Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-416

198 h!6. országos 'ütés 1912 deczember 2-án, hétfőn. alkalmas arra, hogy községi költségvetéseket, községi számadásokat elintézzen és olyan fontos kérdésekben legyen a második fórum, amelynek annak az ötszáz-hatszáz tagnak csak igen csekély töredékét érdekelhetik ; hiszen az együttérzésnek az a szükséges mértéke, amely egyedül lehet tartalma minden autonómiának, nem is igen lehet meg a mai viszonyok között. (Ugy van ! a jobboldalon.) Látjuk, hogy Angliában a tanácskozásoknak súlypontja a bizottságokba van áttéve, ezek intéznek el minden fontos kérdést, nemcsak mint véleményező, hanem mint hatáskörrel felruházott közegek. E bizottságok tagjai mind arravaló, érett elemek, akik az autonómia ügye iránt érzékkel, azokban jártassággal birnak, tehát valóban megnyugtató módon intézik el a rájuk bizott ügyeket. Minálunk a referáló tisztviselők sokszor 2—3 lézengő tag előtt mondják el mondókáikat fontos ügyekben, ami, azt hiszem, az autonómiának csak torzképét mutatja. Ha ellenben — mint épen tegnapelőtt hallottuk — valamilyen választásról van szó, akkor a közgyűlés a viharzó népgyűlésnek képét mutatja, annak minden hátrányával, minden furcsaságával. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha tehát a törvényhatósági bizottság szervezete is reformra szorul, lehetetlen ezzel kapcsolatban a törvényhatósági tisztviselők kérdésére is rá nem térnem. (Halljuk !) Nem régen tárgyaltuk le a vármegyei tisztviselők státusrendezésének kérdését és ez alkalommal annyi kivánság jutott ismét kifejezésre, hogy a kormány minden előzékenysége ellenére — amit a költségvetés is mutat — mindenképen annak a meggyőződésnek kellett megérlelődnie, hogy itt nem státusrendezési kérdésekről van szó, itt lehetetlen egyes egyének érdekeinek ki nem elégitésével indokolni valamit, ami állami életünkben hiányzik, mert hiszen itt egy nagy szervezeti reform kérdése az, amely előtérbe nyomul. (Ugy van ! a jobboldalon.) Vegyük csak azt, hogy olyan középfokú hatóságban, mint aminő a vármegye, a legtöbb esetben kezdő fiatalemberek jönnek az ügyek előkészítésével és a javaslatokkal a bizottság elé. Mig más államokban az a helyzet, hogy a középfokú hatóságoknál mindenütt a tapasztalt, gyakorlatilag és elméletileg is képzett tisztviselők ragadják magukhoz a vezetést, és igy birnak is azzal a tekintélylyel és azzal a befolyással, amelylyel helyes irányba terelhetik a bizottság elhatározását, birnak képességgel, hogy az ügyek iránti érdeklődést felkeltsék ; addig nálunk, sajnos, a tisztikar egy részénél épen saját járatlanságánál, épen tapasztalatlanságánál fogva ez a képesség merőben hiányzik. (Igaz ! Ugy van !) így tehát magában a szervezetben van a hiba, és, ha felvetődött az állami közigazgatásnak az eszméje, ha a szervezeti reform most hangosabban kopogtat, mint valaha, rá. kell mutatnunk arra, hogy ennek egyik feltétele azonban az, (Halljuk! Halljuk !) hogy a tisztviselőknek képzettsége, a tisztviselők teoretikus kiképzése, tehát a reform előfeltételei iránt meg kell tenni azokat az előkészületeket, amelyek életképességéhez szükségesek. (Helyeslés.) A vallás- és közoktatásügyi kormány ezelőtt két évvel kezdeményezte azt, hogy a jogi oktatás reformjának életbeléptetésével a tisztikar teoretikus képzettsége emelhető legyen. Megvalósította ezt részben az a közbeszúrt államvizsga, mely ma az egyetemeken és a jogi akadémiákon megkívántatik, de az a kvalifikáczió melyet már az 1883. évi törvény megkívánt a tisztikartól és amely az elméleti törvényben mint kivánság fmrozva van, ma is jámbor óhaj. A közigazgatási gyakorlati vizsgának letétele és az azt megelőző tanulmányok, ma is csak jámbor óhaját képezik a kormányköröknek és az érdekelt köröknek egyaránt, de, azt hiszem, mikor a közigazgatási reformnak nagy műve megbeszélés tárgyát képezi, elsősorban ezen komoly előfeltétel megvalósítását egy képzett tisztikarnak megteremtését kezdjük el (Élénk helyeslés.) Ennek a karnak megteremtése nem történhetik másképen, mint a teoretikus szakképzettség utján, egy kellőleg művelt és képzett tisztikarnak kiképzésével. (Élénk helyeslés.) Farkas Pál : A családi összeköttetés mellőzésével ! Niamessny Miháiy : Azok az ismeretek,melyek egy jövőbeü közigazgatási tisztviselőtől megkívántatnak, nem egyszerű legista-ismeretek. Azok a nagy feladatok, melyek különösen a közigazgatás terén a vármegyékre hárulnak, amelyek a szocziálpolitika terén a tisztikartól megoldást várnak, megkövetelik azt, hogy az a tisztviselő beláthasson a társadalmi élet mélyebb problémáiba, (Élénk helyeslés.) és az egyes esetben ne csupán a paragrafus alkalmazását keresse, hanem lássa az annál az esetnél felmerült szocziális és közgazdasági problémákat, lássa, hogy nem egy egyszerű vita gazda és munkás között áll előtte, hanem abban az esetben rá van bizva egyfelől a nemzeti termelés nagy érdeke, másfelől pedig annak az összhangnak biztosítása a termelő és a munkás között, mely nélkülözhetetlen előfeltétele a haladásnak és a békés együttműködésnek. (Élénk helyeslés és taps.) T. ház ! Hogyha teoretikus téren a legszigorúbb kívánságokat hangoztatjuk a tisztikarral szemben, akkor majdan az a tisztikar meg fogja kívánhatni azt, hogy az ő javadalmazása az ő képzettségével, a reája bizott nagy feladatakkal és azok «komolyságával is összhangban álljon. Akkor nem egyszerű státus-rendezési kérdésről lesz szó, hanem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás megfelelő értékeléséről. (Igaz ! Ugy van !) A pénzügyi bizottság már ezelőtt két évvel egy akcziót indított az áüami adminisztráczió egyszerűsítése czéljából és kezdeményezte azt, aminek sikerét mostani jelentésében konstatálja is, hogy bizonyos egyszerűbb feladatok kevesebb teoretikus előképzettséggel bíró közegekre, olcsóbb szakerőkre bízassanak. Ez az akczió máris bizonyos eredménynyel járt. De a pénzügyi bizottság akkor tovább ment — legalább igen tisztelt elő-