Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-416
HG. országos ülés 1912 deczember 2-án, hétfőn. 211 ápolási alapból sohasem teltek Id. Évről-évre nagyobb túlkiadásai voltak, nevezetesen 1901-ben 3,273.000 K, 1904-ben 4.209.000 K, 1906-ban 3,661.000 K, 1908-ban 2.223.000 K, 1910-ben 3,865.000 K és 1911-ben 449.700 K, daczára annak, bogy az előirányzat a költségvetés realitása szempontjából évről-évre emeltetett és igy az 1901. évben előirányzott 4,533.370 koronáról 1911-ben 18,387.680 koronára emelkedett. Most pedig, amikor a gazdasági életnek minden terén, de különösen a kórházi és betegápolási ügynél nagyjelentőséggel biró élelmiszerdrágaság miatt a kiadások folyton szaporodnak, az eddig rendelkezésre állott eszközökkel még jelen alakjukban sem lehetne ezen intézményeket íentartani, annál kevésbbé lehetne pedig szó ezeknek továbbfejlesztéséről, mert a betegápolási alap szükségletei 21,026.139 koronára emelkedtek, amivel szemben az 5%-os pótadó 10,008.736 koronát tenne ki, és a különféle bevételek czimén várható 3,021.500 koronát figyelembevéve is, az alap összes bevételei csak 13,030.736 koronát érnének el, vagyis az alap rendes kezelésébe is 7,995.903 korona hiány mutatkoznék. Már pedig különösen a kórházi épitkezések terén rég érzett nagy szükség van, amelyből a legsürgősebbeket is csak ugy tudtuk eddig kielégiteni, hogy megengedtük kölcsönök felvételét, amelyeknek kamat- és törlesztési részlete azután a napi ápolási dijakhoz adatott hozzá és igy ez végeredményében, miután a szegény betegek után az ápolási költségeket ő fizeti, megint csak az államra hárult vissza, és növelte a betegápolási alap kiadásait és defiozitjét. E módszer azonban amellett, hogy a közhitel szempontjából is kifogásolható, az erők szétforgácsolására és arra vezetett, hogy a törvényhatóságok ezen kölcsönök leszámítolásánál nagy tőkeveszteségeket szenvedtek, igy tehát szükséges volna olyan rendszer behozatala, amelynél nagyobb összegű, egyszer s mindenkorra szóló segélyeket adhatna az állam s ennek ellenében viszont befolyást biztosithatna a kórházak keletkezésére, épitésére és berendezésére, mert ezen kölcsönök utján azon helytelen rendszer fejlődött ki, hogy addig, amíg egyes félreeső helyeken nagy költségekkel, talán fényűzéssel berendezett kórházak keletkeztek, addig más területein az országnak egész vidékek vannak minden számbavehető betegápolási intézmény nélkül. (Igaz! Ugy van!) Az állam nem tudott ezekre befolyást gyakorolni, nem tudott állami kórházakat állítani és nem tudta megadni a fővárosnak sem azt a segélyt, amelyre neki szüksége volna oly czélból, hogy kórházi állapotait megjavíthassa. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy itt van a főváros kellő közepén a Rókus-kórház, amely egy rozoga épületben, czélszerütlenül elhelyezve, nem kellően felszereive, nem képes ma a vele szemben méltán emelhető igényeknek eleget tenni. (ügy van !) A főváros egy szép, nagy kórházépítési programmot dolgozott ki, melynek 40 millióra menő költségeit ő is csak ugy tudja elviselni, ha ehhez a kormánytól megfelelő segítséget kap. Gyökeresen kell tehát ezen a kérdésen előbb-utóbb segíteni és ezidő szerint nem igen látszik erre más lehetséges mód, mint a betegápolási pótadó felemelése, annál is inkább, mert közel 10 millióra megy az a költség, melyet az állam ezenkívül fordít még jelen költségvetésében is betegápolási és egészségügyi intézményekre. Az igy befolyó többletből aztán meg lehetne oldani a kérdést ugy, hogy a főváros is megkapná a maga segítségét, azonkívül a vidéki kórházak is kapnának megfelelő tőkesegélyt a szükséges építkezésekre és felszerelésekre. Erre a czélra ebben a költségvetésben mindjárt 3 millió korona van szánva, ugy hogy abból ötszázezer korona a marosvásárhelyi kórház épitésére szükséges összegnek első részletéül fedeztetik. A betegápolási pótadón kivül a tárczának egyetlen nagyobb bevétele az az 5 millió korona, amely a városok segélyezési czéljaira a pénzügyi tárczától a fogyasztási és italadókból utaltatik ide át. Ez tehát egyszerű átutalás, mely költségvetés szempontjából nem is ide tartoznék és ha eredetileg, azért, hogy ki legyen tüntetve, hogy a városok által igényelt fogyasztási és italadók jövedelmeinek egy része idejut, ide is vétetett fel, most már, midőn ezen segélyezés összegét az uj városfejlesztési törvény végleges összegében meghatározza, talán ki is lenne ezen tétel innen hagyható. A bevételeknél mutatkozó többi emelések kisebb-nagyobb összegű visszatérítésekből állanak, amelyek megfelelő nagyobb kiadással járnak. Ezeknek megfelelően a múlt évi 19,655.319 koronával szemben ez évben 31.960.747 korona bevétel, tehát 12,302.428 korona többlet mutatkozik. A kiadásoknál a múlt évi 106.969.281 koronával szemben ez évben 120,782.548 korona vétetett fel, a többlet tehát 13,813.262 korona. Ezen többletnek igen tekintélyes részét veszik igénybe azon összegek, amelyek a tisztviselők anyagi helyzetének javítására, státusrendezésére, személyi és családi pótlékokra fordíttatnak, régebbi, különösen pedig az 1912. évben hozott törvények alapján. Másfelől okozza a kiadásoknak ezen szaporodását a minden téren fokozódó drágaság s nagy összeget vett igénybe az is, hogy egyes kiadások a múlt évben csak félévre irányoztattak elő, holott azok ezen évben teljes összegükben jelentkeznek. Mindezek figyelembevétele után, bizony nagyon kevés az, ami fenmarad, de ha az állam pénzügyi viszonyaira való tekintettel ezidő szerint nem is lehetett felvenni többet és sok jogos igénynek teljesítése későbbi időkre, jobb viszonyokra volt halasztandó, mégis azt látjuk, hogy a rendelkezésre álló összegeknek kellő takarékossággal és czélszerüséggel történt felosztása folytán a belügyi tárcza keretébe tartozó intézmények fejlesztésére és az odatartozó feladatok megvalósítására jutott annyi, amennyivel azokat előbbre lehet vinni. (Helyeslés.) Ezeknek előrebocsátása után áttérve a ki27*
