Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

262 4.18. országos ülés 1912 amit érez, ugy, amint az lelkén fekszik. (Helyeslés.) Ezek indítottak arra. hogy a következőkben bátorkodjam előttem szóló t. képviselőtársam szavaira reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Ö elsősorban arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindig az ideális tanárt kell nézni, aki 30 esztendő alatt kétségtelenül tönkreteszi fizikumát a hazai közoktatás szolgálatában. Azt hiszem, más pályákon is az ideális tisztviselőt kell nézni (Helyeslés.) és én meg vagyok győződve, hogyha azt az ideális járásbirót vagy pénzügyi tisztviselőt nézzük, (Igaz! Ugy van !) azt látjuk, hogy az még inkább elnyüvi egész fizikumát, lelki és testi erejét akkor, amikor 30 esztendeig becsülettel szolgálja az államot. (Igaz l Ugy van !) Nem oszthatom tehát azon felfogást, hogy csak a tanároknak adjunk kedvezményt, még kevésbbé oszthatom ezt akkor, mikor konstatálhatjuk, hogy a tanárnak egy esztendőben tényleg 140 szünnapja, sőt egyfolytában bárom hónapi szünideje van. Engedelmet kérek, ha valakinek három hónapja van arra, hogy fizikumát restaurálhassa — ami annyira kívánatos minden szellemi munkás részére — s ha ez a tanberendezés által ennyire biztosíttatik, akkor az ilyen alkalmazott szellemi munkás nem igényelheti azt, hogy az ő sorsát inkább viseljük szivünkön, mint bármely más állami tisztviselőét. (Helyeslés.) De ettől eltekintve, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a tanárok sorsa más tekintetben is kedvezőbb a többi állami tisztviselőknél. (Ugy van!) Ne tessék azt hinni, mintha azt akarnám bizonyítani, hogy annak a tanárnak nem kell tanulnia, nem kell magát tovább képeznie. A világért sem : sőt tudom, hogy tanári karunk, hála Istennek, nagyon is tanul. De, engedelmet kérek, a matematika professzorának, vagy a latin nyelv tanárának mégsem kell ugy állandóan kontaktusban maradnia az élettel, mint a bírósági vagy pénzügyigazgatósági, vagy egyéb közigazgatási hivatalnoknak, akinek úgyszólván minden héten uj rendeletet kell megtanulni, mert ha nem tanulja meg, a legfiagránsabb jogsérelmeket okozza a publikum legnagyobb részével szemben. (Igaz ! Ugy van I) Amellett tehát, -'hogy neki nem oly sürgősen, nem oly lázas munka" között kell tanulnia, hanem ráér nyugodtan megtanulni a szükségeseket, erkölcsi és anyagi felelőssége sem oly imminens, mint bármely más állami tisztviselőé. (Ugy van !) Anyagi felelőssége egyáltalában nincs, az erkölcsi felelősség súlyát pedig könynyen elháríthatja magától akkor, ha higgadtan, jól megfontolva, alapos munkát végez, mig az állami tisztviselők egyéb kategóriáiba tartozó egyéneknek sokszor bizony a szükség, a kényszerűség hatása alatt el kell határozniok magukat olyanra is, aminek erkölcsi súlya van, ami erkölcsi felelősséget hárit reájuk és amit tulajdonképen meg sem gondolhattak alaposan, mért erre idejük nem volt. (Ugy van!) Én nem egy osztály, nem a tanári kar -ellen akarok itten szólni. Elismerem mindazokat a kiváló tulajdonságokat, amelyek a tanári karban deczember 4-én, szerdán. tényleg megvannak, elismerem a tanári kar hivatásának magasztosságát, ami kötelességévé teszi a törvényhozásnak, hogy a tanári karnak ezt a munkáját honorálja, de hangsúlyozni kívánom, hogy ez egyáltalán nem lehet olyan honorálás, amely minden más tisztviselő felett áU. (Helyeslés.) Epén ezért a javaslatot változatlanul elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Midőn a t. képviselőház szives türelmét egy perezre igénybe veszem, hogy válaszoljak azokra, amiket Szász Károly t. képviselő ur e javaslatnak a tanárokra vonatkozó intézkedésére nézve felhozott, méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt biztosithassam a t. képviselő urat, hogy mindazokat, amiket ő a tanári kar hivatásának magasztosságáról, s nemcsak a jelen, de a jövő generácziók érdekében való működése szempontjából való fontosságáról kifejtett, mindazokat nemcsak én teszem magamévá, hanem természetesen a kormány is. Mindezeket a szempontokat mindig szem előtt tartotta és szem előtt fogja tartani a jövőben is. (Helyeslés.) Az az intézkedés, amely itt terveztetik, egyáltalában nem jelenti, hogy ezen szempontok bárki részéről nem vétettek volna figyelembe. És engedje meg a t. képviselő ur, hogy amennyire osztom azt a nézetét, hogy mily fontos a tanári kar működése a nemzet szempontjából, annyira nem tudom magamévá tenni azt a nézetet, hogy ez a szóban forgó intézkedés olyan fontos intézkedés, amely az egész magyar tanárság sorsára nézve döntő befolyással lesz. Ha ez igy volna, akkor méltóztassék meggyőződve lenni, hogy elsősorban a kultuszminister ur nem járult volna hozzá ehhez az intézkedéshez, de nem járult volna hozzá a kormány sem, sőt én magam sem kezdeményeztem volna azt. Én azt hiszem, a kormány ellenkezőleg nagyon is tanújelét adta araiak, hogy a magyar tanárság sorsa szivén fekszik és a magyar tanárság érdekében ez a kormány annyit tett, mint eddig egyetlen kormány sem. (Igaz! ügy van !) Tette pedig ezt azáltal, hogy a tanári státust rendezte olyan mérvben, aminő mérvben az soha azelőtt kontemplálva nem volt. (Igaz ! ügy van !) Amikor a kormány a tanári státust rendezte, akkor határozta el, hogy ezzel egyidejűleg — nem azért, hogy a magyar tanárság sorság rontson, mert hisz a czélja éjjen a magyar tanárság sorsának a javítása volt, hanem hogy egy, régebbi törvényünkben lévő olyan divergencziát, amelynek kellő indokoltsága nem volt, megszüntessen — a tanári státusrendezéssel kapcsolatban a tanárok szolgálati idejét 30 évről 35 évre felemeli. Hogy ez nem lehetett a magyar tanárság sorsára olyan vészthozó intézkedés, mint aminőtől a t. képviselő ur tart, annak bizonysága, hogy nemcsak a jelenlegi kormány és annak kultusz' ministere helyezkedett erre az álláspontra, de már