Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

302 420. országos ülés 1912 deczember 6-án, pénteken. Csak egészen röviden kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni. A budapesti helyi érdekű vasutak uj ületmény-szabályzata olyan szembetűnő aránytalanságot mutat a magyar államvasutak alkalmazottaival szemben, hogy itt igazán tenni kell valamit. A mérnök és jogász pl. tizenkilencz szolgálati év után a budapesti helyi érdekű vasutaknál 1900 korona lakbért élvez, mig a magyar állairivasuti hasonló alkalmazottak csak 1250 koronát; a hivatalnokok 28 évi szolgálat után 2200 korona lakbért kapnak a budapesti helyi érdekű vasutaknál, a magyar államvasutaknál pedig csak 1250 koronát. Ugyanígy a forgalmi altiszteknél és a többi kategóriáknál is aránytalan a különbség. Most tehát az a helyzet, hogy a tisztviselők nagy része ráfizet a lakbérére Budapesten, holott ezen a kérdésen lehetne segíteni a magyar államvasutak nagyobb kára nélkül is; mert, amint már a múlt alkalommal voltam bátor említeni, ott vannak a nyugdíjintézetnek hatalmas telkei a Podmaniczky-utczában beépítetlen állapotban és igazán jó haszon mellett lehetne azokat megfelelő időben, amikor a pénzügyi viszonyok is kedvezőek, esetleg kölcsön felvétele mellett is beépíteni és a tisztviselőknek lakásként természetben kiadni; vagy bér mellett kiadni. Én az igen t. minister urnak figyelmét a kocsirendezők, a pályafelvigyázókra és a forgalmi kiadó-őrökre hivom fel, de felhivom a többi kategóriákra is. Figyelmébe ajánlom a B. táblázatbeliek rendkívüli előléptetése ügyét, ugy mint az az A. táblázatbelieknél van. Kívánom a napibéresek és napidijasok díjazásának javítását, továbbá, az utóbb kiadott szénvizsgálati utasítás módosítását, különösen pedig a segédtiszti státusz rendszeresítését, a régebben nyugdíjazottakról való gondoskodást, a 24 éven aluli szolgálati éveknek a nyugdíjba való beszámítását stb. Ezek a kívánságok mind egy szálig elő vannak terjesztve, és csak azért nem foglalkozom most velük részletesen, hogy a t. ház idejét el ne raboljam. Ezen személyzeti kívánságok között, amelyek, mondom, mind egytől-egyig elő vannak terjesztve, van sok olyan, amely nehezen vihető keresztül, de a legtöbbje igen sok korrekt, becsületes és olyan kívánság, amelynek teljesítése méltánytalanságot orvosol és az államvasutaknak nem is kerül pénzébe mindenik, fagyon kérem a minister urat, méltóztassék ebben a tekintetben nemcsak most ugy intézkedni, hogy ezek a jogos kívánságok meghallgattassanak, hanem egy olyan rendszert életbeléptetni, amely ezeknek állandó, rendszeres kezelését és méltányos elintézését biztositja. T. ház! Az államvasutakkal kapcsolatban még egy dologról kell, hogy beszéljek, s ez a nyugdíjintézetnek kérdése. A nyugdíjintézet a zárszámadás szerint 3,279.000 K hiányt tüntet fel a múlt esztendőről. Ennek a hiánynak eltüntetése jelenleg akként történik, hogy a kormány megfelelő összeget bocsát rendelkezésre, vagy pedig a tartozása szaporodik a nyugdíjintézetnek, amely a költségvetés szerint már 18,640.000 koronát tesz ki. Ez az állapot végtelen időkig nem maradhat így, ezt egyszer már rendbe kell hozni. És én itt nyíltan és őszintén kifejezem azt az álláspontomat, amelyet bizalmasan is megmondok. A nyugdíjintézetnek milliói feküsznek budajDesti telkekben és házakban. Ott van az Andrássy-ut 88., 27., 73. és 25., a Csengeri-utca 33. számú; a Teréz-köruti házak, ott vannak a Podmaniczky-utczai telkek, amelyeknek hasznosítása részben szerződések alapján, részben egyébként meg nem felelő; nem azért, mert nincs senkinek a nyugdíjintézet terhére jogosítványa ahhoz, hogy a mai lakbér-viszonyokkal arányban nem álló olcsó bér mellett szerződjön a maga részére, akármilyen magas állást tölt be jelenleg, vagy töltött be azelőtt. De hogyha ettől eltekintünk, akkor e nagy vagyonértékek üzleti konjunktúrái nincsenek kihasználva és nincsenek kihasználva különösen a Podmaniczky-utczai telkek, amelyek nagy értéket képviselnek, és azokat, ha jól tudom, most csak ugy hasznosítják, hogy tenniszpályák vannak ott. Akkor, amikor Budapesten az államvasuti alkalmazottak nyomorognak a lakbérviszonyok rossz állapota miatt, akkor itt önként kínálkozik a megoldás oly módja, amely legalább részben a bajon segíthetne. T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy immár csak egy pár kérdéssel foglalkozzam, — mert a legnagyobb dolgokkal már végeztem. Az egyik, amit szóba akarok hozni, az a kérdés, amelyet báró Szentkeresztby Zsigmond a Figyelő legutóbbi számában megemlített, de nézetem szerint oly alajjon, amely egyáltalán komoly tárgyalás alapját sem képezheti. Ebben a czikkben a t. minister ur figyelmét a repülőgép gyártására, e kérdés megoldására, hivja fel, és alapját az képezné, hogy eddig még nem létezett, oly óriási gépeket csináljunk, aminőket eddig senki sem konstruált, amelyeken öt motorral legalább 30 utast lehessen Bécs és Budapest között szállítani 50 koronáért, és amelyek oly biztosak volnának, hogy le nem pottyannának. Ez teljes lehetetlenség most. Hosszú idő múlva talán bizonyos részben lehetséges lesz, de ma nem az. De kézenfekvő az alkalom más tekintetben. A közös hadügyministerium költségvetésében nagy összeg van beállítva repülőgépek és léghajók beszerzésére. A kvóta szerint, ebből körülbelül három millió korona körüli összeg illet meg minket. Mikor boldogult Hieronymi Károlyban volt annyi előrelátás, hogy a Dreadnoughtok építése előtt megcsinálja a gyárat, amely szállitóképes lesz és Magyarország igényeit a kvóta szerint képes kielégíteni, azt hiszem, az előrelátás azt hozná magával, hogy a kereskedelemügyi minis-