Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-419
28Ö 4Í9. országos ülés Í9Í2 deczember 5-én, csütörtökön, zet szaporítására esik. (Ugy van !) Hogy mennyire vannak igénybe véve a tisztviselők e tekintetben, azt hiszem, bajos czinozurát felállítani. En ugy vagyok meggyőződve, hogy ők eléggé ki vannak használva, és nem szeretném, hogy az ő erőik túlságos megfeszített mérvben való kihasználásával akarjunk az állampénztár javára további megtakarításokat eszközölni. (Élénk helyeslés.) A vasúttal szemben két nehézményt emiitett fel az előadó ur, amelyekre vonatkozólag felvilágosítással tartozom. Az egyik a talpfa szállításával, a másik a szén szállításával függ össze. A talpfaszállitásra vonatkozólag t. barátom azt mondotta, hogy ujabb időben is történt az államvasutak részéről előterjesztés tiz évre szóló talpfaszerződések megkötésére. Hát ez igaz. Csak egyet ne méltóztassék szem elől téveszteni: hogy ez nem mint talpfaszállitási szerződés jelentkezik, hanem mi a ministeriumban a rezsiköltségek csökkentése czéljából foglalkoztunk az év folyamán azzal, hogy az u. n. talpfatelitést, amelynek az az eredménye, hogy az ország egyik részéből a telitett talpfát az ország másik részébe lehessen elszállítani, nem lehetne-e akként megoldani, hogy ne telitett talpfát szállítanánk, hanem az erdőtulajdonosok kényszeríttetnének, hogy ők maguk telítsék a talpfát. Ezen az alapon tárgyalások indultak meg és az a tiz évre szóló szerződés ilyen tárgyalásnak lett volna az eredménye. Ha mi egy magánvállalatot arra akarunk kötelezni, hogy ő egy telitőtelepet rendezzen be, akkor azzal egy-két évre szóló szerződést kötni nem lehet. (Helyeslés.) így tehát természetes, hogy csak hosszabb időre szóló szerződés jöhetett volna ajánlatba ; azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez ajánlatokban az árak nem voltak fixirozva, hanem az volt kimondva, hogy az illető tartozik szállítani tiz éven keresztül azon az áron, amelyet az egyéb talpfákra vonatkozólag megtartandó árlejtés eredményezni fog. Tehát a tízéves szerződés megkötötte volna a telítéssel foglalkozó telepeket, az árat azonban nem állapította volna meg fix összegben, hanem az mindig ki lett volna téve annak a természetes alakulásnak, amelyet az árlejtés eredményez. Mellesleg megjegyzem, hogy miután ujabb időben a külföldön eszközölt vizsgálatok azt bizonyították, hogy a jelenlegi talpfatelitőtelepek nagyobb mértékben kihasználhatók, ez a kérdés függőben maradt, és épen ezért a szerződés sem köttetett meg. A szénszállításra vonatkozólag a szerződések ugyan nincsenek megkötve, de tényleg tárgyalások folynak 200.000 tonna szén megszerzése iránt. Ebből azt az igen erős kritikát vonta le t. barátom : " hogyan lehet az előrelátásnak olyan hiányával rendelkezni, hogy deczemberben akarnak szenet beszerezni, amikor egyfelől az árak horrens nagyok másfelől az is megtörténhetik, hogy a szenet nem tudják szállítani. Ennek indoka abban van, hogy a magyar államvasutak kellő időben biztosította magát a magyar és a külföldi bányáknál, azonban a bányák egyáltalában nem tudtak eleget tenni azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket vállaltak. Megpróbáltuk az ujabb időben őket jobban szorítani ezeknek teljesítésére, amihez a szerződés értelmében az eg3 r ik és másik irányban talán lett is volna módunk. Csakhogy akkor az a helyzet állott volna elő, hogy a bányák úgyszólván összes termeléseiket a magyar államvasutak javára lettek volna kénytelenek szolgáltatni. Méltóztassanak elképzelni, miféle óriási közgazdasági baj származott volna abból, ha mi a magánipar elől az összes szénfogyasztást a magunk számára foglaltuk volna le. (ügy van ! Ugy van !) • ' -jl! m Más esztendőkben az szokott megtörténni, hogy az államvasút a maga szénkészleteiből ilyenkor a magánvállalatokat igyekszik ellátni. Most azonban a fenforgó rendkívüli viszonyok között, annak daczára, hogy normális szénkészletünk tetemesen nagyobb összeggel áll rendelkezésünkre, természetesen nem szabad — hogy ugy fejezzem ki magamat — egy tonna szenet sem másnak átadni.Miután pedig nem akartuk a magyar ipart megfosztani a szükséges szén megszerzésétől, azért próbáltuk meg ezt az utat, hogy nem tudnánk-e ilyen szenet magunknak külföldről biztosítani. De előre kikötöttük, hogy az árakat megnézzük, vájjon nem lesznek-e abnormisak és másodszor, hogy a szerződés megkötésébe csak akkor mennénk bele, ha ezáltal a szenet nemcsak lekötni, hanem biztosítást is tudnánk nyerni arra nézve, hogy azt tényleg szállítani is fogják. i T. ház ! Ezzel végeztem volna a vasutakkal. Méltóztassanak most megengedni, hogy az idő előrehaladott voltára való tekintettel, egész röviden tegyek néhány megjegyzést az ipari czélokra vonatkozólag. Egyik megjegyzésem abból áll, hogy nézetem szerint — és e tekintetben tökéletesen egyetértek Hegedüs Kálmán és Antal Géza t. képviselőtársaimmal — az iparpártolásnak az tesz legnagyobb szolgálatot, aki az iparoktatásnak tesz szolgálatot. Mert a mai versenyben csak annak az országnak az iparossága tud megállani, amelynek általános ipari képzettsége minél magasabb fokra emelkedett. De az iparoktatás szempontjából is vigyáznunk kell arra, hogy ne elméleti próbálkozásokat tegyünk, hanem igyekezzünk az iparoktatást mennél közelebb hozni a gyakorlati élethez (Helyeslés.) Épen azért a költségvetésben főleg az iparoktatásnak két alsó tagozatára egyfelől az iparostanonczok továbbképző tanfolyamára, másfelől az ipari szakiskolák fejlesztésére vetettem nagyobb súlyt, (Helyeslés.) mig a felsőbb ipariskolák fejlesztéséről az a véleményem, hogy ezek már kevésbbé állnak szoros összefüggésben a gyakorlati élettel. (Igaz ! Ugy van!) E tekintetben örömmel jelezhetem még azt is> hogy az iparoktatás ügye minálunk mindinkább tért hódit. Azok az egyes városok, amelyekkel alkalmam volt tárgyalni, mindannyian a legnagyobb készséggel karolták fel az ügyet és igen
