Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-415
Í15. országos ülés 1912 i ügyi és a véderőbizottsághoz utasítani. (Élénk helyeslés.) Van szerencsém továbbá benyújtani egy törvényjavaslatot, a lovak és jármüvek szolgáltatásáról (írom. 630). Kérem a t. házat, méltóztassék hasonlóképen elrendelni, hogy ezen törvényjavaslat kinyomattassék és a képviselő urak között szétosztassák; azonkivül méltóztassék ezen törvényjavaslatot előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a véderőbizottsághoz utalni. (Elénk helyeslés.) Elnök: A benyutjott törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az első az igazságügyi és a véclerőbizottsághoz, a második pedig a véderőbizottságnak fog kiadatni. A napirend szerint következik az 1913. évi állami költségvetés tárgyalása (írom. 594). Rudnyánszky György jegyző: Szabó János! Szabó János : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ezeken a borongós, ködös, korán esteledő őszi napokon, (Halljuk ! Halljuk !) amelyek annyira alkalmasak arra, hogy borúval, kedvetlenséggel töltsék meg a háborús hirek és a belsőleg zilált közviszonyok miatt amugyis aggódó emberek lelkét, egy örömteljes reménysugár erejével hat az országos statisztikai hivatal jelentése a legutóbbi népszámlálás eredménvéről. (Halljuk !) A nyilvánosságra hozott adatokból kiragadok néhányat. (Halljuk!) A szorosabb értelemben vett Magyarország lakosainak közel két harmada magyarnak vallotta magát és a magyarul tudók száma meghaladja ma már a 12 milliót. Érdekes, hogy az osztrák-magyar monarchiában lakó népek között számbelileg ma már a magyar a legerősebb. A magyarság számbeli erejének további hasonló emelkedése esetén tehát a magyar imperializmus gondolata nem lesz utópia többé. (Helyeslés.) íme, egy szédítő perspektíva képe tárul elénk, amely kell, hogy a hazafias öröm érzetét keltse minden magyar lelkében, (ügy van! TJgy van!) A Nagy Lajosok és a Corvinusok rég feledett dicsősége van visszatérőben, ha okos, czéltudatos politikát folytatunk és nem taszítjuk el magunktól azt, ami szinte önkéntelenül kínálkozik felénk. (Élénk helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Talán szarkazmusnak látszik sokak előtt a magyar imperializmusról beszélni akkor, midőn napjainkban ujabb alkotmányos életünkben eddig nem ismert élességü politikai ellentétek állítják egymással szembe a magyart a magyarral és pedig oly időben, midőn körülöttünk a háború sötét felhői tornyosulnak. (TJgy van! ügy van!) De hát épen ezért mutatok rá egy okos politika szükségére! Bízzunk abban, hogy a külpolitika nehéz, szövevényes kérdéseit el fogja majd intézni diplomáciánk a monarchia presztízsének és a Balkánon való eminens érdekeinek teljes mértékű megóvásával. (Helyeslés.) Reméljük, hogy a háború kísértő réme még megállítható vészthozó útjában. Ha azonban ebben a felíevévember 30-án, szombaton. 171 sünkben csalódnánk, támaszkodjunk fegyvereink kipróbált erejére, remélve, hogy miként a múltban sem lehetett, ugy ezúttal sem fog sikerülni megsemmisíteni bennünket, (ügy van ! Ugy van !) Es ha sor kerül újból a békés munkálkodásra, egy okos és czéltudatos politikát inaugurálva, igyekezzünk eltüntetni a multak hibáit és közös erővel törekedve, mindnyájunk közös ideálja, az egységes magyar nemzeti állam minél dicsőségesebb, minél ragyogóbb megteremtésére. (Helyeslés és tetszés.) Nehéz volna hamarjában elmondani mindazt, hogy mit értsünk ez alatt az okos, czéltudatos politika alatt. Mindenesetre hozzátartozik azonban, hogy igyekezzünk a dinasztiával közös utón haladni ; tehát ne idézzünk fel mesterséges ellentétet a nemzet és a dinasztia között és a személyeskedésre és gyűlölködésre annyira hajló párttusáink közepette ne menjünk olyan messzire, mint ma, a mikor politikai széttagoltságunknak ékes bizonyságára szemtől-szemben már nem is tanácskozunk, hanem az egyik ellenfél ellenparlamentben fejti ki a maga panaszait. (TJgy van! TJgy van!) Amit szintén fontosnak tartok és beszédem folyamán bővebben is ki akarok fejteni, az, hogy a magyarságért, a magyarság megerősítésért folytatandó további küzdelemünkben igyekezzünk, a jó közigazgatás megteremtésén kivül, amelyre Návay Lajos t. képviselőtársam tegnapi oly fényes beszédében hivatkozott, a népnevelés intenzivitása és a magyar nyelv fokozottabb mérvű tanítása mellett fordítsunk különös gondot az ország területén lakók anyagi megerősítésére. (Helyeslés.) Az ubi bene ibi patria elve ugyanis bár nem valami ideális, de szerfelett gyakorlati elv, amely bizonyos kiegyenlítő szerepre van hivatva olyan államokban, amelyekben, mint nálunk is, az államalkotó nemzettől eltérő idegen népfajok élnek. Ezeket a népfajokat amelyek itt nemzeti individualitásukat ki nem fejthetik, leginkább azzal leszünk képesek az egységes magyar haza fogalmába belekapcsolni, ha az ország területén belül egy olyan anyagi boldogulást biztosítunk számukra, amelyet az ország határain kivül, önálló nemzeti életet élő fajrokonaik sem élvezhetnek. És talán sohasem volt ennek az elvnek a jelentősége olyan nagy, mint épen napjainkban, amikor szomszédságunkban eddig előttünk úgyszólván ismeretlen erők bontják ki szárnyaikat és amikor az ország lakosságának jelentékeny részével rokon népek eddigi kicsinyes életüket nagy, öntudatos czélokat maga elé tűző politikával készülnek felcserélni. A győzelmi mámor és a háború sikerei révén területi nagyobbodást elért és ennek folytán önérzetükben rendkívül megerősödött Balkánállamok fel fogják venni velünk a harczot a kultúra minden terén s hogyha ebben a versenyben mi volnánk a vesztesek, ennek káros következményei kihatnának az egységes nemzeti állam kiépítésére irányuló törekvéseinkre is. Azt jsedig senki sem fogja tagadni, hogy e versenyben jelentékeny szerep fog jutni a köz:ä"
