Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-415
415. országos ülés 1912 n ez az ottani forgalom akadálytalan lebonyolítása ütköznék lényeges nehézségbe. Fiumei forgalmunk a Baja—báttaszéki uj vonal megnyitása révén, a jövőben még jelentékeny mértékben fog emelkedni, (Igaz ! ügy van !) igy már ezért is szükség van ezen vonal jelentékeny megerősítésére. Ha azonban lerakatnék a második sinpár és pedig e vonal a károlyváros—fiumei szakaszára is, ez esetben e vonal teljesítőképessége oly mértékben emelkednék, hogy a beléje fektetett milliók visszatérülése szempontjából majdnem parancsoló szükségkép lépne fel a fiumei vonalba uj forgalmi irányok bevezetése. Visszatérve már most a Fiume felé vezető hajóút kérdésére, itt meg kell még említenem azt is, hogy e viziut megteremtése kapcsán kontemplált vukovár—samaczi csatorna megépítése már abból a szempontból is nagy fontossággal bírna, mert e csatorna folytatását képezi a jelenleg kiépités alá kerülő sarajevo—doboj—samaczi rendes nyomtávú vasútnak ; de ezenfelül a Bosna folyó, amelynek hajózhatóvá vagy legalább tutajozhatóvá tételével a bosnyák kormány komolyan foglalkozik, Samacnál ömlik be a Szávába.igy e csatorna megteremtése esetén az olcsó viziszálhtás lévén, Bosznia nyersterményeinek Budapest felé irányuló olyan óriási forgalma keletkeznék, amelylyel e tartomány Ausztria felé irányuló, azonban kizárólag a vasutakra támaszkodó forgalom versenyezni képes nem volna. A fiumei vonalra vezetendő uj forgalmi irányokról szólva, megemlékezem még a megvalósulás stádiumától ma még mindenesetre távol levő gondolatról, az oderberg—lipótvári, pozsony—fiumei vonal eszméjéről, amely hivatva volna arra, hogy a nyugati Dunán, északnyugati Magyarországon és azon túlmenőleg keleti Poroszország, sőt OroszLengyelország forgalmának egy jelentékeny részét is, amely ma még az osztrák vasúti vonal igénybe vételével Trieszt felé irányul, a magyar tengerpartra hozza. (Helyeslés.) Ez ma még sokak előtt talán agyrémnek, utópiának látszik, jDedig a valóság az, hogyha megteremtenők ezt a vonalat, jelentős konkurrencziát tudnánk vele teremteni az osztrák vasutaknak, amelyek ezt a. jelentékeny forgalmat versenytárs hiányában ma valósággal monopolizálják. Az általam felvetett eszménél sokkal merészebb, sokkal hatalmasabb és pénzügyi szempontból sokkal nehezebben megvalósítható volt az osztrák Tauern-vasút eszméje, amely Bajorországot, közép és keleti Poroszországot, Hollandiát, sőt azon túlmenőleg Angliát kapcsolta bele az osztrák tengeri kereskedelmi szférába. Ausztria megcsinálta és az eredmény Triesztnek napjainkban végbemenő hihetetlen és ami kis Fiuménkat teljesen eltörpítő óriási emelkedése. Ha már a tenger felé menő forgalmunkról beszélek, meg kell még emlékeznem arról a gondolatról, amelyet a mostani Balkán-zavarok vetettek föl. A nagyközönség meglehetősen érdektelenül siklott el Bilinski közös pénzügymini sterber 30-án, szombaton. 175 nek az osztrák delegáczióban tett ama kijelentése felett, hogy a monarchia komolyan foglalkozik vele, hogy a boszniai vasutak egy részének küszöbön álló elsőrangusitása és a Szandsákvasut megépitése kapcsán közvetlen összeköttetést létesít Szaloniki és Ausztria-Magyarország, között. En az eszmét a magam részéről a legmelegebben pártolom, még pedig egyrészt azért, mert azt hiszem, hogy e vonal létesítése nag3 r mértékben hozzá fog járulni azon gazdasági relácziók megerősítéséhez, amelyeket a Balkánállamok és a köztünk fennálló jsolitikai ellentétek eliminálása czéljából fontosaknak tartok, de másrészt szükségesnek tartom azért is, mert az első lépést látom benne arra, hogy Magyarország bekapcsoltassák a Németországból a Földközi tengerre és onnan túlmenőleg Szuez felé irányuló világforgalom nagy útjába. Ki tagadhatná, hogy Magyarország ilyen bekapcsolása a világforgalomba nagy haladást jelent az ország gazdasági fellendülése terén. Haladás az ország gazdasági fellendülése felé . . . ; álljunk meg itt egy pillanatra! Hiszen ha körülnézünk, azt látjuk, hogy körülöttünk mindenki halad, mindenki előrejutni kivan, tehát nekünk is részt kell vennünk ebben az általános haladásban, mert ha ezt nem tesszük, ugy hiába a népszámlálás pillanatnyilag kedvező eredményei, biz,Isten elpusztulunk ! Széchenyi klasszikus szavait idézem, aki ezt. mondj a (olvassa) : »A haladás némi veszélylyel jár. Minden uj rendezés, mely szerkezetüpk történeti alapjait ujjal cserék fel, némi krízist idéz elő, de meg vagyok győződve, hogy a veszteglés biztos halál.« (Igaz ! ügy van !) És miután tudom, hogy az igen t. kormány hasonló gondolatoktól eltelve vállalta az ország ügyeinek vezetését és mert az előttünk fekvő költségvetés számos adataiból látom azt, hogy az nagy haladást jelent a kulturális, és gazdasági élet minden terén, politikai állásom és a kormány iránt érzett bizalmamnál fogva a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Lukács László ministereSnök : T. képviselőház ! (Halljuk I) Hogy a vita mostani stádiumában, be nem várva az általános vita befejezését, szót kérek, azt méltóztassék annak a körülménynek tulajdonítani, hogy az utóbbi napokban olyan momentumok merültek fel, melyekre kötelességem reflektálni és nem akarom, hogy a gyors válasz, illetőleg nyilatkozat megtétele hiányában a kérdések fontossága elhomáíyosittassék. (Halljuk ! Halljuk !) Nem kívánok azokra az igen figyelemreméltó felszólalásokra, amelyek ugy pénzügyi, mint közgazdasági momentumokat érintettek, ez alkalommal reflektálni ; nem kívánok az imént elhangzott és Szabó János t. képviselőtársam részéről elmondott igen érdekes fejtegetésekre sem észrevételeket tenni. Azt hiszem, hogy a vita folyamán az illető szakmiinster urak, amennyiben szükséges lesz, ezekre reflektálni fognak. Én ez alkalommal tisztán egy pár politikai momentumra kívánok szo-
