Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-417

ÍÍ7. országos ülés 1912 deczember 3-án, kedden. 227 bői kifolyó állami funkcziók a községre áthárittatván, ebből a községekre is bizonyos teker ne háruljon. Kétségtelen azonban, kogy a községi pótadó bizonyos -fokú emelkedését az 1908 : V, t.-czikk azon intézkedése is idézte elő, — ez csak ideiglenes intézkedés volt — amely szerint a 10 K-án aluli adófizetők a II. osztályú keresetadó alól felmentettek és ezáltal a községekben jelentékeny adóalap elesvén, a községi pótadó azokra volt kivetendő, akik ezen kedvezményben részesíthetők nem voltak. Most az uj adótörvények életbeléptetése küszöbén kötelességünk tehát megvizsgálni, hogy a községi pótadókkal a helyzet miként fog alakulni. A keresetadóról szóló 1909: IX. t.-czikk a jövedelmi adótörvény 4. §. 7. pontjában megállapított 800 K-ás létminimumot a keresetadóra is kiterjeszti, mig azonban a jövedelmi adónál a községi pótadó kivetése egyáltalán nem lehetséges, addig a keresetadónál a törvény akként intézkedik, hogy ezt az adónemet a községi pótadó alapjául meghagyja. Miután azonban a törvény intézkedése nem volt egészen világos, a jelenlegi pénzügyminister ur által benyújtott 1912 : LIII. t.-czikk 16. §-a körülírja, hogy a községi pótadó az 1886: XXII. t.-czikk 130. §-ában körülirt módozatok szerint vetendő ki. Az idézett szakasz akként szól, hogy ha a községi terhek igen magasak, törvényhatóságilag jóváhagyott szabályrendeletek alapján a napszámosok is megróhatok községi adóval, ez azonban az átlagos napszámbérnél vagy a legkisebb pót- adó felénél nagyobb nem lehet. A létminimumosok tehát az 1912. XIII. t.-czikk alapján most ebbe a kategóriába vannak sorozva. Ebből tehát az következik, hogy ha a törvényhatóságok a létmimmumosokat már a következő évre meg akarják terhelni pótadóval, szabályrendeletet kell alkotniok, mert különben, legalább amint én a törvényt értelmezem, a létminimumosokra kivetés nem eszközölhető. Már most tekintettel az ilyen szabályrendeletek megalkotásának hosszadalmasságára, egész biztosra veszem, hogy az 1913-ban még igen sok község lesz, amely e szabályrendelet hiányában nem lesz abban a helyzetben, hogy a jövő esztendőben a létminimumosokat már megadóztathassa, aminek kétségtelen következése az lesz, hogy a községi pótadók ismét jelentékenyen emelkednek. De ha feltesszük is, hogy a szabályrendeletek megalkottatnak, amint bizonyára, a jövő év folyamán meg is fognak alkottatni, és ha vesszük a törvény általános kimutatását, akkor is azt látjuk, hogy a létminimum alapján kivetett községi adótételek jelentékenyen mögötte maradnak az illetők által az I. és II. osztályú adó alapján fizetett tételeknek, ennélfogva bizvást megálla pithatjuk, miszerint a helyzet a jövőre, az uj adótörvény életbeléptetése következtében a pótadók tekintetében ismét kedvezőtlenebb lesz. i Egy állam adórendszere teljes egészet keU ' hogy képezzen, és ezt az adórendszert csak egészében lehet megbírálni, afelett Ítéletet mondani. Megállapíthatunk állami adókat a progresszivitás, a létminimum alapján. De ha réseket hagyunk, amelyeken keresztül az állampolgárok egyes kategóriái az egyenlő megadóztatás elvével ellentétben túlságosan megterheltetnek, akkor az az adóreform hatását egészen elveszítette. Ha pl. valaki egy 20 koronás állami adót fizet, daczára annak, hogy le van szállítva földadója 5%-al, ha 500%-os pótadóval van megterhelve, akkor annak az embernek adója nem 10 korona, hanem 60 korona, hozzászámítva még a külömböző járulékokat: a betegápolási adót, a vármegyei útadót és egyéb közterheket, amelyek szintén 25—30%-ot képviselnek. Jól tudom, hogy az adóreform nincs befejezve. Kifejezte azt a reform nagynevű megalkotója is. Én csak a mai helyzetet akartam ismertetni. Czobor László : Legalább ennyit! Nyegre László : És ha látjuk, t. képviselőház, hogy e fentvázolt óriási megterheltetéssel a községek minő helyi közigazgatást élveznek, ha látjuk azt, hogy különösen a kisközségekben a községi közigazgatásnak egyedüli szerve, a községi jegyző, a legnagyobb mértékben meg van terhelve a külömböző állami feladatokkal és funkcziókkal, adóilleték ügyekkel, honvédelmi, katonai ügyekkel, betegápolási ügyekkel, tanügygyei. . . Czobor László : Mezőrendi ügyekkel! Nyegre László: ... s ha megállapítjuk azt, hogy voltaképen alig marad ideje a jegyzőnek arra, hogy tulaj dónké peni feladatának, a községnek önkormányzati és belügyeire is szentelhessen valami időt, akkor valóban fel kell vetnünk a kérdést, hogy lehetséges-e az, hogy egy ilyen közigazgatási állapotot ilyen óriási áldozatok árán kelljen a községnek fentartania. T. képviselőház ! Nem akartam sötétebb képet festeni, mint aminő tényleg van. de kötelességemnek tartottam ezt a képet a t. ház elé tárni. (Helyeslés.) Én konkrét javaslattal, hogy miképen lehetne ezen a nagy kérdésen segíteni, egyáltalában nem akarok előállani, hiszen nem is tarthatom magamat erre nézve illetékesnek, én csak egy kéréssel fordulok az igen t. belügyminister úrhoz és egyszersmind a pénzügyminister úrhoz is — elsősorban a belügyminister úrhoz, akinek működését ennek az országnak oly sok esztendőkön keresztül volt alkalma megismerni — azzal a kéréssel t. i., hogy méltóztassék ezt az igen komoly helyzetet kellő megfontolás és konszideráczió tárgyává tenni. (Helyeslés.) Nem tudom, az állam lesz-e a közel jövőben abban a helyzetben, hogy ugy, miként a külföldi államok, különösen Poroszország, amely a közigazgatás tekintetében valósággal vezetőszerepet játszik Európában, bizonyos állami jövedelmeket engedhessen át a községek háztartásának fedezésre. 29*