Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-417

hll. országos ülés 1912 e szellemi munkások alatt a községi és körjegyzői kart. (Blénk helyeslés.) Nem akarok beszédembe semmiféle pártpolitikát belekeverni, mert azt hiszem, hogy a jegyzők ügye a pártpolitikán felül áll (Igaz ! Vgy van l) és megérdemlik a jegyzők, hogy nemcsak a nemzeti munkapárt, hanem az összes pártok a legnagyobb rokonérzéssel foglalkozzanak ügyükkel. Sándor János előadó ur tegnapi beszédének az a passzusa, mely a jegyzőkre vonatkozott, itt e házban a legnagyobb tetszést aratta. Ebből a beszédből azt látom, hogy nemcsak ő, ki az ország egyik legkiválóbb közigazgatási kapaczitása, (Igaz ! Vgy van !) hanem a kormány is a jegyzőkkel szemben jóindulattal viseltetik, és elkövetkezett az az idő, midőn komolyan foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a jegyzők helyzetén okvetlenül alaposan, gyökeresen és minél gyorsabban segitsünk. (Helyeslés.) Hogy ezzel az ügygyei mégis foglalkozom, teszem ezt azért, mert tiz évi közigazgatási, központi szolgálatom és közel öt évi főszolgabiráskodásom alatt megtanultam a jegyzői kart nagyrabecsülni és munkásságát tisztelni. A jegyzői kar helyzete még ma sem áll azon a nivón, melyet a modern élet igényei megkívánnak. Itt van például a jegyzők közjogi helyzete, mely még mindig rendezetlen és nincs kellőleg kidomborítva. Hogy csak egy példát említsek, az a jegyző, kinek megvan a kellő kvalifikácziója, érettségije és diplomája, nem feje az elöljáróságnak és a képviselőtestületnek, hanem az elöljáróságnak feje és a képviselőtestületnek elnöke az a községi bitó, ki bizony sok helyen még talán irni és olvasni sem tud. Akik ismerik a falusi életet, azok ezt a félszeg helyzetet talán már tapasztalhatták s azt is, hogy minő abszurd dolgok kerülnek ki sokszoT ebből. Kifogásolom továbbá azt, hogy a jegyzőkre vonatkozó szolgálati szabályzatok sincsenek még rendezve. így például, hogy egy felsőmagyarországi, nemrég történt inczidensből merítsem példámat, azzal a jegyzővel szemben, ki 20—25—30 évig becsülettel szolgálta községeit, egy fiatal szolgabíró, ki talán tegnajp még jogászkodott, de kit vizsgájának letétele reményében a törvényhatóság megválaszt szolgabírónak, kijön a községbe, ott rendezkedik, intézkedik, parancsolgat, miből természetesen összeütközések támadnak és a jegyzőre vonatkozó középkorba illő fegyelmi szabályok alapján bizony nagyon sokszor elverik azon a jegyzőn a port. Kifogásolom, hogy a községi életben hiányzik a helyi önkormányzat. Az első- és másodfokú hatóságok nem ismerik a községi életet. (Igaz! ügy van !) Sokszor hoznak határozatot és intézkednek, megengedem jóhiszemüleg, de azáltal, hogy a községi életet nem ismerik és a községi önkormányzattal nincsenek tisztában, épen a nemzeti szempontokkal és a falusi közönség közérdekeivel eUenkező határozatokat hoznak. A közigazgatási gyakornoknak a községnél áeczember 3-án, kedden. 223 kell kezdenie a szolgálatát, hogy megismerje a községi életet és nemzetiségi vidéken elsajátítsa a nép nyelvét. Ez sok jogos panaszt fog megszüntetni. Okvetlenül szükségesnek tartom a községi közigazgatás megerősítését és a helyi önkormányzat kiterjesztését. Hogy ez aztán miképen történjék, vájjon ugy-e, hogy a kisközségi rendszer megszüntetésével nagyobb községi alakulatokat csináljunk, amelyek azután a helyi önkormányzatot sikeresebben tudják fejleszteni és a községi közigazgatást és a belkormányzati törvényeket helyesebben tudják végrehajtani: ez, azt hiszem, az a kérdés, amely majd a községi reform és a nagy közigazgatási reform tárgyalásánál amúgy is napirendre kerül. Minden esetre szükségesnek tartom azonban, hogy a nagyobb községi alakulatok élére a községi vagy körjegyző állittassék, akinek érettségije van, diplomája van, tehát kellő kvalifikáczióval rendelkezik. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartanám, hogy a körjegyző némi hatósági körrel is láttassék el, mert méltóztatnak tudni, hogy a falusi nép nem olyan már, mint régen; terjednek a szocziális eszmék, a visszavándorlók mindenféle eszmékkel szaturálják és megrontják a népet, és ilyenkor a községi elöljáróságnak és a községi bírónak kell fellépnie, holott nem is ismeri a törvényeket, a községi jegyző pedig nem léphet fel kellő tekintélyivel, mert hiszen hiányzik a hatósági jogköre. Most azonban a községi és a körjegyzők közjogi helyzete, a fegyelmi és a szolgálati szabályok kérdése nem olyan sürgős szükség, mindez várhat a községi törvény és a közigazgatás reformjának napirendre kerüléséig; ami azonban el nem odázható, az a jegyzők anyagi helyzetének javítása. Az ide vonatkozó 1904. évi XI. t.-czikk a jegyzők sorsán már lendített ugyan, de amint a törvény indokolása is mondja, ez csak kezdeményező lépés volt. Mert hiszen lehetetlen megélnie 1600—2000 koronás fizetés mellett annak az intelligens embernek, akinek több iskolaköteles gyermeke van, aki nagyon sokszor kénytelen családjának lakóhelyét a közeli városba áttenni s így gondoskodni 2—3 gyermekének iskoláztatásáról, ő maga pedig kénytelen garzon-életet élni, ugy, hogy nagy elfoglaltsága miatt legfeljebb havonként egyszer látogathatja meg a családját. Hogy ez a családi élet magasztosságát nem igen emeli, az kézenfekvő. Eégente azt mondták, hogy a falusi jegyző a legnagyobb ur, mert annak mindenki parancsol, de senkinek sem fogad szót. Hát ez a helyzet ma már megváltozott; parancsol a jegyzőnek a szolgabíró, a járásbiró, tanfelügyelő, pénzügyigazgató, a statisztikai hivatal és mindegyik azt hiszi, hogy ő az ügye a legsürgősebb, határidőket szab és ha a jegyző sok dolga miatt a határidőt be nem tartja, következik a fenyegetés, a feljelentés, a rendbírság, a fegyelmi stb.