Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-415

176 M5. országos ütés 1M2 noi ritkozni, melyekre nézve kötelességem, hogy észrevételeimet megtegyem. (Halljuk ! Halljuk !) Es itt mindenekelőtt nem mulaszthatom el, hogy őszinte elismeréssel ne adózzam Giesswein Sándor t. képviselőtársamnak, ki birt azzal az erkölcsi bátorsággal, (Elénk éljenzés.) hogy a reá nehezedő nyomás daczára itt megjelenjék és preczizirozza a maga álláspontját. Amit ő elmondott, álláspontjának az a körvonalozása, a leghelyesebb felfogásról tanúskodik. (Igaz ! ügy van !) T. képviselőtársam kijelentette, hogy ellenzéki álláspontot foglal el a kormánnyal szemben, hogy ő helyteleniti a többségnek, a kormánynak, a ház elnökségének követett eljárását, ez azonban nem akadályozhatja őt meg abban, hogy képviselői kötelességét az országgal és megbízóival szemben teljesítse. (Felkiáltások : Ez a helyes !) Azt hiszem t. képviselőház, ez a helyes álláspont. (Igaz ! ügy van !) És én csak annyit akarok ehhez hozzáfűzni, csak azt az óhajtásomat akarom kifejezni, vajha így gondolkoznék az ellenzéknek többi képviselőtagja is (Igaz ! ügy van !) és azt az utat, amely a parlamentbe vezet, ott keresnék meg, ahol az nyitva van, nem pedig ott, ahol el van zárva. (Derültség és taps.) T. képviselőtársunk a jelenleg a pártok' között folyó eljárást bizonyos mértékig a sztrájkkal hasonlitotta össze és konstatálta, hogy a sztrájk a fejlődött államok szocziális törvényhozásában mint egy megengedett eszköz van kodifikálva. Én ezt nem vonom kétségbe, t. képviselőház, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy akkor, amidőn a sztrájkjog kodifikáltatott, az illető kodifikátorok aligha gondoltak a parlamenti sztrájkra. Egyébiránt, ha a sztrájk elnevezés és jellemzés megfelel az ellenzék eljárásának, semmi esetre, sem alkalmazható a többség által követett elj hiszen a többség nem tesz egyebet, mint kötelességét teljesíti az országgal szemben, (Ugy van !) kötelességét teljesíti a parlament munkaképességének biztosítása szempontjából. És ha volt valaha eset, "amidőn a bekövetkezett események igazolták egy politikai pártnak magatartását és eljárását, azt hiszem, hogy ez a mi esetünk, mert a bekövetkezett események ugy a bankkérdésben, mint a véderő kérdésében fényesen igazolták, hogy a mi eljárásunk volt az egyedül helyes. (Helyeslés.) T. képviselőtársamnak azon óhajtásával szemben, hogy a katholikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslat mielőbb beterjesztessék, csak anynyit kívánok megjegyezni, hogy ezen nagyfontosságú, de rendkívül nehézségekkel járó javaslat, elkészült, tárgyalás alatt van és mihelyt a viszonyok megengedik, a kormány azt a törvényhozás elé szándékozik terjeszteni. (Helyeslés.) Miháli Tivadar és Vajda Sándor t. képviselő urak felszólalásait, bármilyen keserű hangon voltak is tartva, bármilyen igazságtalan vádakat foglaltak is magukban a magyarsággal és a kormánnyal szemben, én, megvallom, mégis szívesen hallgattam. Én szívesen meghallgatom mindig azokat, akik, ha panaszaik, ha kifogásaik vanvember 30-án, szombaton. nak, azokat itt ebben a körben, ebben a teremben hozzák kifejezésre. (Helyeslés.) Itt, ahol a kérdések megvitathatok, a tények megvizsgálhatók, valóságos értékükre redukálhatok, sokkal helyesebb, sokkal korrektebb eljárás velük foglalkozni, mint hogyha ez kívül történik, ott, ahol nemine eontradicente minden állítás valóságnak fogadtatik el. Mindenesetre sokkal helyesebb, mint hogyha kunt csinálnak propagandát olyan eszméknek, amelyeknek jogosultságuk nincs. (Helyeslés.) De, habár helyeslem, hogy a t. képviselő urak itt adták elő jjanaszaikat és sérelmeiket, nem vagyok abban a helyzetben, hogy igazat adhatnék nekik ezen panaszok tartalmát illetőleg. Ami Miháli t. kéjrviselőtársamnak azt a figyelmeztetését illeti, hogy igyekezzünk megváltoztatni eljárásunkat az ellenzékkel szemben, mert ha a jelenlegi eljárást követjük, el fogjuk veszíteni a választóközönség támogatását, ezt a figyelmeztetést ugyan köszönettel veszem, azonban nem látom annak indokoltságát. Mert ahol a közvéleménynek — értve ez alatt természetesen a legitim és olyan közvéleményt, amely politikailag nyilatkozni jogosítva és hivatva van — megnyilatkozását nézem, ott azt látom, hogy nemcsak nem csökkent a közönségnek irántmik való jóindulata, hanem mindennap ujabb és ujabb olyan megnyilatkozásokat hoz, (Helyeslés.) amelyek arról tanúskodnak, hogy a közönség mind szélesebb rétegeiben meggyökeredzik az a felfogás, hogy az az ut, amelyet a többség és a kormány követ, az ország érdekében helyes. (Helyeslés.) Tisztelt képviselőtársam ezek után igen súlyos vádakat és panaszokat emelt a magyarsággal szemben, azzal vádolván bennünket, hogy ez a parlament egy fajparlament, amely tehát tisztán a magyar fajnak az exponense, amit igen fényesen czáfol meg, amint meg lett jegyezve, az a körülmény, hogy a t. képviselő urak itt vannak ebben a faj parlamentben, s itt olyan hangon beszélhetnek, zavartalanul, amilyen hangon tényleg beszélnek. (Ugy van!) Azután megismételte azokat a panaszokat, amelyeket évek óta hallunk, amelyek azonban alaj)osság tekintetében semmit sem nyertek az idők folyamán, hogy t. i. mi az ő kulturális és gazdasági törekvéseik elé akadályokat gördítünk és hogy elnyomjuk a román nemzetiséget. (Felkiáltások : ök sem hiszik !) Ha volt valaha igazságtalan vád, amelylyel egy nemzetet vádoltak, azt tartom, hogy ennél igazságtalanabb és alaptalanabb vád még soha el nem hangzott. (Ugy van !) Mert hát nézzük meg, t. képviselőház, hogy állunk ezzel az elnyomással és miképen akadályozzuk meg az ő gazdasági és kulturális fejlődésüket. (Halljuk !) Ebben az országban, azt hiszem, senki sem veheti tagadásba, hogy minden állampolgár egyenjogú. Senki előtt az ut elzárva nincs, minden téren, minden pályán haladhat; részt vehet a törvényhozásban, részt vehet az adminisztráczió minden