Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-416

2(Y2 ilő. országos ülés 191% deczember 2-án, hétfon. sok által azonban mindenesetre bekövetkezett az, hogy ezen államok formájában egy uj pion jutott a diplomácziai sakktáblára, amely pusztán azáltal, hogy létezik, bizonyos konstellácziókban befolyással lehet, és ezzel az uj helyzettel szemben a mi feladatunk mindenesetre az, minden igyekezetünkkel odatörekedni, hogy ne gyengébbek, hanem erősebbek legyünk, mind eddig voltunk. (Elénk helyeslés.) Ezen átalakulások befolyással lehetnek a mi beléletünkre is, és azt hiszem, nem követek el politikai hibát, ha ennek is szemébe nézek. Azok az átalakulások a nemzeti eszme zászlaja alatt jöttek életre, amely nemzeti eszme rendes körülmények között faji alapon szokott kifejlődni. Miután ma fajilag nem vagyunk egységes állam, a magyar közjog szükségesnek tartotta olyan fogalmat konstruálni, amely az ország lakosságát egy szervi egészbe fűzi össze, és ez a fogalom az egységes magyar nemzet fogalma. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ennek a fogalomnak az a belső erkölcsi tartalma, hogy mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért, (Élénk helyeslés.) kötelesek vagyunk a haza szolgálatában helyünket megállani. ( Elénk helyeslés.) Ez a fogalom bizonyos áldozatokat is kivan épen a faji érdekek rovására, és ezeknek az áldozatoknak erkölcsi alapja épen csak az lehet, hogy ezen áldozatok nélkül a köznek fennállását biztositani nem lehet. De másrészt, hogy a legnehezebb feladatok közé tartozik megállapítani azokat a határvonalakat, amelyek egyrészt ezt az együttes fejlődést biztositani hivatvák, másrészt nem involválnak jogtalan és ezélszerütlen behatolást az élet által teremtett jogos életkörökbe. Mindig csak kevesen lesznek azok, akik ilyen belátásszerü alapon képesek lesznek ezeket a kérdéseket az ösztönöktől és érzelmektől menten kezelni és azt hiszem, hogy ha nekünk, szászoknak, van valami általános politikai érdemünk, az abban áll, hogy mi úgyszólván paradigmánként a magunk részére daczára annak, hogy szivósan ragaszkodtunk kis népünk mivoltához, mégis megtaláltuk vagy legalább igyekezünk megtalálni nem opportunitásból és nem a hatalom előtt való meghunyászkodás miatt, hanem meggyőződésszerüleg (Elénk helyeslés.) azt az alapot, amelyen népünk kis érdekét a nagyobb közérdekkel összhangzásba liozni iparkodunk. (Élénk helyeslés.) S azt hiszem, hogyha a magyar állam ezt a czélt minden nemzetiségével szemben elérte, akkor elért mindent, amire fennállása és fejlődése érdekében szüksége van. (Helyeslés.) Nem akarok jóslásokba bocsátkozni arra nézve, hogy azok a balkáni események milyen befolyással lesznek az egyes nemzetiségek kedélyére és mennyiben fogják azok az ilyen viszonyok kialakulását jó vagy rossz értelemben befolyásolni, de azt hiszem, hogy ezen belügyi kérdésekben is azt lehet mondani,hogy azok az események bennünket Európának közepébe toltak, ami azt jelenti, hogy minden erkölcsi erőre és tőkére szükségünk van, amelylyel ez az ország bir. (Igaz ! Ugy van !) Ez azt jelenti továbbá, hogy óvatosaknak kell lennünk belharczainknak előidézésében és hogy önmagunkkal szemben kritikusoknak kell lennünk minden előforduló politikai kérdésben és tevékenységben. (Helyeslés.) S ha ezt talán ma még nem mindenki látja is be, nem adhatjuk fel azt a reményt, hogy ez a belátás be fog következni és hogy minden igyekezetünket, minden erőnket meg fogjuk fesziteni azon czél érdekében, hogy Magyarország történeti ereje a jövőben is megnyilvánulhasson . A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik 1 Szinyei- Merse Félix jegyző: Gróf Pejacsevich Tivadar! Gr. Pejacsevich Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bár jogom volna a horvát nyelvet használni, ezt még sem teszem, mert őszinte kivánságom, hogy a ház minden t. tagja által megérttessem, (Éljenzés.) Mi, horvát képviselők összes kívánságainkat egy rövid kijelentésben foglaltuuk össze az ügy fontossága miatt, s engedelmet kérek arra, hogy ezen kijelentést felolvashassam. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A horvát-szlavon-dalmátországi képviselők többsége már több izben és különösen 1911-ben a költségvetés tárgyalása alkalmából itt e házban, tehát a törvényes fórum előtt és nem kerülőutakon, minden hátsó gondolat nélkül, lojálisán hozta elő azon sérelmeket, amelyek akár törvényhozási, akár közigazgatási utón a Magyar- és HorvátSzlavon-Dalmátországok közt létrejött kiegyezési törvény be nem tartása folytán keletkeztek.« Az illető sérelmek orvoslását kértük, valamint teljesitését egynéhány, törvényen alapuló nemzetgazdasági kívánalmainknak, mert mindig az volt erős és elvitázhatlan meggyőződésünk, hogy Magyarországgal való uniónkat, amelyért mindig nyiltan és férfiasan exponáltuk magunkat ugy le-, mint felfelé, csak akkor védhetjük meg állami közösségünk érdekében hathatósan minden ellene intézett megtámadtatástól, ha ezen általunk oly sokszor felhozott sérelmek és kivánalmak orvosoltatnak és teljesíttetnek. Legnagyobb sajnálatunkra és az oly szükséges zavartalan testvéri viszonyunk rovására ezen követeléseink egyike se lett eddig kielégítve, daczára annak, hogy azok teljesitése ismételten és ünnepélyes formában helyeztetett kilátásba. Azért követeltük, nehogy kénytelenek legyünk ebből a legvégső konzekvencziákat levonni mindazon sérelmek orvoslását azonnal a véderőtörvények meghozatala után, amely törvények létrejöttéért ezen tisztelt házban magyar testvéreinkkel együtt harczoltunk. Ezenfelül konstatáltuk még ez év április 17-én, itt e házban, hogy épen mindezen gravamenek meg nem történt orvoslása legfőbb oka annak, hogy nálunk autonómiánkban kivételes, alkotmányon kivüli