Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

4-15. országos ülés 1912 november 30-án, szombaton. 179 úrral egyetemben újból megvizsgáltuk ezt a kérdést s a legsürgősebb intézkedéseket megtettük, aminek az volt a következménye, hogy a körülbelül hét vagy nyolcz esztendő óta megakadt kiutalása az ösztöndíjnak elrendeltetett és körülbelül 280 ösztöndíj, amely nem volt kiutalva, azonnal kiutaltatott, s egy jogállapot teremtetett, amely, azt hiszem, ugy az önkormányzatnak, illetőleg az ösztöndíj vezetőség autonómiájának, valamint a legfőbb felügyeleti jognak is megfelel. (Helyeslés.) Miután azonban az érdekelt román urak még ezekkel az intézkedésekkel sincsenek teljesen megnyugtatva, az elől sem zárkózik el a kormány, hogy ezt az ügyet újból revízió alá vegye és még továbbmenő engedékenységet tanúsítson velük szemben. (Helyeslés.) Mindezek alapján, azt hiszem, joggal tagadhatom azt, hogy itt valami elnyomásféle állapot volna a nemzetiségekkel szemben. Egyes hibák az adminisztráczióban igenis előfordulnak, előfordultak és elő fognak fordulni mindig ; ezek azonban nem képeznek román specialitást, (Igaz ! Ugy van !) ebből a románok semmiféle jogezimet nem meríthetnek, ezek a bajok általánosak és én azt hiszem, hogy Magyarország legelső emberétől a legutolsóig nincs egy sem, aki ne mondhatná el, hogy az adminisztráczió hiányosságából neki egyszer vagy másszor kellemetlensége nem volt. (Igaz ! Ugy van !) Ezek tehát nem képezik privilégiumát a román lakosságnak, ez fájdalom, egy általános bajt képez, amelynek hatásait mindannyian egyformán érezzük. (Igaz ! Ugy van I) Mi törekedni fogunk ezeken a bajokon segíteni és azt hiszem, hogy annak a váltzotatásnak jótéteményei egyformán fogják érinteni a románokat és a magyarokat. (Élénk helyeslés.) Ebben az országban a maga nemzeti individualitását mindenki szabadon kifejlesztheti, (Igaz! Ugy van !) ebben az országban a maga kulturális és gazdasági érdekeit mindenki egyformán érvényesítheti és csak egy határvonal van, amelyen túlmenni senkinek sem szabad, ahol mindenki találkozni fog az állam tiltakozó erejével, s ez a határvonal ott van, ahol a cselekmény vagy a szándék ellentétbe jut a magyar állam egységével s annak egységes nemzeti jellegével. (Elénk helyeslés.) Ezt védjük, ezt védeni kötelességünk, mert minden nemzet, amely élni akar, köteles ezen szempontokat tiszteletben tartani. (Élénk helyeslés és taps.) Ezek után még egy rövid nyilatkozatot kell tennem ugyancsak egy ilyen természetű kérdésben. S erre alkalmat szolgáltat nekem az a gyűlés, illetőleg az a memorandum, programm, vagy nem tudom, minek nevezzem, amelyet a horvát-szerb koaliczióhoz tartozó urak, akik egypár nappal ezelőtt itt Budapesten egy gyűlést tartottak, publikáltak. En köszönettel tartozom a t. uraknak, hogy segítségemre jöttek annak a megindokolásában, hogy miért kellett Horvát-Szlavonországokbán a rendestől eltérő intézkedéseket életbe léptetni. (Mozgás.) Én erről már egyszer nyilatkoztam a pénzügyi bizottságban, ahol konstatáltam, hogy szükségesek voltak ezek az intézkedések, mert oly jelenségekkel találkoztunk, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy a magyar szent korona országainak integritása veszélyeztetve van. (Ugy van!) A horvát-szerb koaliczió tagjai, amint akkor konstatáltam és amit kezdetben az illető urak tagadtak, szövetségre léptek a horvátországi jogpárttal, tehát azzal a párttal, amely nyilván hirdeti, hogy nem áll az 1868-iki törvény alapján. Ezt a paktumot, ezt a szövetséget titokban tartották ; amikor azonban én ezt konstatáltam, akkor a t. urak, nem tagadhatván le a tényt, tegnapi nyilatkozatukban beismerték a paktum létezését és ezzel megerősítik az általam elfoglalt álláspontot. ük ugy adják elő a dolgot, hogy a törekvés, amely ebben a paktumban megnyilvánult, csak oda irányult, hogy Horvátország pénzügyileg és gazdaságilag függetlenittessék Magyarországtól, de politikai elszakadást vagy ilyféle törekvéseket tagadnak és azt mondják : sohase volt tervbe véve, hogy az összejövő országgyűlésen a Magyarországtól való elszakadás proklamáltassék. Ezt olvasom egy mai vezérczikkben. Ezt nem is állítottam, t. ház, és épen azért nagyon jól kell.disztingválni ebben a kérdésben, ha az ember nem akar tévedésekbe esni. Az nem volt abban a bizonyos paktumban, hogy proklamálni fogják az elszakadást ; a törekvés csak oda irányult, hogy az összejövő horvát országgyűlés ne küldjön a magyar országgyűlésre képviselőket, ami végeredményben ugyanazt jelenti és ami Magyarországot egy bevégzett tény elé állította volna, melyen azután igen nehéz lett volna segíteni. (Ugy van !) En épen azért ismételve csak köszönöm az illető uraknak, hogy most már közelednek ahhoz az állásponthoz, amelyet én kifejtettem, s amely teljes mértékben indokolja azt az eljárást, amelyet követtünk, és amelynek — akármit beszélnek is — jó hatásait máris igen nagy mértékben észleljük Horvátországban. (Ugy van !) Az alsó néposztály, amely eddig a legnagyobb politikai terror alatt állott, felszabadult e terrorizmus alól, nyugodtan láthat dolgai után, foglalkozhatik a maga kulturális és gazdasági érdekeinek ápolásával és ezért a nép hálás, meg van elégedve, s nekünk kötelességünk, hogy a népnek ezt a hangulatát fentartsuk, erősbitsük és meg is fogjuk tenni az erre vonatkozó intézkedéseket. Azok az Ígéretek ugyanis, amelyeket az én t. hivatali elődöm tett és amelyeket én is elfogadtam a horvátokkal szemben rendezendő kérdések tekintetében, abszolúte nem mentek feledékenységbe és kijelenthetem itt a t. képviselőház színe előtt, hogy mindazok a kérdések, amelyek rendezést igényelnek, már a rendezés utolsó stádiumában vannak. Most folynak az utolsó tárgyalások a horvát királyi biztossal és mihelyt e tárgyalások eredményre vezetnek, ugy az adminisztratív" utón, 23*