Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-413

4í3. országos ülés Í91& november t8-án, csütörtökön. ÍS5 obstrukczió a politikai életben ugyanolyan, mint a sztrájk a gazdasági életben, a kisebbségnek jogos védekezése, a másik pedig arra, hogy az obstrukczió megakasztja a többségi akarat érvényesülését: ezen a módon előbbre nem juthatunk, pedig mind­nyájan érezzük, hogy alkotmányos életünk meg van sebezve. Én azonban mindennek daczára, ámbár érzem ezt a sebet, mégis, mint jó katona nem akarom otthagyni a tábort, hanem meg­sebezve is tovább akarok küzdeni abból a szem­pontból, hogy ezzel a küzdelemmel is, bár csekély erőt viszek bele, hozzájárulhatok ahhoz, hogy közöttünk az alkotmányos béke ismét helyre­álljon és közös erővel dolgozhassunk azon a nagy munkán, amely mindnyájunkra vár, (Élénk he­lyeslés.) En mint ellenzéki képviselő annál inkább kötelességemnek tartottam aktive is résztvenni a most kezdődő költségvetési vitában, mert mind­nyájan tudjuk azt, hogy politikai átalakulások előtt vagyunk. Hiszen mi sürgettük azt, hogy a kormány adott szavának megfelelően adjon nekünk tájékozást az ő terveire nézve, amelyek ez ideig mindig csak ködbe vannak burkolva. Ezután is sürgetni fogjuk, hogy ez a szükséges politikai átalakulás minél előbb történhessék meg. Ám ezt az átalakulást csak ugy lehet keresztülvinni, ha az országgyűlés összes pártjai résztvesznek a munkában. Hiszen talán épen a választójognak kialakulása, sőt már annak a tervnek a hatá­rozott megismerése is más keretekbe fog hozni bennünket. Mert egészséges fejlődést nem lehet elképzelni máskép, mint ugy, hogy két nézőpont fog egymással szemben állani : egy konzervatív és egy progressziv nézőpont és ezen nézőpontok szerint kell nekünk is elhelyezkednünk, mert ha azt mondja Goethe : Wo Parteien entstehn, halt jeder sich hűben und drüben ; Viele Jahre vergehn, eh' sie die Mitte vereint«, — akkor, ha ebben a képviselőházban az egyik oldal csorbán, megtizedelve jelenhetik csak meg, akkor nem remélhetjük, hogy ebben a nagy át­alakitó munkában meg fogjuk találni azt a közép­utat, amely a két nézőpontot igazán összekötheti és amely mérsékelten, de egyszersmind határozottan a haladás felé vihet. Annál is inkább kötelességemnek tartom már most résztvenni a parlamenti vitában, mert a mos­tani vita mintegy előkészítése annak a ránkváró nagy feladatnak, hogy hazánk parlamenti alkot­mányos életének mintegy uj bázist, a jelent ugyan fel nem forgató, de a jelentől határozott lépéssel előre menő bázist alkossunk meg; (Élénk helyes­lés.) Annál is inkább akarok itt résztvenni a mun­kában, mert mint egyeseknek a túloldalról határo­zott nyilatkozataiból is tudom, ők is ezt az igazi progressziv és demokratikus választójogot kíván­ják és épen azért szükséges, hogy a jövő küzdelem érdekében is megtaláljuk egymást és én nem vehe­tem magamra, hogy valaki azt a szemrehányást tegye nekem, hogy a túloldalnak azokat a tagjait, akik szintén ilyen irányban kivannak működni, el­hagytam, hogy nem segítettem őket, mikor arról volt szó, hogy ők is a nép jogok demokratikus ki­terjesztése érdekében akarnak működni. Ezt szükségesnek tartottam előrebocsátani. Felszólalásomat egyébként rövidre foghatom, mert más észrevételeimet az egyes tárczák tárgyalásá­nál leszek bátor megtenni s ez alkalommal, álta­lánosságban, rövid akarok lenni. A t. előadó ur, hivatkozva a pénzügyi bizott­ság jelentésére is, pénzügyi állapotainkat igen rózsás szinben tüntette fel. Első tekintetre, t. képviselőház, csakugyan nagy fellendülést is mu­tatnak állapotaink, mert jövedelmünk, a pozití­vak, az aktívák és a passzivák egyaránt 10%-ot meghaladó mértékben gyarapodtak az utolsó év óta, ha azonban közelebbről is megvizsgáljuk, hogy vájjon az aktívák csakugyan igazi aktivák-e és hogy a passzivák, a kiadások olyan czélokra fordittatnak-e, amelyek a nép jólétét is előmoz­dítják, akkor ez a szép, rózsás szin eltűnik elő­lünk s őszintén meg kell vallanom, hogy én nem is örömmel, hanem inkább bizonyos aggodalom­mal nézek ezekre a számokra. Ami már első tekintetre sem örvendetes jelenség a pénzügyi bizottság jelentésében, azt abban találom, hogy azt mondják : ime, ezt a gyarapodást el lehetett érni minden különösebb uj adómegterhelés nélkül, kivévén csak azt, hogy a betegápolási adót 5 %-ról 10 %-ra kellett emelni. T. képviselőház ! Tessék elhinni, én szivesen fizetnék betegápolási adó czimén még többet is, de ha ez a betegápolási adó nálunk 5%ról 10%-ra lett felemelve, vagyis ha 100%-kal emeltetett, akkor elvárnám azt is, hogy közegészségügyi álla­potaink is 100%-kal javuljanak. Mert, méltóztassa­nak elhinni, nagyon is ránk férne, hogy közegész­ségügyi viszonyaink ilyen fejlődést mutassanak. (Ügy van !) Teljesen méltányolom azt is, amit a t. előadó ur mondott, hogy a mai időkben nekünk szüksé­günk van a nemzeti megerősödésre; és ő hivat­kozott épen a véderőtörvényre is. En is azt mondom, t. képviselőház, hogy le­gyünk figyelemmel a jövőre is, legyünk figyelem­mel különösen arra, hogyha közegészségügyünk nem halad előre, ha azt mondhatnám : nem halad előre rohamléptekkel, akkor hiába költünk mi a nemzet véderejére, mert ma-holnap már nem lesz ivadéka a magyar nemzetnek, amely a fegyvert kezébe is vehesse. És rá akarok mutatni még egy másik árnyék­oldalra is, amely ebben a költségvetésben szintén mint jövedelem van feltüntetve, amely azonban, állithatom, épen nagy fogyatéka a nemzeti erőnek. Ez az a körülmény, hogy azokban a fogyasztási adókban, amelyek rémületes haladványban növe­kednek folyton-folyvást és amelyek épen azt jelentik, hogy a mi adó viszonyaink a szegény embert mindig jobban és jobban sújtják, hogy, mondom, ezekben még az is benne foglaltatik,

Next

/
Thumbnails
Contents