Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

töö. országos ülés 1912 a ter ur az ő égisze alatt hozza létre a gyárat, amely a magyar aviatika részére eső kvóta szállítását a hadügyministerium számára, ma és a jövőre is biztosítsa. Ezáltal biztosítjuk egy iparág fejlődését. A pénz visszajön az országba. A magyar aviatikusok egy részét pedig mint gépészeket, mérnököket, konstruktőröket vagy mint egyébként alkalmazáshoz juttatják. Konstatálnom kell, hogy a t. minister ur a legnagyobb jóakarattal, sőt mondhatnám bő­kezűséggel eleget tett azoknak a kívánságok­nak, amelyek felmerülnek, hogy az illetők segé­lyezve legyenek, de ezek az összegek igy kárba­veszett összegek, ha mi csak kísérletekre adunk pénzt és nem biztosítjuk egyúttal a közgazda­sági hasznot az ország részére. Egyúttal eleget kell tenni a hadügyi biztonság szempontjából Magyarország érdekének is, hogy saját had­seregünket, különösen a honvédséget képesek legyünk a ma már nélkülözhetetlen eszközökkel ellátni. A másik, amit felhozok, a bosnyák vasutak­kal kapcsolatos. Úgyis a ministerium figyelme a déli határon történő közgazdasági dolgok felé fordul. Az egyik az, hogy vájjon a bosnyák vasutak programmjának elfogadásával Kapcsolat­ban történt-e gondoskodás arról, hogy díjsza­básnál a magyar álláspont mindenütt meg legyen védve ? • A másik ilyen feltoluló kérdés az, hogy a szerb-bolgár-montenegrói uj alakulással kapcso­latban történik-e előrelátó gondoskodás a tekin­tetben, hogy ha majd annak ideje bekövetkezik, kereskedelmi érdekeink meg legyenek ott védve ugy a szerződések előkészítése, mint különösen a külkereskedelem könnyítése szempontjából? Az e tárgygyal foglalkozó Magyar Külkereske­delem czimű újság egész sorozatát vetette fel az eszméknek. A többi nagy nemzetek, különö­sen az angolok, németek és osztrákok dolgoznak abban az irányban, hogy mikor ez a piacz fel­szabadul a háborús bonyodalmak alól és a pénz­viszonyok megjavulnak, a teret egyszerre el tudják foglalni. Eltekintve most a rossz diplo­mácziai helyzettől, amelyben most Szerbiával állunk, gondoskodásnak kell történnie, hogy e bonyodalmaknak ne csak kárát, hanem némi részben hasznát is élvezhessük. T. képviselőház! Ami az utak kérdését illeti, összes vonatkozásaiban magámévá teszem az előadó ur által mondottakat, valamint azo­kat is, amiket a t. minister ur tegnap kifejtett, és teljes elismeréssel kell adóznom azon mun­kásság iránt, melyet a kereskedelmi ministerium az útépítés körül kifejtett. Ez valósággal nagy, hatalmas nemzeti munka, melynek iránya min­den tekintetben megfelel a ^ai közgazdasági és nemzeti kívánalmaknak. Ámde minden ilyen alkalommal hangsúlyoztam és hangsúlyozom ezentúl is, hogy amilyen nagy buzgósággal van a ministerium az utak iránt, melyekre nem­zetközi, vasúti forgalmi és a helyi érdekek szem­ieczember 6-án, pinteken. 3Ö3 pontjából szükség van, különösen a magyar alföldön, hol a szállítás majdnem lehetetlen és fedőanyaghoz sem lehet olyan könnyen hozzá­jutni, tehát az államnak kell itt beavatkozni, épp oly mértékben szükség van a keleti és az erdélyi részeken egy nagyszabású vasúti politi­kára, melyet ma sajnosán nélkülözünk. Amilyen mértékben a magyar alföld rászorul útjainak gondozására, épp oly nagy mértékben szorul rá egész Erdély egy erőteljes vasúti politikára. A múltban abból állt a vasúti politikí? Erdélyben, hogy építettünk egy fővonalat végig a szászok által lakott és az ő kezükbe eső terü­leten, és oda rettenetes hosszú utón keresztül becsatoltuk a magyarságot és a Székelyföldet, de transzverzális utakról, északról déli és keleti irányba menő utakról, a Fekete-tengerhez vivő közvetlen összeköttetésről nem gondoskodtunk. Magyarországnak egy óriási területe, Szilágy vármegye és Alsőfehér vármegye közt 200 kilo­méter légvonalban vasút nélkül áll. Az egész vonalon ma is Bihar- és Kolozs vármegyék közt, melyekről most elmondhatom, hogy nem idegen férfiak gondozása alatt vannak, mert az igen t. minister ur biharvármegyei, az államtitkár ur pedig kolozsvári képviselő, ott állunk vasúti össze­köttetés nélkül. Egyetlenegy fővonal biztosítja Kolozsvár és Nagyvárad között a forgalmat, már pedig ez sem stratégiai, sem forgalmi szempontból nem elegendő, mert az egész vidéket a maga magyar­ságával és nemzetiségeivel együtt gondozás nél­kül hagyja. Állandóan sürgetem ennélfogva az egész vidék vasutainak kiépítését, állandóan napiren­den igyekszem tartani a székely tranzverzális vasút kérdését, de a nagy konczepcziót sem szabad elejteni, amely a Fekete-tengerhez vezető vasúti összeköttetés megteremtésében nyilvánul. Amennyiben pedig a mai viszonyok alkal­matlanok arra, hogy nagy közgazdasági czélokat valósitsunk meg, legalább gondolkozzunk ebben az időben, amikor pénz amúgy sincsen, arról, hogy az előkészületeket tegyük meg és a terve­ket készítsük el. A magyar közgazdasági politikát toldozás­foldozás utján nagygyá tenni nem fogjuk. Akár­milyen nagy áldozatokat hozunk is aprólékos dolgokra, ha nagyobb konczepcziókra nem gon­dolunk, a magyar közgazdasági politika arról a nívóról, amelyen ma van, felemelkedni nem fog. Ebből a szempontból szükséges az egész közforgalmat a nemzeti élet irányai szerint új­ból átalakítani, szükségünk van a tranzverzális fővonalakra, szükségünk van többek között a kassá—nagyváradi—temesvár—belgrádi fővonal megépítésére, szükségünk van a kolozsvár—ma­rosvásárhely—galacz—odesszai fővonal kiépíté­sére, a nagyvárad—fiumei fővonal elsőrangusi­tására és mindama nagy konczepcziókra, ame­lyek megszüntetik a mai egyoldalú czentralisz-

Next

/
Thumbnails
Contents