Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-417

i-17, országos ülés Í9i3 deczember 3-án, kedden. m jegyző, ugy mint eddig, egyszerű községi közeg legyen. Akkor bizonyára rendezni fogják a fizetéseket is, de addig, amig ez bekövetkezik, minthogy erről sürgősen kell intézkedni, bátor vagyok a belügyminister urnak egy javaslattal előállni. (Halljuk ! Halljuk !) Annak idején a lelkészi kongruák megállapitásánál vármegyénkint egy független bizottság állapította meg a lelkészi kongruát, és ahol szükség volt rá, a lelkész jövedelmét állami kiegészítésben részesítette, mert a lelkészek közt egyesek dúslakodtak a jövedelmekben, egyes kis falusi plébánosok pedig a szó szoros értelmében igazán nyomorogtak. Midőn ez a kongrua-rendezés megtörtént, meg voltak elégedve a nagyobb javadalmazási! lelkészek is, de meg voltak elégedve a kisebb javadalmazásnak is. A nagyobbak belátták, hogy jövedelmük bizony elegendő a megélhetésre, viszont a kisebbek szintén meg voltak elégedve, mert nyomorúságos helyzetükből az állam kisegítette őket. Ep ilyen módon gondolnám — természetesen egyelőre — a jegyzők javadalmazásának rendezését is. Ez az államháztartást egyáltalában nem érintené valami nagy mértékben. Egyes vármegyékben független bizottságok állítsák össze a jegyzők jövedelmét, például 3 évi átlag szerint, és ott, ahol igazán rászorul az a jegyző, jövedelmét pl. az áUami fizetések IX. vagy VIII. fokozatának megfelelő javadalmazással egészítsék ki. (Helyeslés.) Megengedem, hogy ez a propoziezió talán ressenzust fog kelteni, főleg a nagyobb fizetésű jegyzőknél, de a kisebb fizetésüeken lehetőleg gyorsan és pillanatnyilag segíteni lehetne anélkül, hogy az államháztartást valami nagyon meg kellene terhelni. Miután pedig én a t. előadó ur beszédéből azt vettem ki, hogy a belügyminister ur a fizetésrendezésre vonatkozólag az adatgyűjtést máris elrendelte és összefüggésben a megyei tisztviselőkkel kívánja a jegyzők fizetésrendezésének kérdését is szabályozni: s miután a vármegyei tisztviselők status-rendezése máris megtörtént ; alapos a reményem, hogy a belügyminister ur a legrövidebb idő alatt a jegyzők fizetésrendezését is szabályozni fogja. S minthogy ebben bizom és különben is a kormány politikája iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, a belügyi táreza költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szinyei Merse Félix jegyző: Szentpáli István! Szentpáli István : T. képviselőház ! A magam részéről is örömmel fogadom el a költségvetést, mert azoknak a nagy közigazgatási kérdéseknek az alapjai, melyeket az ország közvéleményének többsége már évek óta sürget, mint aminő a városi törvény revíziója, a közigazgatás reformja, a közegészségügy államosítása, a vidéki rendőrség ügye, mindezen nagy kérdéseknek alapjai a költségvetésKÉPYH. NAPLÓ 1910 —1915. XVil. KÖTET. ben le vannak téve. Kell, hogy ennélfogva minden elfogulatlanul és tárgyilagosan gondolkodó ember örömmel üdvözölje a költségvetést. Bátor vagyok azonban a t. képviselőháznak és az igen t. ministerelnök urnak, mint belügyminister urnak figyelmét két körülményre felhívni. (Halljuk! Halljuk !) kz egyik a városok segélyezése. (Halljuk!) Mindannyian méltóztatnak tudni, hogy a folyó évben alkottatott meg a városok segélyezéséről szóló törvény. A törvényj avaslat megalkotói abból az alapelvből indultak ki, hogy a városok állami közigazgatási természetű teendőket végeznek, amelyekért kell, hogy az állam őket kárpótolja. (Ugy van !) Ezen költség körülbelül 8 millió koronára volt téve, amelynek fele a rendőrségi ügy kiadásaira esik. A törvénynyel egyidejűleg szabályoztatott a városi tisztviselők fizetése is. Ámde, ugy a városok, mint a törvény megalkotói is, megfeledkeztek arról, hogy akkor, mikor a tisztviselők fizetése rendeztetett, a városokra óriási nagy teher hárult és nemcsak segítve nem lett a városokon, sőt ellenkezőleg, minden város azon nagy kérdés előtt állott, hogy kénytelen volt a pótadókat jelentékenyen emelni. Erre vonatkozólag csak egy pár adatot hozok fel. (Halljuk!) Felesleges többet felhoznom, mert hiszen a városok túlnyomó nagy részénél ugyanez az eset. Például Arad városánál az állami segély volt 85.000 korona, a szükséglet pedig 135.835 korona, tehát a defiezit kitett 50.835 koronát. Miskolcz városában az állami segély 72.000 korona, a szükséglet 104.000 korona, hiány tehát 32.000 korona. Komáromban az állami segély 50.000 korona, a szükséglet 76.200 korona, a hiány 26.000 korona. És igy megy ez tovább. De még nagyobb a különbség a kisebb, rendezett tanácsú városoknál. Például Beregszászban az állami segély volt 19.000 korona, a fizetési szükséglet 48.634, a defiezit 29.000 koronát tesz ki; tehát jóval nagyobb, mint az áUamsegély. Czegléden az államsegély 26.000 korona, a fizetési szükséglet 74.000 korona, a defiezit tehát 48.000 korona. Ugy, hogy az összes városoknál azt lehet mondani, hogy a négy millión felül körülbelül még három millió koronát tesz ki az az összeg, amelyet a városok pótadó czimén vetettek ki. Ezt a körülményt nagyon sok város arra használta fel, hogy politikai tüntetésekre ragadtassa magát. De itt meg kell jegyeznem, hogy ez nagyon helytelen dolog volt, mert ez a törvény is óriási mértékben segített a városokon. A fizetéseket ugyanis államsegély nélkül is rendezni kellett volna, e tekintetben tehát a törvény óriási mértékben mentesítette a városokat a nagyobb kiadásoktól. Most bajosabb dolog volna ezeken az állapotokon segíteni. Az állam is olyan nagy kiadások előtt áll, hogy tartózkodnia kell minden kiadás felvételétől. Azonban én mégis arra kérem az igen t. belügyminister urat, hogy azt az öszszeget, amely a rendkivüü segélyezésekre volt felhasználva és amelyet a törvény 149.000 K-ba állapit meg, méltóztassék már most kiosztani, 29