Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-417

Í17. országos ülés 1912 deczember 3-án, kedden. 243 kezelés alatt. Nem utalok egyébre, mint a postára és az azzal kapcsolatos távíróra, továbbá az államvasutakra. Itt a ministeri felelősség elve teljes meggyőződésem szerint csak fikczió és még inkább fikczió, mondhatnám csak látszat a parlament felelősségre vonásának joga. A minister a politikai feladatok előkészítésénél, a nagy kérdések megoldásánál, amelyek törvényjavaslatok alakjában jutnak a ház elé, annyira el van foglalva, hogy a parlamenti felelőségnek megfelelő igazgatást nem gyakorolhatja. A ház pedig, amelynek legfőbb feladata az volna, hogy a minister működését ellenőrzéssel kiséTJe, egyáltalában nincs abban a helyzetben, hogy ezt az ellenőrzési jogot bármikor is gyakorolhassa. (Ugy van !) Nincs abban a helyzetben azért, mert a tények ismeretéhez sohasem, vagy csak nagyon elkésve jut el, amikor már az a'minister, akinek állitólagos fényeiről van szó, régen elhagyta helyét. De a képviselők sem rendelkeznek azzal az idővel, amely az ellenőrzés kötelességéből folyólag szükséges tanulmányokhoz megkívántatik. (Ugy van!) Ezeket kellett előrebocsátanom, hogy megvilágítsam azt a két szempontot, amelyet e két nagy államigazgatási szolgálati ágra vonatkozólag ki akarok emelni. (Halljuk !) Az első a posta. Én elég régen vagyok már a t. képviselőháznak tagja, de sajnálattal állapitom meg, hogy ezen hosszú idő alatt a postaigazgatás feladatainak mikénti teljesítéséről sohasem volt szó ebben a házban. Igenis hallottunk fejtegetéseket jobbról is, balról is, különösen balról, amelyek a postások egyes szolgálati ágai anyagi helyzetének javítását czélozták, és amelyek arra irányultak, hogy az anyagi helyzet javítására előirányzott összegek nem elegendők, mondom, ezt hallottuk bőven, majdnem minden költségvetés tárgyalásánál, de hogy miként teljesiti a posta a maga feladatát, a maga kötelességét, erről itt ebben a házban, .amióta annak én tagja vagyok, soha egy szó el nem hangzott. Engedjék meg, hogy erre való tekintettel, daczára, annak, hogy az idő már meglehetősen előrehaladott, (Halljuk ! Halljuk !) de mégis némi beható részletességgel teljesítem ellenőrző kötelességemet. Mielőtt erre vonatkozó fejtegetéseimbe belebocsátkoznám, jelentem, hogy a postának rendes kiadásai 89,459.000 K-val, átmeneti kiadásai 827.000 K-val vannak előirányozva. Ehhez veszem — amiről soha emlités nem tétetik — a posta nyugdijait is, amelyek nincsenek a posta kiadásai között előirányozva, hanem az általános nyugdijfejezetben, pedig minden szolgálati ágnak, különösen az ilyen természetűnek, magának kell a maga nyugdijait is fedezni, miért is azok éppen ugy a rendes kiadások közé tartoznak, mint a személyzet fizetése, vagy egyéb járandósága. (Igaz ! ügy van!) Ezzel együtt az összes kiadások 93,286.000 K-val vannak előirányozva, miután nyugdijak czimén a posta szükségletei körülbelül 3 millió koronát tesznek ki. Az összes bevételek 104,135.000 K-val vannak előirányozva, a felesleg tehát 10,748.300 K. Ez azt jelenti, hogy a postának üzemi hányada 89'6%, egy gyalázatos, botrányosan rossz százalék. A személyi járandóságoknál csak az állami személyzet járandóságait vehetjük számitásba, mert a posta bizonyos idő óta él azzal az elővigyázattal, hogy a költségvetésben és a zárszámadásban a kincstári személyzet kiadásait nem a személyi járandóságok között irányozza elő, hanem áttette azt az üzemi kiadások rovataiba. A személyi járandóságok — ez alatt ismétlem, tisztán csak az állami személyzet járandóságait véve — a bevételeknek 432%-át emésztik fel. Ebből a jövő évre vonatkozó számadatból nem lehet arra semmit sem következtetni, hogy milyen mértékben romlott meg a postaigazgatás ; ezt csak akkor látjuk, ha néhány esztendőre visszamegyünk s a néhány év előtti adatokat állitjuk egymással szembe. Méltóztattak hallani, hogy a jövő évi felesleg 10,748.300 korona, az üzleti hányad pedig 89-6%. 1900-ban a nyugdijak nélkül — mert ezt nem lehetett megállapítani, de körülbelül 2 rmllió korona volt — a felesleg 12.526.000 korona, az üzemi hányad 73 '5% volt ; 1911-ben pedig az utolsó zárszámadás szerint a felesleg volt 16,183.000 korona. Az üzemi hányad az 1900-ikihez képest 73-ról 82-5-re emelkedett, tehát romlott 12%-kal, és hogy ezt nem a bevételek emelkedésének visszamaradása idézte elő, erre nézve megemlitem, hogy a 11 esztendő alatt a bevételek 96%-kal emelkedtek, a kiadások ellenben 123%-kal. Természetes, hogy ennek következtében meg kell romolnia a posta anyagi helyzetének. De ha az 1907. évet veszem, és nem szándék nélkül veszem ezt az esztendőt,. (Halljuk! Halljuk!) akkor azt látom, hogy a felesleg volt 1907-ben 13,917.000 korona, 1911-ben 13,187.000 korona, tehát abszolút számban 700.000 koronával kisebb, mint 1907-ben. Amig a személyi járandóságok 1907-ben a bevételek 34%-át emésztették fel, 1911-ben már 42'5°/

0-ra emelkedett ez. Hát, t. ház, én nem emelnék ezekből a tényekből vádakat a postaigazgatás ellen, ha ez idő alatt a posta szolgáltatásai az országgal szemben megfelelően emelkedtek volna, mert hajlandó vagyok odáig is elmenni, hogy azt mondom, hogy a posta elsősorban kultúrintézmény, (Ugy van! a jobboldalon.) amely az ország lakossága szükségleteinek kielégitésére van hivatva. Mondom, hajlandó volnék idáig elmenni, bár abban a véleményben vagyok, hogy ily nagyüzemű monopolisztikus vállalatnak, mint a jjosta, a jjénzügyi érdekről sem szabad soha megfeledkeznie. De a számok vizsgálatánál azt vagyok kénytelen megállapitani, hogy a magyar posta oly botrányos mértékben elhanyagolja az ország iránt tartozó kötelességeit, mint egyetlen nyugati állam postája, sem. Csak a legsötétebb Balkán-államok31*