Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

Í15. országos ülés 1912 november 30-án, szombaton. 18? állandóan, ha sürgetni találtam ? (Derültség.) Miért nem fogadták el annak idején Ö felsége akaratát, Héderváry Károly grófnak úgyszólván könyörgését, hogy csináljuk meg a választói törvényt ? Akkor az volt a jelszó, nemzeti irány, az intelligenczia uralma! Hát, engedelmet kérek, én ezzel a programmal kaptam mandátumot ép ugy, mint a Kossuth-pártnak minden egyes tagja. És most kérdem, melyikünk hű a progranrmjához : ők-e vagy én ? Melyikünknek kell a választók elé mennie és magát igazolnia ? Hiszen Kossuth Ferencz, aki megvallom, a demokratikus iránynak mindig szószólója volt, a magyarul irni és olvasni tudáshoz kötötte mindig a választói törvény megalkotását és vele ebben a kérdésben volt a legelső vitám azon a pártértekezleten, amelyen mint képviselő először résztvettem. Hát kérdem : Melyikünk hű a programmjához ? Vájjon nem az, aki ma is állitja, hogy a választói reform kérdése a legdemokratikusabb irányban oldandó meg, de csak azokkal a kautélákkal, amelyekkel minden élni akaró nemzet a hatalmat a maga kezében akarja megtartani, s nem adja ki kezéből még akkor sem, ha fegyveres erővel csavarják azt ki, vagy ha erőszakkal veszik is el tőle, de önként, önmagától átengedni nem fogja soha ? (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Gróf Andrássy Gyula most a választói jog igaz és őszinte barátja Bokányi Dezsővel együtt. (Derültség.) Pedig ő csinálta azt a választói törvényt, amelyben én olyan monstrumokat találtam, hogy ő maga sem birta azokat elhallgatni s lojalitással meg kell mondanom, hogy ő maga is ezekről rögtön kijelentette, hogy hajlandó elejteni vagy módositani. (Ugy van!) Hát kérdem én: Vájjon gróf Andrássy Gyula következetes-e, aki a demagógiának és a klerikalizmusnak az egész országban való uralomra jutása ellen szerkesztette azt a javaslatot és aki most a demagógia és a klerikalizmus embereivel együtt jár az országban, vagy azok következetesek-e, akik Tisza Istvánnal együtt a Vigadóban gyűlést tartottak, akik vele együtt olyan sokat tárgyaltak gróf Károlyi Mihály palotájában, — véletlenül, mert hiszen más alkalmas hely nem volt, (Derültség.) — hogy meghiúsítsák azt a nemzetrontó, azt az ál-választói jogot, amely a magyarság uralmát nem biztosítja ? Vagy azok következetesek-e, akik mindenbe hajlandók belemenni, csak bizonyos lelkiismereti megnyugtatást kérnek a maguk számára, hogy ők mint jó hazafiak mondhassák el, hogy a nemzetnek azt a birtokállományát, amelyet megválasztatásuk alkalmával kezükbe kaptak, átadhassák a jövő parlament részére ? (Helyeslés a jobboldalon.) Ki következetes ? Talán gróf Apponyi Albert, akitől volt szerencsém hallani, hogy az általános választói jog valóságos nemzeti szerencsétlenség, — még különbet is mondott — vagy gróf Károlyi Mihály, akinek az OMGB elnöki székéből előadott memorandumát olvastam, azt a memorandumot, amelyről az akkori liberális sajtó azt hirdette, hogy a legfeketébb konzervativizmus, azt agyon kell ütni; a feudalizmust, a nagybirtokot, a mágnásuralmat képviseli ez az ember, aki ellen Jászi Oszkár Európához memorandumot intézett, (Nagy derültség:) igen, a Hamburger Nachrichten-ben magam olvastam, el van mondva, hogy a nagybirtok milyen nagy részét foglalja el az országnak, hogy milyen nagy ebben az országban a kivándorlás, hogy ez teszi lehetetlenné a politikai kérdések rendezését, hogy itt a feudalizmus olyan méretekben dominál, hogy ezt végre is Európának kell letörnie. (Derültség a jobboldalon.) Az a Károlyi Mihály ez, aki egészen az utolsó órákig a maga saját lakásában vezette azokat a tárgyalásokat, hogyan tudjunk Tisza Istvánnal összefogni mindannyian, hogy a Justh-párti obstrukcziót letörhessük. (Derültség.) Ezt annyira nem lehet tagadni, hogy erről még külömb Írásbeli bizonyíték van, mint az Omge elnöki székében adott véleményről, pedig ez a vélemény nem is olyan általános frázis, mint az általános, titkos, községenkénti, hanem részletesen megindokolt álláspont, melyért ezer meg ezer magyar gazda exponálta magát. (Igaz ! Ugy van !) Melyikünk hagyta hát ott a maga álláspontját ? Az-e, aki azt a politikát csinálja hiven és őszintén, melyet azelőtt, vagy azok, akik hirtelen annyira megszerették Bokányi Dezsőt, hogy nélküle egyetlenegy ülést se tudnak tartani ? (Élénk derültség és taps.) Hanem azt mondják sokan, hogy azok csak olyan álválasztóijogosak, grófok, de jó hozzájuk dörgölődzni; (Derültség.) hanem itt vannak a választói jognak — illetve most már itt nincsenek (Derültség.) — az igaz hivei. Egy alkalommal sétáltam a körúton, jött egy nagy tüntetőközönség, azután olvastam, — mert előbb elmentem, nehogy belekeveredjem — olvastam, hogy beverték Vázsonyi Vilmos ablakait, hazaárulónak mondták, mert nem akarja az általános választói jogot, és a túlsó oldalon a »Magyarországot« éljenezték. Furcsa dologról értesültem aztán, arról t. i., hogy május havában a Justhpárt fővezérei Vázsonyi Vilmost keresték, előbb közvetítő utján, azután személyesen, hogy legyen szíves most már segíteni nekik és csináljon olyan választójogot, amely végre megfelelne. Vagyis hogy az a Vázsonyi, akit odaállítottak a választójog ellenségének, akinek ablakait beverették, akit lehazaárulóztak egy évig tartó küzdelemben, azok, kik az általános-titkossal dolgoztak, az csinálja meg azt a választójogot, azoknak, akik őt lehazaárulóztak. (Elénk derültség.) Ezenközben létrejött egy irat, egy tervezet a Justh-párti vezérek részéről, megvan ma is, miért nem állítják azt oda a kormányjavaslattal szemben, amikor az csak pár nappal vagy pár héttel a béketárgyalás meghiúsulása előtt jött létre ? Miért nem mutatják azt, hogy lássa az egész közönség, micsoda liberális, micsoda általános, micsoda hazafias 24*