengeri forgalmat tudunk biztosítani. A viziutakat illetőleg ezektől a nagy konczepczióktól van a minisztérium áthatva. Azt hiszem, hogy ezeknek a konczepczióknak, ha azok keresztül fognak vitetni, igen nagy kihatásuk lesz a velünk jóbarátságban lévő szomszéd Bomániára és Bulgáriára is, és ezeknek egy bizonyos dunamenti forgalmat fog biztosítani, kedvezőbbet, mint a mai, amikor a Vaskapu szabályozatlan volta miatt 3—6 hónap kell ahhoz, hogy a forgalom a nevezett államokkal lebonyolítható legyen. És én fenntartom azt a mondásomat, amit a szerb szerződés tárgyalása alkalmával hangoztattam, hogy én ellene vagyok annak, hogy a Balkán-állam oknak kis borravalókkal juttassanak előnyöket a szerződések tárgyalásakor, mert én merem állitani, hogy előidézett élénk gazdasági forgalmak politikai barátságot is eredményeznek. (Igaz! Ugy van!) T. ház! Ami az öntözéseket illeti — és erre is Lengyel Zoltán t. barátom volt szives rámutatni —, Magyarországon a rétöntözósek tényleg nem jártak kellő eredménynyel és pedig, amint ezt már tavaly megmondottam, azért, mert a magyar ember azt hiszi, hogy a rétre rávezetett víz a termést is feltétlenül fokozza. A termést, t. ház. a réten is csak ugy, mint a földön, elsősorban a trágya fogja fokozni; és ha rosszul és siváran kezelt réteket vizzel fogunk csak öntözni, kellő műtrágya nélkül, akkor eredményeket elérni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Én azonban intézkedtem aziránt, hogy minden vármegyében megfelelő mintaöntözések és rétkezelések történjenek és reményem van arra, hogy ezeket a megfelelő kezeléseket látva, a publikum, a maga hatáskörében is megteszi azokat, ami által a rétek annyira kívánatos feljavítása fog eléretni. Ami pedig az u. n. biológiai öntözést illeti — ez abból áll, hogy nagy városok közvetlen közelében lévő kanálisok tartalma megfelelőleg, biologice leszüretnek és a fennmaradó viz- a vá-