Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

Í19. országos ülés 1912 deczember 5-én, csütörtökön. 285 tése szempontjából még boldogult elődöm mint teivet előterjesztett. Mai pénzügyi helyzetünk korántsem engedi meg azt, hogy ilyesmire gondoljunk. Próbáltuk valahogy restringálni ezt a szükségletet, s egy olyan úthálózatban állapodtunk meg, amelynek kiépítése még mindig mintegy 60 millió koronát igényel. (Mozgás.) Ezt a mostani viszonyok között egy összegben a költségvetésbe beállítani természetesen nem lehetett; ennek képezi első részletét ezen 3 millió korona, mely most lett beállítva, és azt hiszem, hogy ha pénzügyi helyzetünk javul, akkor nemcsak ilyen három milliós részletekkel, hanem esetleg fokozott mértékben igyekezhetünk megvalósítani azt a programmot, amely a mai feltétlenül szükséges úthálózat összeállítása alapján megvalósítandó. Itt az állami építési hivataloknak személyzeti költsége 205.000 K-val és az utfentartó személyzet illetményei 900.000 K-val emeltettek, ami feltétlenül megtalálja a maga indokolását abban a körülményben, hogy az utak szaporításával megfelelő arányban az utfentartásra hivatott személyzet létszámát is szaporítani kellett. (Helyeslés.) A másik dolog, amire bátor vagyok ráutalni, az, hogy úgynevezett viziutainkat is fejlesztenünk kell. (Halljuk! Halljuk!) A viziutaknál a beiforgalom lebonyolítása szempontjából természetesen eddig csak a folyamhajózás jöhet tekintetbe ; azonban a folyamok hajózhatóvá tételének kérdésével függ össze a csatorna megépítésének kérdése és azonkívül kapcsolatban áll az a fennálló és kiválólag magyar társaságot képező Magyar folyamés tengerhajózási részvénytársaság működésével. Ami a folyóknak hajózhatóvá tételét illeti, e tekintetben, amint nagyon bölcsen méltóztatnak tudni, a tevékenység súlypontja a földmivelésügyi minister ur, t. barátom, kezében van. Én konstatálom, hogy nála eziránt a legjobb indulat tapasztalható és már több irányban folynak az idevonatkozó munkálatok. Azt hiszem, felesleges mondanom, hogy a magam részéről a legnagyobb készséggel leszek segítségére, hogy ezeket a terveket minél előbb megvalósíthassuk. (Élénk helyeslés.) A csatorna kérdését illetőleg, amint méltóztatnak tudni, a tervek már elkészíttettek. Kivávánatos volna, hogy mielőbb megvalósíttassanak Csakhogy ennek a kérdésnek megoldása is, mint igen sok más dologé, a pénzügyi helyzet nehézségeibe ütközik. Ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy ennek a tervnek a közel jövőben való megvalósítását kilátásba helyezhetném. Várnom kell addig, amíg pénzügyi helyzetünk javul; azonban teljesem, méltányolva és ismerve ezen közlekedési eszköznek fontosságát, kijelenthetem, hogy amint a pénzügyi helyzet megengedi, a legkészségesebben fogom a kínálkozó legelső kedvező alkalmat felhasználni arra, hogy ezen tervünket megvalósíthassuk. (Élénk helyeslés.) Egyáltalában a vízi forgalom szempontjából az említett kérdéseknek még egy anteczedencziája is van, és ez a fővárosban egy úgynevezett kereskedelmi kikötőnek építése, minthogy vizi utainkat csak ugy tudjuk kellőképpen kihasználni, ha az egész forgalmat a fővárossal szerves összeköttetésbe hozzuk. Ma pedig a fővárosnak rakpartviszonyai egyáltalában nem engedik meg a vizi forgalom intenzivebb kifejlesztését. Ezen kereskedelmi kikötőre vonatkozólag is készen vannak már a szükséges tervek és intézkedések, És itt megjegyzem, hogy a terveket ugy állítottuk össze, hogy bár ez egy nagyobb szabású, nagyobb konczepczióju terv, az mégis részletenként is megvalósítható legyen. (Elénk helyeslés.) S miután ez természetesen nem fog annyira súlyos anyagi áldozatokkal járni, remélem, hogy az ezen kereskedelmi kikötő kiépítésére szükséges költség első részletének folyósítását a legrövidebb idő alatt megfontolás tárgyává fogom tenni. (Helyeslés.) De nem elég magát a kereskedelmi kikötőt kiépíteni, hanem vasúti pályaházainkat is ugy kell berendeznünk, hogy ott a kereskedelmi kikötők czéljaira szükséges terület rendelkezésre álljon. (Helyeslés.) Ami a folyamhajózásunk szempontjából rendkívül nagy szerepet játszó Magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság dolgát illeti, sajnálom, hogy gróf Batthyány Tivadar képviselő ur nincs itt, mert ő tavaly ezt az ügyet figyelmembe ajánlotta, és én latba helyeztem jóindulatomat s örömmel említhetem, hogy sikerült ezen társaság segélyezését 4=00.000 K-val emelnem. Ezen 400.000 K többlettel szemben a társaság kötelezve van két uj személyszállító hajót, két uj vontató hajót, tíz uszályhajót forgalomba helyezni és azonkívül tíz uj állomást berendezni, amelyek később lesznek a ministerium által megállapítva. Ezek vonatkoznak a Magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság báziási vonalának fejlesztésére. Ezenkívül járatait is szaporítani köteles, és pedig hetenkint három járattal Budapest és Wien között, amely vonalok egyike Regensburgig lesz meghosszabbítva, továbbá egy járattal Budapest és Zimony között; ezenfelül a budapest—dömösi járatokat is szaporítani fogja. Ez tehát azon ellenérték, t. ház, amelyet az állam az általa szolgáltatandó 400.000 K-ért kap, és én azt hiszem, annak ellenértéke ebben az ellenszolgáltatásban teljesen megvan. (Ugy van!) Áttérek most már, t. ház, a forgalmi eszközök harmadik részére, a vasutakra. (Halljuk! Halljuk !) Itt mindenekelőtt bizonyos megnyugvással konstatálhatom, hogy azok az igen jelentékeny forgalmi torlódások, amelyek tavaly ebben az időszakban még napirenden voltak, és amelyek épen azért tárczám akkori tárgyalását dominálták, az idén határozottan sokkal kedvezőbben alakultak. Nem csinálok abból titkot, hogy ennek bizonyos faktora abban is keresendő, hogy a mostoha időjárás és a gazdasági viszonyok miatt a termények igen nagy része épen az utak rosszasága miatt, és mondom a gazdasági viszonyok miatt, még nem került szálütás alá ; de nyugodtan merem állítani, hogy lényeges szerepet játszik e helyzet megszün-