Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-418
2fi0 418. országos-ülés 1912 kivülamaguk érzékével és lelki világukkal is kötelesek hivatásukat teljesíteni. (Igazi Ugy van. 1 ) A törvényj avaslat indokolása felemlíti még, hogy nincs ok különbséget tenni a tanárok és egyéb hivatalnokok közt. mert a tanárok előmeneteli viszonyai és illetményei az utóbbi időben tetemesen javultak. Én, aki minden egyéni lelkesedésem mellett is igyekezem megmaradni az objektivitás erős talaján, ezt készséggel elismerem, de azt kérdezem, hogy egyéb alkalmazottak előmeneteli viszonyai és javadalmai nem javultak-e az utóbbi időkben ? 15 esztendő óta a törvényhozás nem csinál mást, a sajtó alig beszél egyébről, a közvéleményben jóformán semmi másról sincs szó, mint a megélhetési viszonyokról, egyes alkalmazási ágak előretörekvéséről, igyekezetéről arra nézve, hogy illetményeik javíttassanak, és igen természetesen, ami kormányzatunk is nagyon helyesen mindig arra az álláspontra helyezkedett, hogy az állam anyagi erejének lehető megfeszítésével segítse alkalmazottait. Segítette is, hála érte, de akkor, mikor a tanárokat segítette, akkor segítette a többi tisztviselőket is, és nézetem szerint méltányosan ezt indokul nem lehet felhozni arra, hogy ennélfogva a tanárokat ezen felfogásom szerint sérelmes intézkedés érje, hogy t. i. szolgálati idejük felemeltessék. Azt is mondja az indokolás, hogy a legkisebb sérelem sem éri a tanárokat, mert egy alternatíva elé állíttatnak, vagy megmaradnak a 30 évi szolgálat alapján, de akkor nem részesülhetnek a törvény egyéb kedvezményeiben és nem kaphatnak lakbérnyugdijat, vagy pedig, ha lakbérnyugdijat óhajtanak élvezni, akkor tartoznak elfogadni a 35 évi szolgálatot. így meggyőződésem szerint a tanárt mind a két esetben sérelem éri. Eltekintve attól, hogy egy alternatíva elé állíttatik az a tanár, kinek egész erkölcsi erejére, kinek lelki egyensúlyra, kinek érzésére és — merem mondani, hangulatára is annyira szükség van az iskola érdekében, én ezt nem tartom szerencsésnek és nem tartom méltányosnak. (Igaz! Ugy van!) Én sajnálattal látom és érzem, éreztem más alkalommal is, hogy a magyar közvéleményben a tanárokkal szemben, mondjuk, legalább barátságtalan hangulat uralkodik. (Igaz! Ugy van !) Én találkoztam elég komoly és számottevő egyéniségek részéről oly megnyilatkozással is, hogy az iskola nem egyéb, mint szükséges rossz, amelyen gyermekeinknek bizonyos forma szerint át kell esni. Én nem tudom magamnak eléggé megmagyarázni a magyar közvéleménynek ezt a barátságtalan hangulatát a tanárokkal szemben, szemben azokkal a tanárokkal, akikre — és itt nem akarok valami nagjdiangu frázist mondani, de mégis kétségtelen tényt akarok megállapítani — mi a mi legdrágább kincseinket, gyermekeinket bizzuk és rábízzuk a hazának és a nemzetnek legdrágább kincsét, mert a jövendőjét tesszük az ő kezükbe. És ne felejtsük el azt, hogy egy — nem is mondom — TOSSZ tanár, hanem a közvélemény barátságdeczember í-én, szerdán. talán hangulatától elkedvetlenített tanár egész nemzedékeket tehet tönkre a maga kedvetlen, a maga elborult lelki állapotával. (Ugy van!) Mikor ezzel a közönynyel és ezzel a — mondhatnám — barátságtalan hangulattal ismételten szembeszállva, a tanárok jogos érdekeit és a magyar iskolának és a magyar kultúrának érdekeit védelmezem, szemem előtt lebeg mindig az, hogy meggyőződésem szerint ennek az ügynek kárát a magyar kultúra, a magyar iskola fogja vallani. Ezt a kárt talán nem a legközelebbi években fogjuk érezni, hanem igenis, ennek az árát meg fogja adni pár évtized múlva az iskola, és kárát fogja látni a magyar kultúra, az a magyar kultúra, amelynek ma a tanárak nemcsak az iskolában, — és ezt nem szabad szem elől tévesztem — hanem a közélet egyéb terein is leglelkesebb és leghivatottabb harczosai. E tekintetben is legyen szabad a külföldre hivatkoznom. A külföldi tanár helyzete sokkal könnyebb a magyar tanárénál, két okból. Az egyik az, hogy a külföldi tanár nem vesződik olyan túlzsúfolt, osztályokkal, mint a magyar tanár, és ez a legfontosabb. Miért tud többre menni az a német és az a franczia iskola 1 Azért, mert ott nincsenek 65 meg 70 főből álló osztályok, amelyekkel kielégitőleg foglalkozni, 70 gyermeket tanitani, vezetni, nevelni a lehetetlenségek közé tartozik. Azokban a külföldi előkelő államokban 30 és 35-ös létszámokkal foglalkozik a tanár, és ezért mindenesetre sokkal kevesebb kincsét kell hogy pazarolja a maga életerejének. (Ugy van!) Másodszor nehezebb a magyar tanár helyzete a külföldinél annyiban is, hogy a magyar tanár sokkal inkább kötelezve van a magyar kultúrának egyéb tereken való terjesztésére, mint az a külföldi, ahol sokkal jelentékenyebb segéderők és segédcsapatok állanak e tekintetben rendelkezésre. Hiszen nézzünk végig a vidéki városokon, legyen ott akármiféle kulturális akczió, legyen ott szabad oktatás, iskolán kívüli oktatás, felolvasás, előadástartás, nálunk, a mi kulturális viszonyaink között alig vannak mások, mint a tanárok, akikre e tekintetben számítani lehetne. (Ugy van!) és a vidéken úgyszólván minden kulturális teher annak a tanárnak a vállaira nehezedik, aki mély keserűséggel láthatja, — és itt nem akarok a szenvedélyekre appellálni, de a magam érzése szerinti igazságot akarom hirdetni — hogy a magyar közvélemény részéről annyi méltatlan megítéléssel és olyan barátságtalan hangulattal találkozik. ( Ugy van!) Ezekben végezvén a szolgálati időre vonatkozó fejtegetéseimmel, még egy kérdésre kívánom az igen t. pénzügyminister ur szíves figyelmét felhívni. T. i. ez a törvény az állami alkalmazottakról és igy ezeknek keretében természetesen csak az állami tanárokról gondoskodik. Miután azonban Magyarországon a nem állami iskolák, különösen a felekezeti iskolák igen nagy számban vannak és igen nagy kuitur-bivatást teljesítenek, és miután I nem tartanám jónak, nem tartanám a közoktatás
