Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

H8. országos ülés 1912 deczember 4-én, szerdán. 261 egysége nagy elvének szempontjából megfelelőnek, hogy különbség tétessék e tekintetben állami és nem állami tanárok között, azzal a kéréssel bátor­kodom a pénziigyminister úrhoz fordulni : méltóz­tassék azzal a gondolattal foglalkozni, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik és igy az állami tanárok nyugdija uj szabályozás alá esik, akkor gondoskodjék a felekezeti tanárok nyugdij­viszonyainak uj rendezéséről is. mert különben az 1894. évi XXVII. t.-cz., amely a nem állami tanárok nyugdijáról szól, ellentétben fog állani ezen nyugdíjtörvénnyel és elő fog állani az az eset, hogy az állami középiskolai tanár ellátás szem­pontjából más elbánás alá esik, mint a felekezeti tanár. Ennek a nagy fontosságát, azt hiszem, ki­emelni nem szükséges. Az 1883. éviXXX. t.-cz.-nek, amely a magyar középiskola ügyét oly kitűnő mederbe terelte, egyik vezető nagy gondolata volt, hogy a magyar közoktatást kellő színvonalra emelve, azt egységesítette, az eddigi ropjKantul széthúzó és különböző irányzatú tendeneziákkal szemben. Végezetül — röviden arra akarom kérni az igen t. pénzügyminister urat, hogy most, a 12-ik órának úgyszólván utolsó negyedében, ha még lehetséges, méltóztassék még egyszer megfontolás tárgyává tenni a tanári szolgálati idő felemelésének kérdését. Sajnálattal nélkülözöm az igen t. közoktatás­ügyi minister urnak a jelenlétét itten, mert meg­győződésem szerint, az az egész kérdés, amelyről beszélek, nem is pénzügyi, hanem eminenter köz­oktatásügyi szakkérdés. Természetes, hogy a pénz­ügyminister urnak minden ilyen kérdéshez van szava, mert kultúrát pénz nélkül csinálni nem lehet. Én tehát azzal a kéréssel fordiilok a t. pénz­ügyminister úrhoz, méltóztassék ezt a kérdést még egyszer konszideráczió tárgyává tenni specziális, pénzügyi szempontból, mert nekem a meggyőző­désem az, hogy az a javaslat, amelyet én, t. kép­viselőház, teszek, az államháztartás mérlegét már alig fogja megbillenteni. (Ellentmondások.) Csak egy tollvonásába kerül az igen t. pénzügyminister urnak, (Mozgás.) és legyen meggyőződve az igen t. minister ur, hogy ezzel a tollvonással a magyar kultúra történetébe aranybetükkel irná be a nevét. (Helyeslés. Elénk ellentmondások és zaj.) Ne mon­dassák ki legalább a ma már szolgálatban lévő tanárokra nézve a szolgálati időpontnak a fel­emelése, hanem hagyassék meg a reáj ok nézve a 30 éves szolgálati idő, és emellett terjesztessék ki rájuk ennek a törvényjavaslatnak minden egyéb előnye. (Helyeslés. Ellentmondások.) Hiszen nem fogják azt mindannyian igénybe venni. En természetesen számbeli adatokkal most nem állhatok elő és nem tudnám megállapítani, hogy pénzügyi szempontból ez milyen megterhelés­sel járna, de azt hiszem, az igen t. kultuszministeri államtitkár ur szolgálhat e tekintetben adatokkal. Legjobb meggyőződésem szerint azonban a tanári karnak csak egy töredéke fogja a 30 éves szolgálati időt igénybe venni, és ha e tekintetben egy pénz­ügyi kalkulust csinálunk, nem hinném, hogy az eredmény az államháztartás mérlegét megzavarná. Méltóztassék elhinni, hogy ezzel a t, pénzügy­minister ur a magyar társadalomnak egy igen nagy, egy igen jelentékeny osztályát óvná meg az elkeseredéstől, amivel igen nagy szolgálatot tenne a magyar közoktatás ügyének. (Helyeslés.) Én, t. képviselőház, ezt a törvényjavaslatot megszavazom, sőt örömmel szavazom meg, nem­csak pártállásomnál fogva és nemcsak azon biza­lomnál fogva, amelylyel a kormány iránt visel­tetem, hanem azért, — amit loyálisan el kell is­mernem beszédem utolsó passzusában — mert ez a törvényjavaslat egy nagy konczepczióju elmének a terméke, (ügy van ! ügy van! Helyeslés.) Ez a törvényjavaslat, hogy még többet mondjak, egy igazán az emberi szeretetnek legmagasabb fokára emelkedni tudó és akaró szivnek a gyümölcse. (Helyeslés és tetszés.) Én tehát ezt megszavazom. De utolsó szavamban (Derültség. Halljuk!) újra is kérem a t. pénzügyminister urat, — épen azért, hogy e javaslatból ez a pont, amely talán most már annak egyetlen számbavehető foltja, (Elénk ellentmondások. Felkiáltások : Nem foltja !) a javas­latból töröltessék. Aprólékosságokkal most foglalkozni nem kí­vánok : bizonyára volnának még más olyan intéz­kedések, amelyek javításra szorulnának. De én tisztában vagyok azzal és teljesen igazat adok abban a t. pénzügyminister urnak, hogy egy ilyen óriási nagy alkotásban minden egyéni érzékeny­séget kielégíteni, minden igénynek eleget tenni teljességgel lehetetlen. És ismétlem, hogy felszó­lalásom is nem egyéni érdekek támogatására irányul. Tessék elhinni, igazán, minden más mel­lékkörülmény f éhet ételével, engem tisztán a ma­gyar iskola és azzal kapcsolatosan a magyar kul­túra érdeke késztetett erre a felszólalásra. Én ennek véltem szolgálatot tenni és azt hiszem, hogyha a pénzügyminister ur ebben az irányban megtenné ezt a kis módosítást a javaslaton, arány­lag csekély erővel igen nagy szolgálatot tenne a magyar kultúrának. (Helyeslés és taps.) Einök : Szólásra ki következik 1 Szinyei- Merse Félix jegyző: Jakabffy Elemér! Jakabfíy Elsmér : T. képviselőház ! Egyálta­lában nem szándékoztam ezen törvényjavaslathoz hozzászólni. Hogy mégis ezt teszem, ennek in­doka kizárólag az, nehogy t. képviselőtársamnak most elhangzott beszéde ugy álljon itt, mintha a mi körünkben osztatlanul elfogadtatnék az az állítás, hogy egyedül financziális okok vezették a kormányt akkor, amikor a tanárokra vonatkozó intézkedést törvénybe iktatta, (ügy van!) Tu­dom, hogy néj)szerütlen dolgot cselekszem, (Ellen­mondások.) különösen a tanári kar előtt akkor, mikor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy igen sok tekintetben nem járulhatok hozzá azokhoz, amiket előttem szólt t. képviselőtársam mondott. (Helyeslés.) Azonban azt hiszem, hogy a képviselő­nek lelkiismereti kötelessége, hogy még akkor is, mikor népszerűtlen dolgokat hirdet, kimondja azt,

Next

/
Thumbnails
Contents