Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

hTl. országos ülés 1912 deczember í)-én, hétfőn. 361 rosok környékén levő zöldségtelepekbe vezettetik — ebben a tekintetben is történnek intézkedések. Araddal folynak a tárgyalások, Temesvárral már be is fejeződtek és a legközelebbi jövőben több helyütt fogunk ilyen öntözéseket csinálni, ami az illető városok közelében fekvő földterületeknek nagyobi) mérvű kihasználását és a fogyasztóközönségnek zöldséggel való könynyebb ellátását fogja lehetővé tenni. T. ház! Ezzel körülbelül be is fejeztem azokat, amiket tárczám keretében előadni kívántam. Méltóztassanak megbocsátani, hogy az idő sürgetése miatt nem volt alkalmam, tárczám minden részére ugy kiterjeszkedni, amint azt szerettem volna, s amint azt talán a gazdaközönség egy része is várta volna tőlem. Most méltóztassanak megengedni, hogy a kormányelnök ur nevében és megbízásából bizonyos kijelentéseket tegyek. (Halljuk! Halljuk!) , Igen sok értesítés jött arról, hogy a vidéken és a fővárosban is a publikum bizonyos álhírek által indítva (Halljuk! Halljuk!) a pénzintézeteket megrohanja és betéteit kiveszi, attól való félelmében, hogy esetleges háború esetén ezek a betétek veszélyeztetve vannak. A kormányelnök ur megbízásából vagyok bátor kijelenteni a következőket: (Halljuk! Halljuk!) A magyar társadalomnak, az egész tisztességes sajtónak, (Élénk helyeslés.) a közigazgatásnak és ^ mindenkinek, akinek lelke és becsülete van, (Élénk helyeslés.) akiben szeretet lakik ez ország iránt, kötelessége, (Élénk helyeslés.) hogy ilyen komoly pillanatokban minden gyűlölködést félretéve s nem az ellenszenv és a gőgös lenézés hangján érintkezve egymással, (Élénk helyeslés.) hanem összefogva, az egész társadalmat megnyugtassa és abban bizalmat keltsen. (Élénk helyeslés.) Vétek volna, ha nekünk nem volna bizalmunk országunk életerejében. (Élénk helyeslés.) mely hadseregünk erejében és becsületében hathatós támaszra talál. (Élénkhelyeslés, éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen a hadsereg!) Nekünk, akik az ország ügyeit vezetjük és a képviselőknek, akiket az ország ügyeinek gondozására ideküldött a nemzet, (Ugy van! Ugy van!) azt hiszem kötelességünk ezeket az imént elmondott elveket hirdetni (Ugy van! Ugy van!) és mindenütt közmegnyugvást előidézni, mert csak ezekkel az eszközökkel róhatjuk le hazánk iránti kötelességünket. (Élénk helyeslés és taps.) Oly országban, ahol a mezőgazdasági termelés az ntolsó tiz évben a legreálisabb számítás mellett is négy milliárdról öt és fél milliárdra emelkedett, ha pillanatnyilag a készpénzeszközök részbeni elvonása által némileg kellemetlen, vagy kedvezőtlen helyzetek álltak is elő, (Ugy van! Ugy van!) ez korántsem jelenti azt, hogy ennek az országnak gazdasági helyzete válságos. (Ugy van! Ugy van!) Minket az idén különösen az év második felében épen az ország legszegényebb vidékein katasztrofális KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XVII. KÖTET. jellegű istencsapás ért ugyan, de az ország legnagyobb és épen a leggazdagabb részében a termés kielégítő volt. (Ugy van! Ugy van!) Hiszen ezt bizonyítják az előttem fekvő becsületes és megbízható statisztikai adatok. Aki ennélfogva ennek az országnak gazdasági erejében kételkedik, az helytelenül cselekszik, mert erre a jelen körülmények között semmi ok sincs. (Élénk helyeslés.) Ismételten bátor vagyok a tisztességes társadalmat, a tisztességes sajtót, (Helyeslés.) minden lelkészt, papot, jegyzőt és közigazgatási hivatalnokot ezen az utón felhívni arra, hogy keltsen megnyugvást az ország ereje és gazdasági helyzete iránt; (Élénk helyeslés.) fokozza a bizalmat, és különösen becsülje meg az, általunk fentartott és kiváló hadsereget. (Elénk éljenzés és taps.) T. ház! Ezeket megbízásból voltam bátor elmondani, különben pedig elfogadásra ajánlom költségvetésemet. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Következik szólásra? Szojka Kálmán jegyző: Kállay Tamás! Kállay Tamás: T. ház! Halljuk! (Halljuk!) A földmivelésügyi tárczának előttünk fekvő költségvetéséhez kívánok röviden pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Amint tudom és amint hallottam is, az előadó ur tegnap a tárczának sok kérdéséhez behatóan és a tőle már annyira megszokott hozzáértéssel szólott hozzá, de természetes dolog, hogy ennek a nagy ágazatnak minden egyes kérdéséhez részletesebben nem szólhatott hozzá talán már az idő rövidsége miatt sem. Ezt a hiányt ma nagyban pótolták a minister urnak itt előadott szavai, amelyekhez nekem csak kis részben van hozzászólani valóm,. (Halljuk! Halljuk!) Én a földmivelésügyi tárcza keretéből kiragadom a szerintem egyik legfontosabb kérdést, az erdők kérdését. Magyarországon két és félmillió katasztrális holdat tesz ki a kincstári erdők területe, ami már egymagában mutatja azt, hogy milyen nagy érdeket képez az, hogy az államkincstár mindent elkövetett ennek a területnek folytonos gyarapítására. Én nagyon szomorúnak látom ezen a téren a mi helyzetünket, mert utazom ebben az országban különösen azon vidékeken, ahol óraszámra mennek a vonatok, kocsik és egyéb jármüvek olyan területek mellett, amelyeken semmi egyebet nem látni mint kopár, letarolt, terméketlen hegyeket, abol csak egy-egy ottmaradt szálfa mutatja azt, hogy valaha erdőterület volt. T. képviselőtársaim, a földmivelésügyi minister ur azt ajánlja, hogy a társadalom fogjon össze az állammal azoknak a leirtott területeknek erdősítésére. Tudom, hogy ez szépen hangzik, de ennek semmi eredménye nincs, mert ezek igen költséges dolgok. A mai társadalom, a mai község, közbirtokosság, egyház, gazda nem igen szeret olyan befektetéseket tenni, amelyeknek 46