Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-416
4Í6. országos ülés 1912 deczember 2-dm hétfőn. 203 állapot állott be, s ezen állitásunk egy oldalról sem czáf oltatott meg. Mi ezen kivételes állapot feletti mély sajnálatunknak már akkor adtunk kifejezést s ezt fájdalom, most újból vagyunk kénytelenek megismételni. Mi, azt> hiszem, joggal hihettük, hogy a mértékadó faktorok tett Ígéreteire és az azóta eltelt hosszú időre való tekintettel mindezen égető kérdések már végleges elintézése előtt állunk. Fájdalom, a t. ministerelnök úrral ez iránt folytatott tárgyalás alkalmával, valamint a múlt hó 30-án, itt e t. házban adott kijelentéséből arról győződtünk meg — és félő, a tettek és nem a szavak unionizmusa rovására — itt a horvát koaliczió rezolucziójára illudálok, hogy mindezen kérdések és főleg a már annyi bajt okozott vasúti pragmatika még csak a horvát kormánynyal való tárgyalás stádiumában vannak. A dolgok ily állása mellett elháritva magunktól minden felelősséget, amelylyel minket akármely oldalról terhelni kívánnának, még ez egyszer, főleg tekintettel monarchiánk nehéz külpolitikai viszonyaira, bizalommal vesszük tudomásul a t. ministerelnök ur határozott és ünnepélyes kijelentését (Helyeslés.) és a költségvetést megszavazzuk. (Helyeslés.) Azonban azon fentartással, hogyha a vasúti jxragmatika az utolsó ülésben előterjesztett fontos állami törvények elintézése után sem nyerne elintézést, kénytelenek lennénk legnagyobb sajnálatunkra bár, abból a szükséges konzekvencziákat levonni. Mielőtt bevégezném kijelentésemet, engedelmet kérek arra, bár azt hiszem, hog}'' ez a múltkor felszólalt horvát képviselőtársamnak lett volna inkább feladata, hogy a t. ház t. elnökének múltkor tett nyilatkozatára a horvát nyelv használatát illetőleg rövid egy pár szóval reflektáljak. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a ház t. elnöke a horvát képviselők ezen jogát respektálni kivánja. A t. elnökségnek ezen kijelentése annál természetesebb, miután ezen jogunk az 1868 : XXX. t.-czikk 59. §-án alapszik, és nem a házszabályokon, s igy egyoldalú interpretáczióval sem egyik, sem másik részéről semmi esetben sem változtatható meg. És épen ezért, mert ezen jog a kiegyezési törvényen alapszik, okvetlenül szükséges volna, hogy a horvát képviselők ezen beszédei a naplóba is felvétessenek, mint az régibb időben meg is történt, mert csakis igy lehet befolyásuk e beszédeknek a ház tárgyalásaira, ami a törvényhozó intencziója is volt akkor, amikor ezen jogot HorvátSzlavon-Dalmátországok képviseletének megadta és fentartotta. Horvát-Szlavon-Dalmátországok ezen a kiegyezésen alapuló jogának gyakor-. lását tehát semmi esetben sem lehet demonstratív cselekedetnek minősíteni. Az állami közösség érdeke, és a magyar-horvát barátság érdeke egyaránt imperative megkívánja, hogy ezen jogunk gyakorolhatása a t. elnökség által liberális módon engedélyeztessék, amiért is bizalommal elvárjuk, hogy a horvát nyelv lojális módon való használása elébe nem fognak e t. házban akadályokat gördíteni. (Helyeslés.) Elnök : T. ház ! A képviselő ur felszólalásának utolsó részére egészen röviden megjegyzem és konstatálom, hogy múltkori elnöki kijelentésemet épen az 1868: XXX. t.-cz. idevágó szakaszának felolvasásával kezdtem; én voltam tehát az első, aki konstatáltam azt, hogy itt igenis a képviselő uraknak a horvát kiegyezési törvényben biztosított jogáról van szó, amit senki kétségbe vonni nem kivan. (Igaz ! ügy van !) Ami azonban a dolgoknak további konzekvencziáját illeti, tévesen méltóztatik a múlt gyakorlatra hivatkozni, amidőn a horvát beszédeknek a naplóban való megörölötését kívánják, mert 1868-tól 1906-ig vagy 1907-ig horvát beszédek a naplóban nem örökittettek meg. Lengyel Zoltán : Csak Justh Gyula alatt ! Elnök : Csak akkor változtatott a ház ezen a gyakorlaton, amennyiben hites horvát tolmácsot és gyorsírót alkalmazott és a horvát beszédek a naplóban megörökíttettek. Ez a gyakorlat 1910-ben a választások után megszűnt. (Helyeslés.) Azon nagynevű férfiak, kik elődeim voltak az elnökségben, abból indultak ki, hogy a horvát képviselőknek joguk van a horvát nyelvet is használni, de ebben a házban senlá nem köteles a horvát nyelvet érteni a horvát képviselő urakon kivül, ennek folytán sem az elnökség, sem a ház tisztviselői arról, ami itt horvát nyelven mondatik, noticziát venni nem kötelesek. (Helyeslés.) Kifejezésre jutott ez az álláspont 1910 november 30-án és deczember 1-én tartott ülésekben, midőn ugy az akkori ministerelnök, gróf KhuenHéderváry Károly, mint az egyik napon elnöklő Berzeviczy Albert és a másik napon elnöklő Návay Lajos ugyanazt az álláspontot foglalták el, amit elnöki kijelentésemben én is elfoglaltam. En tehát régi gyakorlattal összhangzóan és közvetlen elődeim álláspontjának is megfelelően azt az álláspontot foglalom el, hogy a képviselő uraknak joguk van horvát nyelven beszélni, ezt a jogukat senki nem akarja kétségbevonni vagy elhomályositani engedni, viszont azonban — talán leghelyesebb, ha gróf Khuen-Héderváry Károfy nyilatkozatát czitálom — Horvátországnak is érdekében áll, hogy a magyar képviselők is megértsék azt, amit a horvát képviselő urak szavaikkal kifejezni akarnak (Elénk helyeslés.) Ennek folytán méltóztassék a horvát nyelvet is használni, e tekintetben teljesen jogukkal élnek, senki ezt rossz néven nem fogja venni, viszont azonban, ugy mint a mai szónok ur is tette, czélszerüen járnak el Horvátország érdekében, ha itt lehetőleg olyan nyelven szólalnak fel, melyet a ház többi tagjai is megértenek, mely tehát a ház többi tagjainak meggyőzésére vagy megnyugtatására alkalmas. (Élénk helyeslés.) <•-Konstatálom tehát, hogy az az áüáspont, amelyet én elfoglalok, teljesen kongruens a régi gyakorlattal és teljesen a kongruens az elnöki székből 26*
