Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-413

132 U3. országos ülés 1912 n ban barátot lásson, hanem mindig ellenséget lát benne. De még nehezebb probléma ez éppen ma, amikor vallania kell maj d minden kereső magyai állampolgárnak és a kereset nagyon meg van nehezítve, hitelviszonyaink tekintetében pedig — minek szépítsük — határozottan válságos helyzetben vagyunk. A mi temperamentumunk mindig a végleteken mozog. A fcavaszszal például senkivel sem lehetett elhitetni, hogy annak a magas konjunktúrának, amelyben az értékpapírok folyton emelkednek, egyszer vége lesz ; mindenki azt hitte, hogy lehetséges a papírnak értékét folyton fújni és fújni felfelé és lehetséges munka nélkül könnyen meggazdagodni. Most éppen az ellenkező hullámban vagyunk, de szintén a végleteknél'mozgunk ; most mindenki azt hiszi, hogy folyton sülyedni és sülyedni fog papírjaink értéke és összes hitelviszonyaink még jobban meg fognak romlani. Erről szó sincs. Államháztartásunk és társadalmi berendezésünk is alapjában szilárd alapokon nyugszik. Ezt semmiféle rémhírekkel vagy rosszkedvvel elvitatni nem lehet. Arról igenis szó van, hogy mind államháztartásunk, mind pedig társadalmunk az erő- és tártaiékgyüjtésre sokkal jobban rá van utalva, mint eddig, mert szükségleteink sokkal gyorsabban sietnek előre, mint a hogy mi utánuk czammogunk. Ez a nagy szó, hogy erő- és tartalékgyüj tésre van szükség, mindig világos, de legjobban világos most, amikor egy nagy válság rikító fénye esik rá közállapotainkra. A közönségen nagyfokú nyugtalanság vett erőt, azért, mert a papírok rohamosan estek, mert némely helyen a nép megrohanta a takarékpénztárakat és betétjeit kérte vissza és a nyugtalanságot több helyről mesterségesen szították. Sokan félve hiszik, hogy itt végzetes baj van, hogy ez egy jelenség, mely csak Magyarországon észlelhető. Ez nem ugy van. Meg kell állapítanunk, hogy ez év tavaszán és nyarán az osztrák-magyar banktól kezdve az összes komoly politikai és pénzügyi tényezők figyelmeztették a közönséget arra, hogy ez nem megy igy tovább, hogy a magyar középosztálynak nem hivatása, hogy spekuláczióba bocsátkozzék, (Igaz! Ugy van!) mert ha abba bocsátkozik, ezt rossz időkben majd keservesen megbánja, A pénzvilágnak megvan az ő biztos vészjelzője, midőn figyelmezteti a közönséget és ez az a pillanat, mikor a koronajáradék-kötvények és a fix kamatozású papírok többet kamatoznak, mint az iparvállalatok és a bankok részvényei. Ebben a pillanatban elérkezett a túlspekuláczió tetőpontjára. Lehetnek nagy intézetek, amelyeknek oly nagy ereje van, hogy a közönség bizalma beéri vele, ha állandóan kevesebb hasznot is hajtanak, mint a koronajáradék és a fix kamatozású papírok, de ez általánosságban nem állhat az iparvállalatokról és bankokról. Mihelyt az árfolyamok elérték azt a magasságot, hogy a koronajáradék többet kamatoz, mint az iparvállalatok, minden józan embernek látnia kell, hogy tovább spekulálni )ember 28-án, csütörtökön. nem szabad. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a magyar középosztály egy része, amelynek semmi köze nem kellene hogy legyen, sem a börzéhez, sem a spekuláczióhoz, u. n. parázs-pénzek, lombardpénz utján belehajszoltatja magát oly ténykedésbe, amelynek egész családok, egész városok isszák meg a keserű levét. De ha ezt a jelenséget látjuk is, ezért nem kell megijedni, mert a papíroknak ez a nagy áresése nemcsak nálunk van meg, hanem az egy világjelenség. Erre csak egy adatot hozok fel, amely a t. házat érdekelni fogja. (Halljuk! Halljuk!) A berlini börzén jegyzett összes osztalék-papirok, — tehát nem fix kamatozású papírok értéke 24 milliárd 424 millió márka. A szeptemberi ultimótól az októberi idtimóig ezek értéke csökkent 1 millárd 268 mUlióval. Tehát méltóztatnak látni, hogy ez az árfolyamesés sokkal nagyobb mértékben fordult elő a külföldön, mint nálunk, s hogy ez nem specziális jelenség, melyből a magyar társadalom rothadtságára, betegségére, pénztelenségére lehetne következtetni. (Igaz ! Ugy van !) Azonban, ha ilyen a helyzet, akkor ezen válság tanulságait ugy az államnak, mint a társadalomnak le kell vonnia. Az egyik tanulság az, hogy nem szabad egymást nyugtalanítanunk, különösen a jelen időben. (Helyeslés.) Nem az teljesít hazafias kötelességet, aki ügyefogyottságból, megijedtségből, vagy kicsinyes üzleti érdekből, hogy egypár krajczárt mástól elcsikarjon, rémhíreket terjeszt a parasztság és a polgárság között, hanem az, aki azt mondja, ami igaz : hogy itt szolidan áll minden, hogy ezek csak elmúló hullámok, amelyek ép oly ideiglenesek, mint ezen papíroknak értékcsökkenése. (Elénk helyeslés.) A leghatározottabban állást kell foglalni az oly törekvésekkel szemben, amilyeneket sajnálatomra láttam pl. a Hangyánál, a magyar gazdák szövetkezeténél. Nem akarom ez intézet körlevelét felolvasni, de hogy méltóztassanak látni, mily módon ijesztgeti a közönséget, megemlitem, hogy azt irja, hogy »általános mozgósítás, európai háború fenyegeti az országot«, felhívja fiókjait, hogy hívjanak össze népgyüléseket, »fejtsék ki a válságos európai helyzetet, szólítsanak fel minden adóst, tartsa becsületbeli kötelességének, hogy tartozását novemberig befizesse, hozzátéve, hogy a pénzt utalja át a Hangyának.« (Elénk derültség.) Ez nem az a szellem, melyet a magyar társadalom a szövetkezetektől elvár, nem azért pártolta őket az áUam ; ez a szövetkezeti eszmének oly kicsinyes szempontból, oly ügyefogyottsággal való érvényesítése, mely ellen a leghatározottabban állást kell foglalni. (Elénk helyeslés és taps.) Megjegyzi ez a felhívás egyúttal azt is, hogy a tagok igyekezzenek a karácsonyi bevásárlást minél gyorsabban a Hangyánál eszközölni! (Elénk derültség.) Ez a groteszk kép világit be abba, mi az, amin nálunk segíteni kell. Segíteni kell azon, hogy 1907 óta, a legutolsó gazdasági válság óta, a hitelviszonyok belső természetében egészségtelen eltolódás támadt, részben a fővárosban, rész-