Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-421

421. országos ülés 1912 deczember 7-én, szombaton. 323 javaslattal szemben az a vád hangzik fel, hogy a javaslat kivételes rendelkezéseinél fogva és azon erős és határozott hatalmi körnél fogva, amelyet a kormány kezébe juttat, egy a szó szoros értelmében vett tendencziózus javaslat, amelynek csak az volna a czélja, hogy a kormányokat kivételes hatalommal ruházza fel: akkor ezzel szembe kell állítanom azt a meggyőződésemet, hogy nem szenvedhet kétséget az. hogy a kivételes hatalom instituezióit nem lehet megteremteni egyes kormányok javára, a kivételes hatalom instituczióit meg kell teremteni minden kormány javára. Meg vagyok győződve, hogy amig magyarul és magyarán érző hazafiúi lelkek vannak ebben az országban, — ha csak nem az általános bizalmatlanságot akarjuk szembeállítani politikai mottó gyanánt — meg lehet bizni minden kormányban a tekintetben, hogy ott, ahol az igaz, nagy, országos érdekekről van szó, a _ nemzeti akarat, a nemzeti törvény, a közszabadságok ellenére semmit sem fog cselekedni ezen mélyreható és nagy intézkedések törvénybe iktatása után sem. (Igaz ! Ugy van!) T. képviselőház ! A javaslatnak elsősorban az a tendencziáj a, hogy megállapítsa azt, mikor kezdődik és mikor végződik ez a kivételes hatalom. Hogy kivételes hatalom a magyar közjogban van, hogy ezt a jus eminenst a magyar közjog elismeri, ahhoz abszolúte kétség nem fér. Elég arra utalni, hogy a publiczisztika komoly orgánumai ezen javaslat felmerülte alkalmából ennek a kérdésnek történelmi kérdésével is foglalkoztak és igen helyesen a közvélemény elé adattak mindazok az adatok, amelyek megerősítésére szolgáltak annak, hogy a közjog elvei szerint ez a jus eminens, ez a kivételes jog létezik. Hiszen nem kell egyébre hivatkozni, mint arra, hogy a legrégibb közjogok közül is ott van Virozsil Antal kommentárja a magyar közjoghoz, — épen egy kiváló publiczisztikai orgánumból vettem ki az adatot és annak helyességéről meggyőződtem — amely kommentárban Virozsul odaállítja mint jogi alapelvet azt, hogy »necessitas. enim in simili causa praeter salutem publicam aliam legem non habet«, hogy a szükség mellett más törvény nem lehet és nem képzelhető. Ha visszanyúlunk a XV. század törvényalkotásaira, azokban is megtaláljuk ennek a szükségjognak a nyilvánulását, de megtaláljuk akkor is, amikor fejlett alkotmánj^os érzület mellett keletkeztek törvények. Hiszen utalhatok az 1848-iki eseményekre, arra, hogy amint az akkori »Pesti Hirlap« krónikájában meg van írva, már 1848. július 27-én Hadzsics torontáli követ a martiális törvények kihirdetését követelte, erre vonatkozólag javaslat adatott be, és nem kisebb ember, mint Deák Ferencz volt az, aki elismerte, hogy ezen törvényekre szükség van és a július 29-i ülésen nem kisebb ember, mint Szemere Bertalan hirdette és állapította meg, hogy az ilyen martiális törvényeket életbe kell esetleg léptetni és biztosította a házat arról, hogy a martiális törvényeket csak akkor fogja kihirdettetni, ha arra vonatkozólag a ház együttlétében törvényjavaslatot terjeszthet be. . És végül, hogy a történelmi adatokat teljesen kimerítsem, nem hallgathatom .el, hogy az alkotmányos éra helyreállítása óta, nevezetesen 1878 óta folytonosan történtek tanulmányozások, kísérletek s intézkedések arra nézve, hegy ezek az u. n. martiális törvények előkészíttessenek és hogy teljes javaslat formájában tényleg előkészület tárgya is volt, erről értesülhettünk a hírlapok közleményeiből. Hiszen méltóztatnak bölcsen tudni, hogy a koalicziós kormány 1909. márczius 23-iki ministertanácsi határozat alapján ugyanilyen törvényt terjesztett fel előzetes szánkczió végett. Ezt én nem hozom fel vádképen ; én konstatálni kívánom a szükségjog szempontjából, hogy ha megtették, — és az eddigi adatok szerint megtették — akkor helyesen cselekedtek, mert ők is arra az áUáspontra helyezkedtek, hogy a szükségjogot, a kivételes jogot nem rendeleti utón, hanem törvény utján kell megállapítani. (Ugy van ! Ugy van !) Hát, t. képviselőház, az épen az elvi, a közjogi kérdés, vájjon melyik a messzebbmenő ha: talom, melyik a becsületesebb eljárás : az-e, amely egyszerűen egy rövid törvényben adott meghatalmazás alapján megadja a módot a kormánynak arra, hogy az összes kivételes mstitucziókat és törvényeket megállapíthassa, életbe léptethesse, vagy helyesebb és becsületesebb-e az az eljárás, amely a közszabadságoknak, az ország integritása érdekeinek megóvása czéljából ezt a kivételes hatalmat törvény erejével körülbástyázza, törvény erejével korlátozza és törvény erejével állapítja meg azt, hogy a kormány a kivételes intézkedések alkalmazásában meddig mehet, milyen határok között mozoghat, és melyek azok a határok, amelyeken túlmenni nem szabad. Én azt hiszem, t. ház, nem kell tovább mennem a bizonyítás terén, csak annak, puszta konstatálására szorítkozom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat preczize megszabja mindazokat a határokat, amelyeken túl a kormányhatalom ezen javaslat életbeléptetése után sem mehet és menni nem fog., (Ügy van ! Ugy van !) , T. képviselőház ! Azt a vádat hangoztatták,— és ezt a publiczisztika is felkarolta, — hogy ezen kivételes törvények alapján az összes jogok fel fognak függesztetni, az invázió veszedelme előtt állunk, szóval, mindazok az intézkedések megtörténhetnek, amelyek a közszabadságoknak lerombolására vezetnek. T. képviselőház ! Politikai czélokból és politikai tendencziával egy életbe léptetendő javaslattal szemben, akár a. törvényalkotás -esztétikája szempontjából, akár a politikai élet szempontjából ezer és egy kifogást lehet tenni. Én kérem a t. házat, méltóztassék ennek a javaslatnak tendencziáját, méltóztassék ennek a javaslatnak alapvető közjogi fejtegetéseit, alapvető dispozicziót tekintetbe venni, és szerény nézetem szerint nem fo41*