Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-421
324 föl. országos ülés 1912 deczember 7-én, szombaton. roghat fenn kétség arra nézve, hogy azok a veszedelmek, amelyek fennforgását szenvedélyből fel akarnák tüntetni, amelyeket izgató módon beledobnak e kérdésnek megítélésébe, (Halljuk ! Halljuk !) semmi körülmények között nem forognak fenn. T. képviselőház ! Ennek a törvényjavaslatnak is legfontosabb rendelkezése az, amely a törvényjavaslat első és második paragrafusában nyer kifejezést, t. i. hogy megállapittatik a háború esetére szóló kivételes intézkedéseknek kezdő- és végpontja. Én nagyon értem és nagyon méltatom, hogy ezen kérdés tekintetében a legmesszebbmenő aggályossággal kell a dolgot megitélni. Konczedálom azt, hogy az ilyen kérdések megállapításánál nem a puszta magyarázatra kell szorítkozni, hanem logikai észjárással megállapítani azokat a lehetőségeket, amelyek a kezdőpont és a végpont tekintetében egyáltalában fennállanak. Ha ezzel szemben az állíttatik, hogy ilyen rendelkezésekkel visszaélhet a kormány, akkor én bátran merem állítani, hogy szeretném látni azokat az intézkedéseket, amelyeket egy hazafiatlan kormány ki nem forgathat egész valójából. De ne adja Isten, és remélem, sohasem is fogjuk megérni ezt, mert az ilyen intézkedésekkel szemben feltétlenül felébredne a nemzeti akarat (Igaz! Ugy van!) és a törvényen kívül teremtett helyzetekkel elsöpri azt a kormányt is, amely a törvény czélzatával ellentétben, más okokból akarja ezeket a kivételes intézkedéseket életbeléptetni. (Igaz! ügy van!) Helyeslés !) A jelen törvényjavaslatban, t. képviselőház, meg van állapítva a kezdőpont a tekintetben, hogy statuáltatik, hogy háború esetén — ez az első eset — sőt ha szükséges, már a háború fenyegető veszélyének okából elrendelt katonai előkészületek esetében is a ministerium az ebben a törvényben meghatározott kivételes hatalmat a szükség mértékéhez képest igénybeveheti. Az első kezdőpont, vagyis az az általánosan fixirozott kezdőpont, hogy »háboru esetem, kétségen felül áll. A háború kezdete feltétlenül kezdőpont arra nézve, hogy a kivételes intézkedések életbeléptettessenek. De a kezdőpont megítélése tekintetében az az aggály merült fel, hogy talán egyéb javaslatokban a korábbi életbeléptetésre nézve az volt kontemplálva, hogy csak mozgósítás kimondása esetében, vagy mozgósítás elrendelése esetében lép életbe a törvény. T. ház! Az a rendelkezése a törvénynek, amely azt mondja, hogy ha szükséges, már a háború veszélyének okából elrendelt katonai előkészületek esetében is megadatik a felhatalmazás, ez a modern katonai technikának és a modern katonai vívmányoknak természetes következménye. (Igaz ! Ugy van !) Nem a nomenclaturán fordul meg, t. képviselőház, az, hogy mikor történhessenek meg, vagy mikor válnak szükségesekké ezek a kivételes intézkedések. A katonai előkészületek ideje az, (Ugy van ! Ugy van !) amely szükségessé teszi, hogy az államhatalom minden erejének megfeszítésével igyekezzék azon, hogy akkor, midőn az újoncoknak be kell vonulniok, mikor a tartalékosoknak is be kell vonulniok, mikor mindenféle izgága elemek ezen kezdő időpontra nézve éreztetik hatásuknak mérgét az által, hogy a kötelességek megszegésére igyekeznek lázítani: a kormánynak akkor, midőn a felvonulás készsége megvan, midőn a csapatok készülnek arra, hogy a harcztérre induljanak, rendelkezésére álljanak azok az eszközök, amelyeknek segítségével a belső békét, az állani biztonságát fentarthassa. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés.) És, t. képviselőház, a háború fenyegető veszélyének, mint múlt időben történt ténynek statuálása tekinthető-e egy közönséges szimuláczió kodifikálásának akkor, mikor kétséget nem szenvedhet az, hogy a katonai előkészületek tekintetében a monarchia másik államának is meg kell tennie mindazt, ami erre nézve szükséges ? És lehet-e elképzelni, t. képviselőház, hogy a visszaélés tendencziájáért, a visszaélés kedvéért létrejöhessen egy hazugságokra épített kormányakarat, amely tisztán színlelés, szimulálás, vagy bármely más alattomos érdek szempontjából belenyúl a polgároknak legszentebb jogaiba, hogy politikai czélzatokat érjen el ? (Ugy van!) De, t. ház, bármennyire szoktak is a politikai viszonyok között előrevetett bizalmatlansági szempontokból politikai tételeket felállitani, egy ilyen hazug előkészületnek lehetőségeit (ügy van! Ugy van!) józan észszel, logikus gondolkozással, egy czivilizált országban, (Ugy van! Ugy van!) tisztességesen gondolkozó emberek között elképzelni egyáltalában nem lehet. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Ha a már megtörtént hadi előkészületek szempontja nem chimaera ; ha nem a terminológia és nem a nomenclatura dönt a tekintetben, vájjon megtörtént-e a hadi előkészület, vagy a mozgósítás : akkor szerény nézetem szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy a kezdőpont a maga egész teljességében meg van állapítva a javaslatban ; meg van állapítva annál is inkább, mert a másik uralkodó eszme, amely az egész törvényjavaslaton keresztülvonul, az, hogy nem arról van szó, hogy ezen kivételes intézkedéseket, a kormány a maguk egész terjedelméebn egyszerre léptetheti életbe, hanem meg van állapítva a korlátozás arra nézve, hogy a szükség mértékéhez képest, tehát a helyzet, az idő, a terület és mindezen feltételek tekintetében előrelátott óvatos meggondolás mellett (Élénk helyeslés.) nyúlhat csak a kormány azokhoz a kivételes intézkedésekhez, amelyekre feltétlenül szükség van. Ha a kezdőpont meg van állapítva, akkor nem szenvedhet kétséget, hogy a javaslat tendencziája szerint teljes preczizióval meg kell állapítani a végpontot is, azt az időpontot t. L, amelyben ezen kivételes intézkedéseket meg kell szüntetni. (Halljuk ! Halljuk!) A megszüntetés tenyéré és időpontjára nézve a törvényjavaslat a kellő rendelkezéseket tartalmazza. De megadja a garancziákat ugy a kezdő-, mint a végpont összesített fogalmára
