Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-416

200 íl6. országos ülés 1912 deczember 2-án, hétfőn. növekszik az agitátorok ereje, mikor a monarchiának tekintélyét, erejét gyengének érzik. (Igaz ! ügy van !) így volt ez évek óta ; ezt lehetett észlelni a válságok hosszú folyamán. Minthogy pedig ezen válság alkalmával csakis az államnak imponáló erejét fogják észlelni és én erre a garancziákat abban a politikában, amelyet a kormány követ, megtalálom, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szinyei - Merse Félix : Schuller Eezső ! !'»&Schuller Rezső: T. képviselőház! Egynémely olyan kérdést akarok érintem, amelyet előttem szóló t. képviselőtársam is érintett, és ezeket kiegészítve, azt hiszem, annak a nem irott törvénynek is eleget teszek, amelyet egyik előttünk szólott t. képviselőtársunk is érintett, hogy t. i. az előttünk szóló képviselőtársaink beszédeivel foglalkozunk is. Tudjuk azt, hogy a költségvetés rideg számai alkalmasak arra, hogy képet alkossanak az ország helyzetéről, gazdasági erejéről, hogy megmutassák országunk fejlődését, előremenetelét. De ha ezt általában tudjuk is, azért in concrete mégsem olyan könnyű meghatározni, hogy azon érdekcsoportok, amelyek e számokban kifejezésre jutnak, kellő arányban vannak-e egymással és hogy nem lehetne-e ezt az arányt, ezt a viszonyt helyesbíteni, stb. Az utolsó szót ebben a kérdésben mindig a politikai belátásnak és a gyakorlati tapasztalatnak kell kimondania. De én azt hiszem részemről, hogy elősegiti némileg ezt a politikai belátást, ha összehasonlítás által mélyebben próbálunk behatolni ezen számoknak a világába. Az első kérdés, amely itt felmerül és amelylyel valamivel tüzetesebben akarok foglalkozni, az, hogy mennyiben vettük igénybe országunk adózóképességét más országokkal szemben. (Halljuk ! Halljuk !) Igaz, hogy itt is nehézségek merülnek fel, már csak azért is, mert az országok adórendszerei nem egyenlők és ha egyenlők volnának is, nem ismerjük pontosan az egyes országok adómorálját, és hogy nem Ítélhetjük meg pontosan azt, mennyiben van az az adózóképesség tényleg igénybe véve. Mégis azonban olyan szimptomák és adatok merülnek fel, hogy bizonyos képet alkothatunk magunknak. Ha a mi adórendszerünket nézzük, tudjuk, hogy nagyon sokféle adónem áll fenn nálunk. Van házadó, van földadó, kereseti adó, jövedelmi adó, vagyon-átruházási, örökösödési adó ; fogyasztási adóink szintén jól ki vannak fejlesztve. Van állami monopólium stb. Ha ezzel szemben pl. Poroszország helyzetét nézzük, látjuk azt, hogy ez.az ország csak két adónemmel bir. Van jövedelmi adó, amejy 06%-tól kezdve egész 4%-ig megy és van vagyoni adó, amely aránylag nagyon csekély összegű : 10.000 márka vagyon után csak 5 márkát, 200.000 márka vagyon után pedig .csak körülbelül 100 márkát tesz ki. A mi viszonyaink szempontjából talán nagyon fontos azt is tudni, hogy Amerika, amely felé kivándorlásunk leginkább irányul, nem ismer jövedelmi adót, sőt egyes államok egészen eltiltják azt, hogy jövedelmi adó szedethessék az illető polgároktól. Csakis vagyoni adót ismernek, amely pedig a mi kivándorlóinkat nem érinti. Ott van továbbá Anglia ; hogy ezt az adóterhet mennyire nem meri ti ki, annak példáját a bur háború alkalmából láttuk, ahol az adókulcsnak egyszerű felsrófolása által a jövedelmi adóból 50Ó millióval többet tudtak kihozni. Ezen összehasonlitásnál figyelembe jön az is, hogy az országok mennyit forditanak az önkormányzati területek adója fejében a kiadásokra. És itt az a jelenség merül fel, hogy minél kifejlettebb egy országnak önkormányzati rendszere, annál nagyobb ezen adóknak az aránya. így pl. Angliában az összes állami adó kisebb, mint az önkormányzati testületek adója. Amerikában is az Uniónak és az egyes államoknak együttvéve kisebb a kiadása, mint az önkormányzati testületek kiadása. Erancziaországban viszont az önkormányzati kiadások csaknem egyharmadát teszik ki az állami adóknak, mig Poroszországban kétharmadát. Hogy mi hogyan állunk ebben a tekintetben, azt ma még pontosan nem mondhatjuk meg, ez csak akkor fog kitűnni, amikor a statisztikai hivatal közli a most feldolgozás alatt levő adatokat, de azon pár adatból, amelyet a belügyi tárcza tisztelt előadója felhozott is, világos, hogy megterhelésünk itt sem kicsiny. Ha pontos adatok alapján össze akarjuk hasonlitani, hogy mennyi adó esik Magyarországban és más államokban egy állampolgárra, állami adó fejében, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon állami adó fejében fejenként 37 koronát, Ausztriában 42 koronát, Németországban 42 koronát, Franciazországban 73 koronát, Angliában 80 koronát és Amerikában 43 koronát fizetnek. Ezekhez járulnak azután önkormányzati kiadások abban az arányban, amint jeleztem. Ezek a fejkvóták teljes értékkel csak akkor bírnának, ha tudnók agyuttal azt is, hogy egyes jjolgároknak tényleg mennyi a jövedelme. Ezt azonban nagyon nehéz dolog szintén fejkvótával megállapítani. Történtek erre nézve becslések, de ezeket a gyakorlati élet bizonyos tartózkodással szokta fogadni, a tárgy olyan nehéz, hogy itten pontos eredményekre szert tenni nagyon bajos dolog. Ezen becslések alapján Magyarországnak a jövedelme pl. 3 milliárd és 800 milliót tesz ki. Ugyanezen időből származó becslés szerint Németország nemzeti jövedelme 35 milliárd volt, Magyarország nemzeti vagyona 31 milliárd, Németországé 240 milliárd, Prancziaországé ugyanannyi, Angliáé 360 milliárd. Ha ezeket a számokat a fejkvótákra felosztjuk, kijön, hogy egy magyar állampolgárnak átlag 1500 korona vagyona van, egy német állampolgárgak 4000 korona, egy franczia állampolgárnak 6000 korona, egy angol állampolgárnak pedig 8000 korona. A becslések helyes voltáról stich-próbákkal akartam meggyőződni és ezen stich-próbák alap-