Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-417

hfl. országos ülés 1912 deczember 3-án, kedden. 241 Az állami közutak állapota ma sokkal fontosabb, t. ház, mint volt régebben. Mert egyáltalában tapasztalhatjuk, hogy az egész világon a közutak f entartásának szükséglete nagyobb fontosságót nyert, mint azelőtt volt, amikor minden országban a világon meglehetősen elhanyagolták a közutak fentartását. Ezt a fordulatot a közutak fentartásának kérdésében az automobilközlekedés behozatala idézte elő. (TJgy van! Ugy van!) Én nem akarok annál a kérdésnél immorálni, vájjon milyen jelentőséget méltóztatnak az automobilközlekedésnek tulajdonítani; de megállapíthatom, hogy ugy közforgalmi, mint közgazdasági és fuvarozási szempontból is az automobilforgalom jelentősége mindinkább emelkedik. (Ugy van! Helyeslés.) Angliában — hogy csak egy példát idézzek — Angliában, amely nem ismer állami közutakat, amely országnak a közúti fejlődése egészen más volt, mint a kontinens bármely államában, mert ott a régibb időktől kezdve nem annyira a helyi hatóságok tartották fenn a nagy közutakat, hanem külön, e czélra alakult bizottságok — Angliában két évvel ezelőtt egy külön állami hatóságot létesítettek a közutak épitése és fentartása czéljából, tisztán az automobil-forgalom jelentőségére való tekintettel. Igaz ugyan, hogy ennek az egész állami hatóságnak a pénzügyi feladatát az automobil-forgalom megadóztatásával oldották meg. Nemcsak az automobilokat magukat adóztatták meg e czélból, hanem megadóztatták az automobilok szükségletére nélkülözhetetlen benzint is. Nálunk a benzin meg van adóztatva ; az automobilok még nincsenek megadóztatva. De arról, hogy a benzin megadóztatásából befolyó jövedelem utépitési czélokra fordittassék, arról sohasem volt szó és most sincsen szó. Nem vádként emlitem ezt a pénzügyminister ur ellen, mert köszönettel ismerem el, hogy az utépitési alapoknak ily mértékű dotácziója, a múlthoz képest elmelése elsősorban az ő előzékenységének tulaj donitható, és remélem, hogy ennek az előzékenységnek a jelenlegi költségvetés nem szabott határokat és ezzel találkozni fogunk, ha az ország pénzügyi helyzete megengedi, a jövő években is. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi minister ur bejelenti, hogy a folyó esztendőben 383 kilométer törvényhatósági közutat vett állami kezelésbe és 1913-ban 418 kilométert fog állami kezelésbe venni. Ez egyik hatékony eszköz arra, hogy a törvényhatóságoknak a közutak fentartásaval járó terhei enyhittessenek és nagy áldás azokra a vidékekre, amelyeken ezek az állami kezelésből átvett utak átvonulnak ( Ugy van !) Hogy az állami utakkal végezzek, bejelentem, hogy a kereskedelemügyi minister ur költségvetésének kimutatása szerint az állami közutak hossza 1912-ben 12.194 kilométer volt, fentartási költsége 12;257.800 korona, vagyis országos átlagban — amiből azonban az egyes közutak fentartására következtetést vonni nem lehet — egy kilométer állami közút fentartása 1000 koronába került. KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XVII. KÖTET. Hogy ezzel az 1000 koronával nem lehet az utakat a követelményeknek megfelelő állapotban fentartani, az nem szorul bizonyításra. Az állami utak legnagyobb része ma is ugy tartatik fenn. hogy leteritik a fedő anyagot tavasszal, vagy ősszel, ahogy a 5 körülmények magukkal hozzák, azt az utkaparók elegyengetik, a többit pedig rábízzák az Úristenre, illetve a kocsiforgalomra. Állami közutakat ilyen módon nem lehet már fentartani a követelményeknek megfelelően. Ez egy idejét múlt módozat, amely abszolúte nem áll többé arányban az utakhoz fűződő forgalmi követelményekkel. Állami utakat megfelelő karban fentartani már csak gőzhengerek alkalmazásával lehetséges (Ugy van !) és sajnosán kell konstatálni, hogy a magyar utigazgatásnak gőzhengere csak annyi van, hogy azt lehet mondani, hogy semmi sincs. (Derültség.) De nemcsak gőzhengerek alkalmazására, hanem a nagyobb városok közelében portalanításra is van már szükség és szükség van elsősorban az átkelőszakaszok burkolására. Csak ha mindez megtörtént, akkor fogjuk útjainkat olyan állapotba hozni, hogy számithassunk az internaczionális forgalomra is, amely most már automobilok utján bonyolódik le. Köztudomású, hogy Bécsben az oda ezerszámra automobilon érkező idegeneket a legkülönbözőbb eszközökkel tartják vissza attól, hogy Magyarországba jöjjenek automobilon. Akármennyire fáj is ez nekünk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy valami igazsága van azoknak, akik útjainkat leszólják. Azt lehetne mondani, hogy az utforgalom az utak fentartása tekintetében az osztrák-magyar határnál szűnik meg NyugatEurópában. Mert az osztrák állami utak sincsenek valami fényes karban, de ahhoz képest, amilyenben a magyar utak vannak, még mindig évszázadok különbsége fekszik a két ország között. És ezt nem szabad kicsinyelni, mert a nemzetközi idegenforgalom szempontjából rendkívüli jelentősége volna annak, hogy azt a tömérdek automobilistát aki most Bécset felkeresi, elhozzuk Budapestre, sőt elvigyük a Tátrába is. Ezért én a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmébe ajánlom a becs—budapesti és a budapest—kassai, illetőleg galicziai határszéli állami utakat. (Felkiáltások: Erdély !) Ha sokat markolok, akkor semmit sem fogok. (Derültség.) Én meg leszek elégedve, ha a legközelebbi években — és nem is egy két esztendő alatt várom ennek megvalósulását — ezen általam emiitett utvonalak olyan karba jönnek, hogy a nemzetközi automobilklubok, amelyek nagyon nyilvántartják az utak állapotát. Magyarország meglátogatását is ajánlják. (Helyeslés.) En csak arra utalok, hogy néhány esztendővel ezelőtt a Prinz Heinrich automobil-ut alkalmából mindezek az utak, amelyeket emiitettem, elkezdve a galicziai határszéltől Kassán és Budapesten át Bécsig a legkifogástalanabb állapotba hozattak. Az automobilisták nem győzték eléggé dicsérni ezen utak állapotát, amelyek az ő nyilat31