Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-413

U3. országos ülés Í912 november 28-án, csütörtökön. 133 ben a vidéken a törpe hitelintézeteknek óriási, gombamódra történt szaporodása következtében. (Igaz ! Ugy van !) Akik emlékeznek az 1907. évi válságra, — én magam mint akkor több vidéki intézet igazgatósági tagja, közvetlenül szemlélhettem ennek lefolyását — azok tudják, hogy az 1907. évi válság abból keletkezett, hogy az 1907. év nyarán külföldi és különösen osztrák pénzintézetek elborították hitelajánlataikkal az egész vidéket. Mikor azután ősszel a pénzszűke beállott, hirtelen megvonták a hitelt, a magyar vidéki intézetek rendkivül kritikus helyzetbe jutottak, de ennek daczára bámulatosan funkczionáltak. A vidék 1907 és 1908-ban az ő ellenálló képességének oly példáját adta, amely csak megerősítheti azt a meggyőződésünket, hogy belsőleg teljesen egészségesek vagyunk. Ma a helyzet sokkal súlyosabb azért, mert éppen a vidéki középosztály egy része bocsátkozott spekulácziókba és éppen a vidéken óriási módon szaporodtak azok a bankok, amelyek létrejövetelének legtöbbször csak személyi vagy családi politika volt az oka. (Élénk helyeslés és derültség.) Erre nézve egy igen kiváló közgazdászunk, Éber Antal állított össze számokat, amelyek azt mutatják, hogy Magyarországon 1911-ben a pénzintézeti részvénytársaságok elérték a 2000-es számot és az utolsó hat év alatt a vidéken 600 uj pénzintézet keletkezett. Most méltóztassék ezzel szembeállítani azt, hogy Ausztriának összesen 67 részvénytársasági pénzintézete van. Tehát amit 67-en végeznek el Ausztriában, ugyanarra kell nálunk 2000 szervezet ! Azt kérdezem : lehetséges-e ilyen apró pénzintézeteknél, hogy ilyen kritikus időkben megálljanak, lehetséges-e egyáltalában, hogy tisztességes üzleti politikával az ő rendes üzleti kiadásaikat fedezzék és lehetséges-e egyáltalában 2000 lelkiismeretes szakértő bankdirektort termelni Magyarországon ? (Élénk derültség.) Ezek azt mutatják, hogy igenis ebből a rikító válságból le kell vonniok a magyar hitelintézeteknek azt a tanulságot, amit előbb mondottam, hogy ugy államháztartásunknak, mint magánéletünknek erőgyűjtésre, takarékosságra van szüksége, mert, ismétlem, szükségleteink gyorsabban szaladnak; semmint mi utánuk tudunk czammogni. Ezzel be is fejeztem beszédemet, amelyhez . még csak a következőket jegyzem meg : A külpolitikai válságnak, a balkáni tűznek vörös fénye visszaverődik a mi láthatárainkon is. Kétségtelen, hogy ez egyik nagy oka az izgatottságnak. Ez ellen azonban egyéb segítségünk nincsen, mint az, hogy igazságainknak és belső erőnknek tudatában megvárjuk a fejleményeket. Ez a tüz a magyar közönséget váratlanul találta. Azért is azt hiszem, hogy oly nagy a gazdasági életben, különösen a vidéden, az ijedtség, mert most mint egy álmából felriadt ember látják azt, amit eddig is látnunk kellett volna, hogy a magyarság ezer éves problémája nincs megoldvaj mert mindig ugyanaz marad. Mióta mi idejöttünk, az volt a problémánk, hogy az északi és a déli szlávok közé éket verjünk azért, hogy ezen az éken haladhasson Európa czivilizácziója, a nyugati kereszténység, a parlamentarizmus és a modern haladás. Ez a probléma minden évszázadban más formában jelentkezik. Mi nagyon elaludtunk, azt hittük, hogy a probléma teljesen meg van oldva. Nem, a probléma még ma is él és minden erőnk összefogását kívánja. Minden erőnk összefogását kivánja, gazdasági és politikai értelemben egyaránt. E nagy világitásnál mindenkinek — legyünk kicsinyek vagy nagyok — gazdasági és politikai szereplésére azért kell jobban vigyáznia, mint máskor, mert bár most is ép oly kicsinyek vagy ép oly nagyok vagyunk, mint különben, de egy világtüznek világítása mellett árnyékunk a világtörténet diorámájába esik és ott látszik meg, hogy helyesen mozogtunk-e, vagy helytelenül a nemzet jövendője érdekében. (Élénk helyeslés). Ez nem jelenti azt, hogy a hazafiságra appelláljunk. E szó annyira elkopott nálunk és annyian éltek már belőle, (ügy van! Ugy van!), hogy azt számra venni nem akarom. (Helyeslés.) De azt jelenti, hogy életfentartó ösztönünknek fel kell támadnia és azt kell mondani, hogy csak akkor tudunk megélni, ha ugy a gazdasági életben, mint a politikában a lényeges dolgokat a lényegtelenektől meg tudjuk különböztetni. (Helyeslés.) T. Láz ! Livius azt mondja, hogy a thrasimenusi csatában rómaiak és punok oly borzasztóan öldökölték egymást, hogy földrengés volt, sziklák szakadtak le, fák dőltek ki és ők nem vették észre a földrengést. Mi ezt nem tehetjük, hogy magyarok egymás ellen oly ádáz küzdelmet folytassunk, hogy sziklák szakadnak le, fák dőlnek ki, a talaj inog alattunk és mi egymás ellen ezt a küzdelmet mégis igy folytatjuk. (Ugy van ! Ugy van !) Mindenkinek észre kell vennie, hogy mi a lényeges és mi a lényegtelen. Mert ha nem veszik észre, akkor ez a pusztulás útja. Attól, aki látja a mai gazdasági viszonyokat, azt kérdezem, bármennyire ellenezte is valaha a bankszabadalom meghosszabbítását, merné-e a felelősséget vállalni, ha másképen történt volna a döntés '? Nem kell-e ma mindenkinek belátnia, hogy helytelen volt az obstrukezió és hogy nyugodtak lehetünk, hogy a közös bank szabadalmát meghosszabbítottuk ? Nem kell-e íuindenkinek, aki ellenezte a véderőreformot, belátnia, hogy nevetséges színben tűnnénk fel Európa előtt, ha nem tettük volna meg köteleségünket és nem szavaztuk volna meg a véderőreformot' ? (Taps.) Hiszen minden kis nácziója a világnak szemünkbe nevetne, hogy ime itt van égy hatalmas monarchia, itt van egy harczias magyar nemzet, amely katonaságát nem erősítette meg ! (Igaz !. Ugy van !) Ez azt jelenti, hogy ezekkel a nagy szempontokkal szemben ne alkosson közöttünk elválasztóvonalat az, hogy ilyen vagy olyan módon történt-e szavazás, hogy ilyen vagy olyan házszabálymódosítással tettük meg kötelességünket. Kérdem.