Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

hí9. országos ülés 191% deczember 5-én, csütörtökön. 28? igényelnek. De hiszen ez nem is csodálatos olyan intézménynél, mely a mindennapi élettel a legszorosabban összefügg, amely tehát a mindennapi élet folytonos fejlődésével együtt folytonos változásnak és fejlődésnek van alávetve. (Élénk helyeslés.) Épen azért azt hiszem, hogy amint igaz örömmel és érdeklődéssel halljuk mindnyájan az én igen t. barátomnak, az előadó urnak minden egyes fejtegetését, mely ezekkel a kérdésekkel, az esetleges hiányokkal, azoknak mily módon való javitásával függ össze, mert minden egyes fejtegetése igazi szakavatott tudásról és igazi szorgos munkálkodásról nyújt tanúbizonyságot; sőt én nemcsak örömmel hallom, hanem igyekszem azokat nyomós megfontolás tárgyává is tenni, mert hiszen nekem mindazon kérdésekkel foglalkoznom kell, melyek ezzel összefüggnek és örülök, ha e tekintetben minél több adatot kapok, ép ugy kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon erős kritika tekintetében, amelylyel t. barátom legutóbb ezzel kapcsolatban a vasúti és postai tisztviselői kart illette, magamat vele a legtávolabbról sem azonosithatom. (Élénk helyeslés.) Es azt hiszem, hogy mikor ezt a kijelentésemet megteszem, nem jutottam ellentétbe annak a bizottságnak a pénzügyi bizottságnak álláspontjával sem, melynek jelentése most tárgyalás alatt áll, Igaz! Ugy van !) mert azt hiszem, hogy t. barátom a legkészségesebben fog engem megerősíteni abban, hogy mikor szólt, saját egyéni nézetének adott kifejezést.... Heltai Ferencz előadó : Természetesen ! Beöthy László kereskedelemügyi mänister: S a pénzügyi bizottságnak sem tárgyalásai, sem pedig és annál kevésbbé határozatai a tekintetben neki támpontot nem nyújtottak. (Élénk helyeslés.) Azonban nem azonosíthatom magamat tisztelt barátom erős kritikájával azért sem, mert én, aki kötelességszerűen a legéberebb figyelemmel kisérem a vasúti és a postai személyzet magatartását, hivatali állásom egész súlyával vagyok kénytelen kijelenteni, hogy azt látom, hogy a vasúti és a postai alkalmazottak igen nehéz feladatot igen nehéz viszonyok között teljesítenek, (Ugy van!) és pedig jóakarattal, kiváló ügybuzgalommal, igen sokszor a kötelesség mértékén túlterjedő mérvben. (Ugy van ! Ugy van !) Es hozzátehetem, teljes eredménynyel. Mert amint erre ma többen is rámutattak, postánk kiváló hirnévnek örvend, nemcsak az országban, hanem annak határain kivül is, (Ugy van! Ugy van !) a vasútnál pedig azt látjuk, hogy az alkalmazottak a legnagyobb erőfeszitéssel kénytelenek megküzdeni, hogy egy amerikai módra növekvő verseny forgalmát minden fennakadás nélkül lebonyolíthassák. (Ugy van! Ugy van!) Különben maga t. barátom is elismerte, — nem tudom, itt a házban vagy a bizottságban-e — vagy e tekintetben némi javulás észlelhető. Heltai Ferencz előadó : Most is elismerem! Beöthy László kereskedelemügyi minister: Épen azért nem habozom kijelenteni, hogy teljes bizalommal vagyok mind a vasútnál, mind a postánál az alkalmazottak iránt a tekintetben, hogy miként a múltban, a jövőben is teljes odaadással lesznek segítségemre, hogy nehéz feladatainkat mennél jobban oldhassuk meg. (Helyeslés.) Nem érthetek egyet t. barátomnak azzal a kijelentésével sem, amelyet a ministeri felelősség szempontjából volt szives tenni, mert én azt tartom, hogy a háznak tisztán és kizárólag csak a minister felelős. (Ugy van! Ugy van!) Minthogy pedig a ház ellenőrzési joga minden egyes igazgatási ágra kiterjed, ebből nézetem szerint természetesen következik, hogy a házban minden egyes intézmény alkalmazottaiért csak az illető resszortminister felelős. (Élénk helyeslés.) És én ezt a felelősséget a legteljesebb mértékben vállalom ; sőt nemcsak vállalom, hanem nagyon kérem a t. ház egyes tagjait, hogy ettől ne is méltóztassanak eltekinteni, nemcsak azért, mert nézetem szerint ez alkotmányjogilag nem volna helyes, de azért sem, mert ez az adminisztrácziót igen megnehezítené. Ha ugyanis egyes intézményeket a minister felelőssége alól kiveszünk, akkor ez intézménynyel szemben a ministernek minden egyes intézkedése illuzóriussá válik, mert hogyan intézkedhessek a minister, ha intézkedéseért nem őt vonjuk felelősségre, aki tette, hanem azt, aki végrehajtotta. (Élénk helyeslés.) Ezek után legyen szabad néhány felvilágosítással szolgálnom azokról, amiket t. barátom mondott. A koefficziens kérdésével nem szándékozom foglalkozni, mert, szintén megvallom, erre nagy súlyt nem helyezek. Szerintem ugyanis a koefficiens nem lehet igazi fokmérője annak, hogy menynyibe kerül és hogyan működik egy üzem. Annyival is inkább, mert több oldalról vitatták a kérdést, legyen szabad rámutatnom itt csak arra, hogy ő téved összeállításában, ha nem veszi tekintetbe a költségszaporulatnál azt a három és fél millió koronát, amely csak családi pótlék czimén jelent uj kiadást a postánál és a vasútnál. (Helyeslés.) Ennek a szaporulatnak, mint ő is mondotta, az oka kettőben keresendő. Keresendő egyfelől a személyzet szaporításában, másfelől a személyzet fizetésének emelésében. Ami az elsőt illeti, legyen szabad csak arra utalnom, hogy 1907-től 1911-ig a postánál a személyzet fizetése 9,600.000 K-val szaporodott és ebből az összegből 4,576.000 K-át tesz ki az, ami csak a személyzet fizetésének emelésére fordittatott. A t. előadó ur azt gondolja, hogy ez túlságosan sok és hogy megtakarítást lehetne, elérni. E tekintetben egész röviden a legutolsó időkből magam is csak három adatra hivatkozom. Az egyik az, hogy a legutolsó négy év alatt a magyar posta igazgatásában a forgalom emelkedett 324 %-kal, a személyzet létszáma emelkedett 22 %-kal, a bevétel emelkedett 23 %-kal. Tehát ezt a három tényezőt egymással szembe állitva, megállapithatom, hogy a legkisebb perczent épen a személy-