Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

186 tío. országos ülés Í912 i politikának, mint amilyen a mai pártpolitikai életből következik. De, ha erről van szó, a munkára senki sem vállalkozik, akkor a sztrájk ezzel szemben igazán általános. Ha arról volna szó, hogy ez az a függetlenségi politika, akkor egészen másként beszélnék én és másként érezne az ország. Még akkor is, hogyha téves lenne. Amde kérdezem, hol vannak már ennek a jelszavai is, hol voltak ezek esztendőkön át a legutóbbi években vívott harczokban ? Megvolt az általános titkos választójog, azt hallottam kurjantani, azt éljenezték, de semmiféle egyéb függetlenségi szót nem hallottam. És amikor ez a mostani itt levő párt és többség és a vele akkor együttérző ellenzéki párt a rezoluczióban egy kis gondolatát a függetlenségi politikának felvetette és helytállottunk érte, akkor az obstruktorok azokat bélyegezték meg, mint hazafiatlanokat. (ügy van !) Altalános titkos választójog, az a függetlenségi politika ? Én akkor meglepetve kérdezem : Miért nem Krístóffy a pártvezér ? Hiszen ezt a politikát Krístóffy találta fel és ő csinálta az ő táborával. (Ugy van!) Sőt annyival inkább Krístóffy, boesánatot kérek, mert hiszen Kristóffy egy törvényjavaslatot kisebbség létére akart keresztülvinni, a kisebbségi oktroj utján való általános, titkos választójog eszméjének ő volt a letéteményese és azért neki kellene vezérnek lennie. T. képviselőház ! En híve vagyok a választójognak és el fogom mondani a felfogásomat róla, de ha az általános titkos választójog vezet Magyarország függetlenségi politikájához, ha ez vezet oda, hogy itt megfelelő számarányokban jöjjenek be a különböző nemzetiségi képviselők, legyenek képviselve a szoczialisták és ezáltal a lehetősége elvétessék annak, hogy a függetlenségi párt többségre kerüljön, vagy még nagyobb erővel jöjjön be, bocsánatot kérek, én akkor nem értem magamat és nem értek egyáltalában senkit sem, hogy ezt a függetlenségi politikát, ezt a nemzetmentő eszmét miért nem kreálják meg, ha csak azon múlik, hogy ezek az eredmények létesülhessenek. Mert az általános titkos választójog kérdése a radikalizmus kérdése, de nem a függetlenségi politikáé. A függetlenségi politika kérdése csak egy: az, hogy legyen a parlament minél erősebb, mert minél erősebb, minél magyarabb, annál inkább előre tudja vinni az országot. (Igaz! Ugy van!) A többi, az mind nem tartozik a függetlenségi politikához. T. képviselőház! Áttérve a másik, nagyon lényeges kérdésre, amiért igazán, mondom, sokan lelkesedtek és lelkesednek ma is az országban, melynek vannak őszinte hívei, kik közé tartozom magam is, ez a választójog kérdése. A választói jog kérdése képezné a hareznak második ütköző pontját. Méltóztassanak megengedni, hogy itt a munkapárttal szemben mint második szemrehányásomat tegyem meg azt, ami köztünk elvi különbség volt a múltban és ma is az. Én egy többséget csak ugy tartok a többségre valónak és érdemesnek, és ugy tartom olyannak, mely minden időben és mindenkivel szemvember 3Ö-án, szombatölt. ben vállalt feladatának eleget tud tenni, ha a népakaratra támaszkodik. Ha egy párt csak a hivatalos organizmusra támaszkodik elsősorban és mihelyt ez nincs meg, akkor már sem felfelé, sem lefelé nem birja poziczióját megtartani, akkor az nagyon gyenge pártja a parlamentnek. Csinálhat nagyon jó, nagyon okos politikát, lehet a nemzetnek igazi vezére, lehet, hogy csak ezáltal kormányozható a nemzet, de ez a politika a parlamentáris politikának összes tényezőit magában nem foglalja. T. képviselőház! Módjában van a t. többségnek ezt a kérdést is megoldani, módja ban van a maga pártéletét a politikai rendszernek egész teljességével egyetemben ráhelyezni a népakaratra, de hogy nem tette évtizedeken keresztül, ez a mulasztása boszulja meg magát abban, hogy olyan emberek, kik egyáltalában nem hivei a választói reformnak, kik halálos ellenségei az általános titkos választói jognak, most ezt jelszóul használják és hazafiaskodnak velünk és azokkal szemben, kik a választói jog reformjának mindig őszinte és becsületes hivei voltunk. T. képviselőház! Ma arról van szó, hogy azért hazafiatlan mindenki köröskörül, mert egy olyan választói reformot hajlandó csak támogatni és elfogadni, amelyik az ő lelkiismeretével megegyezik, amelyik a magyarságnak és a nemzet viszonyainak megfelelő ; ellenben hazafi csak az. ki egy olyan választójogot akar csinálni, mely most legutóbb júliusban állítólag 24 óra alatt vagy még hamarább jött létre (Derültség.) és amely kiindult az általános titkos jelszavából. T. kéj>viselőház ! Jelen voltam, mikor gróf Apponyi Albert Sopronban azon a gyűlésen, melyet ott együtt tartottunk, megkapta azt a sürgönyt, melyben tudatták vele, hogy Kristóffy és a Fejérváry-kormány az általános titkos választói jog alapjára helyezkedik. Méltóztattak volna mozgófényképekben, (Nagy derültség.) élő szóban vagy ábrázolásban megörökíteni azon beszédeket és ábrázatokat, melyek akkor ott megnyilatkoztak. (Derültség.) És most meglepődve kell tapasztalnunk, hogy gróf Apponyi Albert is erre az álláspontra helyezkedett. Meglepetve kell tapasztalnom azért, mert mikor 1906. április nem tudom hányadikán visszajövet Bécsből azt kérdeztem tőle, hogy hát mit hoztatok, akkor azt mondta gróf Apponyi Albert : Kedves barátom, örülj neki, hogy így csináltuk meg, mert egy dolgot mindenesetre biztositottunk, hogy a választójog kérdését a nemzet irányában és a nemzet érdekében fogjuk megoldani és ha ez az egy dolog meglesz, akkor a többi kérdés mind megoldható lesz és az az egy eredmény elég volt az egész nemzeti küzdelem ellenértéke gyanánt, hogy Kristóffy József kezéből az ő fegyverét ki tudtuk csavarni. (Derültség.) Ha ez olyan nagyon jó dolog, akkor azt kérdem én : Miért nem fogadták el annak idején, miért nem fogadták el azóta, miért nem csinálták meg három éven keresztül, amikor annyira sürgettem, miért utositottak a mentelmi bizottsághoz