Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-416

Í16. országos ülés 1912 programul egy elmaradt pontjára, a Maros sza­bályozására kívánom a t, kormány figyelmét fel­hívni. (Helyeslés. Hall juh ! Halljuk !) A Maros-szabályozás épen nem rég egy me­morandum alakjában, amelyet az érdekelt keres­kedelmi kamarák a t. kormány elé terjesztettek, került a közvélemény ítélőszéke elé. Ez már évek óta programmja a kormánynak, és csupán csak a lassú ütem, amelyben eddig a szabályozási munká­latok fedezet hiányában haladtak, indoka annak, hogy újból itt a házban ez a kérdés sürgetés tár­gyává tétetik. T. képviselőház ! A másik indok, amelyért a budget pénzügyi részének bírálatától tartózkodni kívánok, magának az adóreformnak ügye, amely­lyel, amint a pénzügyi bizottság helyesen rá­mutatott, a budget egy mérföldmutatóhoz ér­kezett. Mindenesetre meg kell várnunk előbb az adóreform hatását a közvéleményben, meg kell várnunk annak pénzügyi, társadalmi hatásait, mi­előtt ujabb kívánságokkal lépnénk e téren a ház elé. De itt is van egy mozzanata az előadó ur beszé­dének, amelyet figyelmen kivül nem hagyhatok, és ez annak megemlítése, hogy egy határjelzőhöz ér­keztünk, amelynél a közvetett adók és az egyenes adók eddigi egyensúlya a közvetett adók javára megbillent. Tudjuk azt, hogy a közvetett adók tulaj don­képen a közvélemény nézete szerint fordított pro­gresszív adó hatásával vannak és amikor az elő­adó ur rámutatott egyfelől arra, hogy már most e fordított progresszív adók emelkedtek túlsúlyra az államháztartásban, másrészt a pénzügyi bizott­ság részéről előterjesztett azt az óhajtását, hogy adórendszerünk ily ldépitése az eddigi reformokkal meg ne állittassék, hanem az eddigi irányban to­vább folytatva, ismét csak a progresszív adózás­nak figyelembevételével — különösen az örökösö­dési adónál, — kiterjesztessék, azt hiszem, hogy ezt. a kezdeményezést a haladásnak minden igaz ba­rátja helyesléssel fogadja a társadalmi egyensúly és megelégedettség érdekében. (Helyeslés.) Mikor ő ezen adónemeket felsorolta, azt hiszem, nem ma­gyarázom félre szavait, hogy ezekkel nem az adónemek szaporítása volt czélozva, hanem a köz­teherviselés egyenlősítésének munkájában egy nagy lépés az igazságos adóztatás felé, jelesül az alsó nép­osztály terheinek könnyítése (Élénk helyeslés.) A pénzügyi bizottság azonban nemcsak a költségvetés pénzügyi részét állította elénk, hanem figyelemreméltó politikai útmutatásokat és kezde­ményezéseket is nyújtott a háznak. Ismételten találkoztunk már a pénzügyi bizottság jelentésé­ben annak a kívánalomnak hangoztatásával, hogy a költségvetési vita eddigi rendszere megváltoztat­tassék, hogy ez a hosszadalmas költségvetési vita a jövőben elkerülhető legyen. (Helyeslés.) Para­doxonnak látszik t. ház, hogy ezt beszéd kereté­ben ajánlja az ember a t. ház figyelmébe és támo­gatására, de a költségvetési vitának túltengése évek óta a ház tanácskozásainak egyik betegségét képezi. A költségvetési viták alkalmával az eszmék­deczember 2-án, hétfőn. 197 nek egész nagy tömkelege vettetett mindig bele a közvéleménybe, és ha végig tekintünk a viták történetén, látjuk, hogy igen sok helyes eszme van ott felvetve, de egyszersmind a beszédek nagy áradatában a maga sir ját is megtalálja és pedig azért, mert parlamentünkben a helyes egyensúly a kormány kezdeményezési joga és a ház bírálati és tanácskozási joga között, melynek a parlamen­tarizmus helyes elvei szerint megvannak a maga szabályai, határozottan meg van zavarva a kor­mány kezdeményezési jogának hátrányára. A parlamentarizmus helyes fogalmai szerint a kormány letéteményese lévén a többség bizal­mának, a kezdeményezés j oga nem a képviselőházat vagy annak egyes tagjait, hanem kizárólag a több­ség kebeléből és bizalmából keletkezett felelős kor­mányt illeti. Épen azért, mert a költségvetés tárgya­lása alkalmával az eszméknek egy nagy tömkelege dobatott mindig a közvéleménybe és a ház elé, melyeknek a gyakorlati megvalósítása szempont­jából semmiféle jövőjük nem lehetett, mert sok­szor azok, kik a ház elé dobták, maguk sem hittek benne, (Igaz ! ügy van !) vegyük csak azon hosz­szu közjogi gravaminális vitákat, melyek e házban lefolytak, elérkezett az ideje annak, hogy vissza­térjünk a helyes parlamentarizmus fogalmaihoz és kívánjuk, hogy itt a képviselőházban is respek­táltassék a felelős kormány kezdeményezési joga és ez ne homályosittassék el azzal, hogy a ház egyes tagjai kívánják magukhoz ragadni az inicziativát. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez a kívánság épen most, (Halljuk! Halljuk!) mikor a t. kormány a ház munkaképességének helyreállítását vette prog­rammjába, bizonyos aktualitással bír és épen a pénzügyi bizottság kezdeményezése késztetett arra, hogy ennek a kívánságnak a magam részéről is visszhangot adjak. (Helyeslés.) A parlamenti reformmal összefüggő egy má­sik kérdés az, melyet e napokban Návay Lajos t. képviselőtársam vetett fel s amelynek a mi­nisterelnök ur tegnapelőtti nyilatkozata visszhan­got adott: ez a közigazgatási reform kérdése. A közigazgatási reform kérdése szintén olyan, kérdés, amelyet évek óta sürgetnek itt a házban, amelynek visszhangja támadt a közvéleményben, de amely mindannyiszor, valahányszor felvetet­ték, el is temettetett. Ezúttal talán a parlamenti reform kérdése is erősebb aktualitást kölcsönöz a közigazgatási reform kérdésének, jelesül abban a pontjában, hogy a törvényhatósági bizottság szervezetének, a bizottság összeállításának kér­dését is konszideráczió tárgyává kell tenni, mert ebben az esetben lehetetlen egy lépéssel tovább nem menni és a törvényhatósági bizottság össze­állítását bírálat tárgyává nem tenni és nem konsta­tálni azt, hogy ez a bizottság a mai alakjában a reábízott feladatok teljesítésére már nagy tag­létszámánál fogva sem alkalmas. (Helyeslés a jobboldalon.) En ugyanis azt hiszem, hogy egy nagyobb vármegyének ötszáz-hatszáz tagú bizottsága nem

Next

/
Thumbnails
Contents