Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

178 415. országos ülés Í9Ü november 3Ö-án, szombaton. következtében, amelyek között élünk és amelyek előreláttatok nem voltak, én adott Ígéretemben tényleg körülbelül egy hónappal elkéstem, nem gondolnám azonban, hogy ez túlságos mértékben esnék latba és azon reményemnek adok kifejezést, hogy még ennek az évnek folyamán a választójogi törvényjavaslatot a t. ház elé beterjeszthetem. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Vajda Sándor t. képviselőtársam egy egész sorozatát adta elő azoknak a sérelmeknek, amelyek elkövettettek és amelyeket mind a kormánynak és az uralkodó rendszernek számlájára ir. Én konstatálom ezzel szemben, t. képviselőház, hogy mióta nekem van szerencsém ezen a helyen ülni, azóta román képviselőtársaim kétszer fordultak hozzám különböző konkrét ügyekben — összesen kétszer — és én mind a kétszer igyekeztem a legsürgősebben eleget tenni kivánságaiknak, mivel azok jogosultságát elismertem. (Helyeslés.) Felpanaszolta t. képvselőtársam a hajdudorogi püspökség ügyét is. (Halljuk!) Ez az ügy nem az én ministerelnökségem alatt kezdeményeztetett, én azt körülbelül már mint kész ügyet vettem át, de teljes mértékben vállalom érte a felelősésget. (Helyeslés.) Nem tartanám azonban megengedhetőnek és nem tartanám illőnek sem, hogy ez a kérdés, amely a legfelsőbb polgári és a legfelsőbb egyházi hatóság által eldöntetett, itt most bővebb megvitatás és birálat tárgyává tétessék, s ezért csak egyet vagyok bátor megjegyezni, azt, hogy mi ezen intézkedéssel nem akarunk jogosulatlan hódításokat elérni, ez csupán védekező intézkedés és legfeljebb arra czéloz, hogy tőlünk ne hódittassanak el (Igaz! ügy van ! Elénk helyeslés.) olyanok, a kiket születésük és családi viszonyaik a magyarsághoz kötnek. Ha vannak — amit nem akarok előzetesen tagadásba venni, hiszen minden emberi mű tökéletlen — ennek az intézkedésnek egyes hiányai, nem zárkózom el az elől, hogy azok revízió alá vétessenek és hogy a jogos sérelmek orvosoltassanak. (Helyeslés.) Felhozta t. kéjjviselőtársam azt a már százszor megczáfolt vádat is, hogy a kormány felfüggesztette a szerb egyház autonómiáját. Gondolom, három nappal ezelőtt voltam abban a helyeztben, hogy itt részletesen kimutattam, hogy abszolúte nincs szó az autonómia felfüggesztéséről, hanem csak bizonyos rendszabályoknak hatályon kívül való helyezéséről, nem az autonómia ellen, hanem épen az autonómia érdekében. És épen azért akárhányszor fognak ezek a dolgok ismételtetni, az igazságot nem lehet elcsavarni, az igazság pedig az, amit nekem volt szerencsém ebben a kérdésben Id fejteni és amit szerb képviselőtársaim teljes megnyugvással és megelégedéssel fogadtak. (Elénk helyeslés.) Felhozta t. képviselőtársam a Sanislau községben előfordult keresztügyet, amelyről nem akarok részletesebben nyilatkozni. Arról volt szó, hog}^ egy gazdag falusi ember által felállított keresztnek a felszentelése hatóságilag megakadályzotatott azért, mert azon román felirat volt. Midőn ez az ügy tudomásomra jutott, én az alsó hatóságok intézkedését nyomban megsemmisítettem, mert nem vagyok abban a véleményben, hogy ilyen kegyeleti indokból származó szent jelvény feliratának okvetlenül magyar nyelvűnek kell lennie. (Elénk helyeslés.) A dolog természete szerint az ilyen feliratok bármiféle nyelven alkalmazhatók ; ennélfogva megsemmisítettem a tiltó rendelkezést és helyet adtam a felfolyamodásnak. (Helyeslés.) T. képviselőtársam felemiitette tegnap, és ezért csak köszönettel tartozom neki, hogy az én intézkedésem, amelyet szeptemberben bocsátottam ki, még mind e mai napig nincs végrehajtva. Ezt én sajnálom legjobban, de méltóztassanak elhinni, hogy ezt nem lehet a központi kormány terhére írni. (Ugy van! TJgy van!) Ez az adminisztráczió nálunk fennálló rendszerének következménye, (Ugy van !) amelyben a vis inertiaenek olyan óriási mennyisége rejlik, hogy bármit csinál is és bárminő rendelkezéseket bocsát ki a központi kormány, azoknak végrehajtása nincs az ő kezében, és nincs garancziája arra nézve, hogy ezek a rendelkezések pontosan és sürgősen végrehajtatnak. (Ugy van! Ugy van !) Ezen csakis az adminisztrácziónak gyökeres átváltoztatása segíthet, (Elénk, helyeslés.) és én nem habozom kijelenteni azt, a mire Navay Lajos t. barátom tegnap rámutatott, hogy ha ez az ország élni akar és ha czivilizált ország akar maradni, okvetlenül szükséges, hogy ezen adminisztrácziót mielőbb megváltoztassuk és a gyökeres reformra térjünk át. (Elénk helyeslés és tavs.) Felpanaszolta t. képviselőtársam azt, hogy kormányrendelkezésekkel és állami pénzeszközökkel román birtokosok kisajátittatnak és odaadatnak a magyaroknak. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam tisztában van a kisajátítási szó fogalmával és öntudatosan emelte ezt a vádat és épen azért annál súlyosabb ez, azonban én kijelentem, hogy ez abszolúte nem felel meg a valóságnak. (Ugy van! Ugy van!) Ilyen eset, hogy valakitől törvényes utón kisajátittassék a birtok, hogy az másnak adassék oda, (Derültség.) minálunk elő nem fordul és nem is fordulhat elő. (Ugy van!) Ha azonban a birtokváltozásokat nézzük olyan vidékeken, ahol vegyes ajkú polgárok laknak, akkor minden elfogulatlan szemlélő kénytelen konstatálni, hogy épen az ellenkezője áll annak, amit t. képviselőtársam állított. (Ugy van! Ugy van!) Nem kisajátítás utján, hanem más utón folytonosan szaporodnak a románok kezében levő birtokok, (Igaz! Ugy van!) a magyar birtokok pedig folytonosan csökkennek. Ez a tényállás. (Helyeslés.) Felhozta a t. képviselőtársam a naszódi ösztöndíj alapok ügyét is, amely egy régóta függő ügy és amely már a korábbi kormányok intézkedéseinek is tárgyát képezte. Midőn ebben az ügyben a román képviselő urak hozzám fordultak, a kultuszminister úrral és az igazságügyminister