Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

k-lL országos ülés 1912 november 30-án, szombaton. 183 választójog megalkotását, kellett volna végrehajtania. A koalicziónak tehát akkor, mikor azt tartotta, hogy az a választójogi törvényjavaslat, amelyet gróf Andrássy Gyula benyújtott, nem megfelelő, azt kellett volna mondania, hogy csináljunk a javaslatból egy jobbat. De akkor nem ez volt a jelszó, hanem az, hogy nekünk nem kell a választójog, nekünk önálló bank kell, önálló bank minden körülmények között 1910 január 1-ére. Nem tudom, az igen t. ministerelnök ur meg fog-e czáfolni, vagy sem, de ő mindenesetre hitelesen és jobban tudhatja, mint ahogy én tudom, hogy 0 felsége ahhoz a választójoghoz és a választási törvény megcsinálásához a legnagyobb mértékben hozzájárult, de Justh Gyulának épen ezért nem kellett. (Derültség.) Ilyen körülmények között következett el ez a korszak és — nem fogok indiszkrécziót elkövetni — ha azt állitom, hogy nagyon sokan voltunk ezen az oldalon és nagyon sokan voltunk a régi, az előző parlamentben, olyanok, akik egy uj pártalakulás létrehozásán dolgoztunk. Nem hiányzott ebből a mozgalomból gróf Andrássy Gyula sem, nem Irányzott a Kossuth-pártnak egy nagy része sem és gróf Tisza Istvánnal szemben egyáltalában nem voltak elzárkózott állásj)onton, sőt én inkább azt hiszem, hogy gróf Tisza István zárkózott el tőlük. (Élénk derültség.) Hogy azonban egy uj pártalakulás létrejöhessen és az sikerrel is kecsegtethessen, én a magam részéről ezt a dolgot — a választói jog kérdésén kivül, amire később még rátérek — egyetlen egy feltételhez kötöttem és ez az volt, hogy egy olyan házszabályra vizió jöjjön létre, amely megakadályozza a hatalmi viszonyok örökös ingadozását, megakadályozza a parlament további züllését és lehetetlenné tesz minden anarchiát és a parlamenti élet meghiúsítására irányuló mindm furfangot. (Élénk helyeslés.) Erről a vezető államférfiak közül, sajnos, nagyon sokaknak van tudomásuk és mégis, annak ellenére, hogy ezt erről az oldalról mondottam, hogy ennek jelszava alatt vállaltam mandátumot : ez az egyetlen lényeges kívánságom sem talált soha meghallgatásra, amit vádként hozok fel gróf Tisza Istvánnal szemben, mert elsősorban neki kellett tudnia a múltból kifolyólag, hogy a házszabály használhatatlan s hogy amikor egy uj párt alakítására vállalkoztak ennek az oldalnak vezérférfiai, akkor alapkőként mindjárt a házszabályreviziót kellett volna megcsinálniuk. (Elénk helyeslés. Felkiáltások : Igaz! Ugy van! Halljuk! Halljuk!) Közöttünk tehát az első lényeges ellentét abban rejlik, hogy nem volt szükség június 4-ikére, nem volt szükség drámai jelenetekre és semmi egyébre, mert 1910 június havában a parlamentnek több, mint kilencztizedrésze akarta a házszabályreviziót. Ezt ellenzéki oldalról sürgettük s az akkori kormány volt az, amely ennek a kérdésnek még a vitatásába sem ment bele. (Igaz ! ügy van !) Egy kis kitérést kell most tennem abban az irányban, hogy mennyire hibás volt ez a felfogás. (Halljuk ! Halljuk !) Azt gondolták, hogy a házszabály abban a megfoldozott állapotában, amelyben most van, ugy, ahogyan gróf Andrássy Gyula megcsinálta és annak ellenére, hogy a sürgősségi pontok, amelyek oly nehézségek árán jöttek létre 1910-ben, nem- voltak benne a házszabályokban — mondom, azt gondolták, hogy ez a házszabály mégis csak ér valamit. De hogy mennyire igazam volt nekem, aki minden konszolidáezió előfeltételéül a házszabályrevizió keresztülvitelét tartottam szükségesnek, arra nézve, hogy mi ez a házszabály, ennek illusztrálására csak egypár kijelentést kell tennem. Békekötés idején sok szó volt arról, hogy a Justh-párt vagy a Kossuth-párt, vagy hogy három frakczió köt békét, csak a negyedik nem, de én akkor, künn a folyosón, azt mondottam : Tőlem békét köthettek, ahányan akartok, mert ha én egyedül nem kötök békét, akkor itt nem lesz béke — ha én nem akarom, (Derültség.) mert egyetlenegy képviselő is elegendő arra, hogy a képviselőházat abba a helyzetbe hozza, hogy november 18-át legyen kénytelen csinálni. (Halljuk ! Halljuk !) Vannak ennek a házszabálynak ugyanis olyan még ki nem használt intézkedései, (Élénk derültség.) amelyek csak azért nem lettek igénybevéve, mert nem akartuk a magyar parlamentet a világ előtt egészen csufíátenni és mert nem is volt rá szükség és amelyekről csak fenyegetésképpen volt bizonyos alkalmakkor szó. Hogy többet ne mondjak, hiszen a három leghatalmasabb obstrukcziós eszköz nem lett kihasználva és prudukálva. (Halljuk! Halljuk!) Ez a képviselőháznak olyan természetű — az én műkifejezésem szerint — begombolása, hogy hónapokig ne tudjon kimászni abból, a mibe az obstruktorok belevitték. És a csimborrasszója minden obstrukcziónak, a szóló obstrukczió a távollétben is gyakorolható, a ház a szinét sem látja annak a képviselőnek, aki obstruál és még sem dolgozhatik tőle, pedig ez nem is tartózkodik Magyarországon, ki sem lehet utasitani és annak daczára kénytelen az elnökség a házszabály öszszes idevonatkozó rendelkezéseit félretenni, ha a tanácskozást lehetővé akarja tenni. (Halljuk! Halljuk!) Jogában áll a képviselőnek összeférhetlenségi esetet bejelenteni akár Írásban a ház elnökénél, akár élőszóval a ház nyilt ülésén. De ha én azt akarom bemutatni, hogy a ház mennyire összeférhetetlen, akkor nekem egymagamban módomban van a Compass adatai alapján minden Magyarországon létező vállalatra vonatkozólag minden egyes képviselővel szemben külön-külön öszszeférhetlenségi bejelentést tenni. Méltóztassék megállapítani, mit csinál a ház akkor, ha ezeknek az elintézését házszabályszerüen keresztülviszi ? Az esetet be kell jelenteni, az összeférhetlenségi bizottsághoz kell utasitani és stb. stb. Ha százezerszámra való összeférhetlenségi bejelen-