Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-421

332 Vil. országos ülés 1912 deczember 7-én, szombaton. esetre, ha az erőhatalom csak magára a váltó­birtokos személyére vagy annak megbízottjára, tehát pl. az óvás felvételével megbízott egyénre vonatkozik. A törvényjavaslat visszaható erővel is bir, annyiban, hogyha az erőhatalom 1912. szeptember 20-ika után állt be, a javaslat a váltó­jogok fentartása tekintetében érvényes. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvény­javaslatot általánosságban és részleteiben annál inkább elfogadni, mert a jelenlegi helyzet a ma­gyar közgazdaság komoly érdekei tekintetbevételé­vel ezt sürgősen szükségessé teszi, és mert különben is a hágai nemzetközi egyezmény az egységes váltó­jog dolgában teljesen hasonló megegyezést hozott létre. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki nem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást be­fejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részle­tes vita alapjául, igen vagy nem ? (Igen I) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadván, következik a részletes tárgyalás. Erre nézve meg­jegyzem, hogy a dolog természeténél fogva az igazságügyi bizottság által elfogadott szöveg ké­pezi a tárgyalás alapját, s a törvényjavaslat szö­vege az igazságügyi bizottság jelentésében látható módosítással fog felolvastatni és tárgyalás alá vétetni. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czimét, mely észrevétel nélkül elfogad­tatik. Olvassa az 1. %.-t). Nagy Ferencz ! Nagy Ferencz: T. ház ! A szakasz első bekez­dése helyett a következő szöveget vagyok bátor elfogadásra ajánlani: »Ha a váltó bemutatása vagy az óvás felvétele a megszabott határidőkben elhárithatlan akadályba ütközik (erőhatalom ese­te), ezek a határidők meghosszabbíttatnak*. Az a körülmény indit engem ezen módosítás beterjesztésére, hogy a szöveg, ugy a hogy az ere­deti törvényjavaslatban és az igazságügyi bizottság szövegezésében jyroponáltatott, túlságosan abszo­lút módon beszél arról, hogy a váltót bemutatni és az óvást felvenni nem lehet, holott a hágai nem­zetközi egyezménynek megfelelő 53. §-a csak az akadályról, mint ilyenről beszél, nevezetesen a fran­czia eredeti szöveg ezt mondja : »est empeché par un obstacle insurmontable«, ami kevésbbé jelent egy abszolút lehetetlenséget, mint ahogy a törvény­javaslatban kifejezésre jutott. Miután mégis lénye­gileg a hágai nemzetközi egyezmény megfelelő sza­bályát kívánjuk beczikkelyezni, habár nem is, mint olyant, mert az egy későbbi dolog, de nehogy később divergenczia legyen, ezért vagyok bátor egy olyan szöveget proponálni, mely a hágai nemzet­közi egyezmény szakaszának hívebben felel meg. Ez az, ami benn van a propozicziómban, hogy t. i. elháríthatatlan akadályba ütközik, ami nem. olyan abszolút lehetetlenség, mint ami az eredeti javas­latban foglaltatik. Ezen alapon kérem a módosítás elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. A tanácsko­zást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Miután az előterjesztett módosítás a javaslat szövegével ellentétben áll, ugy fogom a kérdést feltenni, hogy az eredeti és a módosított szöveget egymással szembeállítom. Abban az esetben, ha a ház az eredeti szöveget fogadná el, a módosítás esik el, abban az esetben pedig, ha a ház az eredetit mellőzi, a szakaszt módosított szövegében fogom elfogadottnak kijelenteni. (He­lyeslés.) Méltóztatnak a kérdésnek ily módon való feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen !) Felteszem tehát a kérdést, méltóztatik-e a törvényjavaslat 1-ik §-át változatlanul, szem­ben az előterjesztett módosítással elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) A ház az eredeti szöveget mellőzi és ennek folytán az 1. §-t Nagy Ferencz képviselő ur mó­dosításával fogadta el. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat 2. és 3. §§-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A tör vén yj avaslat ekként részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása és meg­szavazása a ház legközelebbi ülésének napirend­jére fog ki tűzetni. Következik a napirend harmadik pontja : a bérlő és a haszonbérlő által elvállalt adófizetési kötelezettség teljesítéséről az uj egyenesadótör­vények életbelépte után, az igazságügyminister ur törvényjavaslata (írom. 604, 660). Itt ismét a törvényjavaslat eredeti szövege az igazságügyi bizottság által javasolt pótlással fog a tárgyalás alapjául szolgálni. Következik a törvényjavaslat általános vitája. Az előadó urat iUeti a szó. Várady Zsigmond előadó : T. ház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a jövedelmi adóról szóló törvénynek 1913. január 1-én való életbeléptetése tette szükségessé. Az általános jövedelmi pótadó a bérlőt és a haszonbérlőt terhelte mindazon esetekben, ame­lyekben a bérlő, illetve a haszonbérlő magát az összes állami egyenesadók viselésére kötelezte. A mondott határidőben a régi általános jövedelmi pótadó a személyi adót képező jövedelmiadóvá lesz és ennélfogva szükségessé vált annak megálla­pítása, hogy a bérlőt, illetve a haszonbérlőt e tekintetben minő kötelezettség terheli. A törvényjavaslat az igazságügyi bizottsággal egyetértésben azt az álláspontot foglalja el, hogy a bérlő vagy haszonbérlő ugyanazt a jogi és gazda­sági helyzetet tartsa meg, mint amelylyel birt a régi általános jövedelmi pótadó érvénybenléte alatt, ha csak ellenkező megállapodás a felek között nem létesült. Ennélfogva a javaslat azt az elvet állítja fel, hogy a bérlő, illetve haszonbérlő annyit és oly összegben tartozik a jövedelmiadó érvénybenléte alatt a bérbeadónak, illetve haszonbérbeadónak

Next

/
Thumbnails
Contents