Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

294 420. országos ülés 1912 Legyen szabad még felhívni a mélyen t. kereskedelmi minister ur figyelmét az utak jókarban tartását illetőleg arra, hogy egyelőre legalább a leginkább frekventált állami és törvényhatósági utakon, az ősi szisztéma helyett, amely ma is érvényben van és melynek alapj hogy a drága pénzen beszerzett fedanyag az uttestén szétszóratik és sorsára lesz bizva, abban a reményben, hogy a közlekedési eszközök és lópaták elvégzik a hengerelés munkáját, e helyett a közlekedésre egyenesen bénitólag ható azt korlátozó eljárás helyett méltóztassék az utaknak bár költségesebb, de végeredményében — azt hiszem — mégis takarékosabb gőzhengerrel való renoválását elrendelni. (Helyeslés.) Tisztelettel kérem tehát a mélyen t. kereskedelmi minister urat, hogy a hét millió korona többletből legyen kegyes egy nagyobb összeget gőzhengerek beszerzésére fordítani, ugy hogy egyelőre legalább is minden vármegye területére a vármegye területéhez képest egy vagy két gőzhenger essék. (Helyeslés.) T. ház ! Az igen t. előadó ur egyenesen megdöbbentően sötét vonásokkal ecsetelte a posta és az államvasutak helyzetét, illetve igazgatását. Én meghajlok az ő számadatainak súlya előtt, de mikor ezt teszem, ugyanilyen lojalitással meg kell hajolnom Antal Géza t. barátomnak tegnapi felszólalásában felhozott számadatai előtt is. Már most látunk a legpozitivebb tudománynak nevezett matematika alapján, rideg számokon felépülni két véleményt, amelyek hogy egymást fednék, épen nem mondható. De viszont látunk két másik véleményt is, amelyek pedig a két legilletékesebb fórum részéről hangzottak el; ezek egyrészről a minister urnak tegnap ez irányban tett kijelentései, másrészt a közczélokat szolgáló intézményeknek inkább szigorúnak mint elnézőnek mondható hivatott birája : a közvélemény. Ez a két vélemény pedig összhangban van egymással, és épen ezért ennek a két tényezőnek Ítélete révén örömmel konstatálhatjuk, hogy az a kép, amelyet äz ci Uamvasutak és a pósfca igazgatásáról a mélyen t. előadó ur elénk tárt, talán egy kissé sötétebb a kelleténél. T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy nagyon becses türelmüket még néhány pillanatra igénybe vegyem. (Halljuk ! Halljuk !) A munkásbiztositó és betegsegélyző pénztárral vonatkozásban a kisiparosok részéről elhangzott jogos feljajdulással óhajtok néhány szóval foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Magával a betegsegélyző pénztárral nem kívánok bővebben foglalkozni, mert teljesen osztom Hegedüs Kálmán t. barátomnak ide vonatkozó fejtegetéseit és a magam részéről kérem a mélyen t. minister urat, hogy ezen intézmény sürgős reformálása és állami kezelése való vétele érdekében a lejtéseket tegye meg. (Helyeslés.) T. ház ! A kisiparososztály, mely hazánknak egyik értékes elemét alkotja, ma már mind nehezebb és válságosabb helyzetbe jut. (ügy van !) Cserny deczember 6-án, pénteken, Károly t. képviselőtársam tegnapi beszédében igen helyesen mutatott rá azokra az eszközökre, melyek segélyével a kisiparosokon segíteni lehet és kell is. A kisiparosok ugy is nehéz helyzetén a sors és a boldogult koalicziós kortesfogásos politika (Igaz ! ügy van !) nagyot lendített, de visszafelé. Ugyanis az 1907: XIX. t.-czikk rendelkezése szerint a betegsegélyezési járulék a kisiparosokra nézve a törvény életbelépésétől számított 5 éven át 2%-ban lett megállapítva. Ez az öt év, folyó évi Julius hó elsejével lejárt, amikor is az országos munkásbetegsegélyző pénztár közgyűlése ezt a járulékot 3%-ra emelte fel. Most érte a kisiparosokat ez a súlyos megterheltetés, amikor helyzetük amúgy is minden irányban, minden tekintetben napról-napra elviselhetetlenebbé válik. És hogy tényleg igy van, hogy ez rájuk súlyos, szinte elviselhetetlen terhet ró, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy ezirányu kötelességeiknek eddig sem tudtak eleget tenni, amíg a járulék csak 2%-ban volt megállapítva, mert hiszen, amint tudom, mais a járulékok 55%-ával vannak hátralékban, abból a szomorú okból, mert fizetni nem képesek. Oda irányul az én kérelmem, (Halljuk ! Halljuk 1) hogy a mélyen t. kereskedelemügyi minister ur addig 'is, mig az 1884 : XVII. és 1907 : XIX. t.-czikkek amúgy is elkerülhetetlen és minden tekintetben megindokolt reformálása előkészíthető és a ház elé terjeszthető lesz, (Helyeslés.) addig is novelláris utón kegyeskedjék intézkedni az iránt, hogy a betegsegélyezési járulék továbbra is, a törvény revíziójáig, a kisiparosokra nézve 2%-ban állapittassék meg. Ezeket a felsorolt szerény észrevételeket bátorkodom én újból a mélyen tisztelt kereskedelemügyi minister ur figyelmébe és jóindulatába ajánlani, (Elénk helyeslés.) és szavaimat, a t. háznak rám nézve megtisztelő türelméért hálás köszönetet mondván, (Halljuk ! Halljuk I) azzal zárom, hogy a költségvetést a kereskedelemügyi minister ur és az összkormány politikája iránti rendithetetlen bizalmamnál fogva elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elfogadom annál is inkább, mert látom és tudom, hogy a mai nehéz és válságos időkben a kormány meg fogja tenni kötelességét. (Helyeslés.) Akkor, mikor külső ellenségeink alattomban és ravaszul fonják azokat a szálakat, amelyekkel a mi jogos állami érdekeinket megfojtani akarják ; amikor politikai ellenfeleink külellenségeink felé intézik az ő biztató szózataikat, (Ugy van! ügy van!) csak azért, mert ezzel az általuk gyűlölt kormány helyzetét nehezebbé vélik tenni : (Ugy van ! ügy van! Taps.) én meg vagyok győződve arról, hogy a kormány férfias bátorsággal és lángoló hazaszeretettől áthatott államférfiúi bölcsességgel fogja az országot azon az utón vezetni, amely utón haladva, ha kell, fegyverrel is a kezünkben, az ország jövőjét és boldogságát biztosítani és kiépíteni tudjuk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra ? Mihályi Péter jegyző: Lengyel Zoltán.