Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-363

363. országos ülés 1912 április 3-án, szerdán. 59 mely most már Lukácsot és Tiszát együtt ünnepelte.* ügy látom ebből, hogy valami differenczia lehetett közöttük előzőleg. (Derültség a szélsőbaloldalon. Olvassa.): »Az üdvözlők között voltak Heltai Ferencz, Kubinyi Géza és mások, a kik még délelőtt nyiltan szemben állottak Tisza tervével. A határozat egyhangú elfogadásával tehát az egész párt egyértelmű állásfoglalása jutott kifejezésre. Ép ezért visszatetszést szült, hogy néhány fanatikus Tiszaista, igy Brtsey Péter és Lipthay Béla, mikor a határozat elfogadásáról volt szó, ingerülten azt kiáltotta közbe, hogy : »A ki nem fogadja el, azt kidobjuk, az lépjen ki!« Lipthay Béla: Azt megczáfoltam, mert nem volt igaz ! Ráth Endre: Nem olvastam a czáfolatot, most tudomásul veszem és kérem meg nem történtnek tekinteni, ha indokolatlanul került bele t. képviselőtársam neve ebbe a beszédbe. Ellenben Brtsey Péter képviselő urat mindnyájan ismerjük, méltóztassanak rá vigyázni, mert ő igen dühös ember. (Derültség.) Azt mondja a Magyar Hirlap (olvassa) : »Jöhet más kormány, jöhet más programm, jöhet akárki és akármi: addig nem állhat meg, addig nem találja helyét ebben az országban, addig nem talál támaszt a magyar országgyűlésen, a mig e dologban szint nem vallott és pedig természetesen, ugyanabban az értelemben, mint vallott volt a Khuen-kormány.« >>Es felállt gróf Andrássy Gyula és kijelentette, hogy férfiasan cselekedett, legyen az ő hite szerint.« En ezeket külön-külön csak azért olvasom fel, mert gróf Andrássy Gyula volt az, a ki azt mondotta a képviselőházban, hogy ő úriemberek között nem szereti, ha minden dologról Írásokat vesznek fel. Most már kezdem érteni, hogy miért nem szereti. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá a Magyar Hirlap (olvassa): »Lehet ebben ellentét magyar meg magyar közt, lehet magyar államférfiuról feltenni, hogy nem igy gondoklkozik ? E kérdést azokkal szemben kell elsősorban felvetnünk, a kik Lukács Lászlót sértik ilyen feltevéssel, mikor azt hiresztelik, hogy ő vállalna most »uj alapon« kormánymegbizatást.<< Ugy néz ki a dolog, mintha az egész rezolucziókérdést csak azért forszírozták volna, hogy Lukács Lászlót kellemetlen helyzetbe sodorják. Csakhogy 6 kimutatta, hogy nagyon ügyes ember, mert elfogadta a rezolucziót, bár előzőleg megmondotta, hogy nem helyesli a pártértekezletet. Most már a munkapárt kénytelen Lukács Lászlónak igazat adni ebben a kérdésben. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársammal — most a változatosság kedvéért az Az Újságból idézek •— beszélt egy újságíró és gróf Andrássy t. képviselőtársam a következőket mondotta (olvassa) : »A rezoluczió nélkül egyetlen szál ujoncz sem lesz. Minden kormányt megbuktatnak, legyen I az akármilyen, a melyik nem hozza a 67-esek I követelését s nem helyezkedik az ő álláspontjukra, Minden olyan kormány ellen, a mely nem teljesiti vagy csak függőben is akarja hagyni követeléseinket, érvényesíteni fogjuk álláspontunkat. Ilyen kormány a mi támogatásunkra nem számithat.« Persze, ez márczius 10-én volt, akkor ő még nem gondolt arra, hogy márczius 10-hez az idén is olyan közel lesz április elseje. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Április elsején azonban gróf Andrássy Gyula a kormány támogatói közé sorozta magát. En azt hiszem, hogy a t. képviselőház is megelégelte már ezeket az idézeteket. (Ugy van! a jobboldalon.) B. Podmaniczky Endre: Szomorú, hogy ilyeneket lehet itt felolvasni! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon szomorú!) Nem a parlamentbe való ! Ráth Endre : Méltóztassék elképzelni t. képviselőtársam, hogy milyen szomorú dolog az, hogy ennyi sok képviselőnek, — azt hiszem, legalább is szupponálnunk kell, hogy a 413 magyar képviselő ma Magyarország krémje erkölcsben, tudásban, képzettségben, hazafiságban — ennyi sok embernek le kellett vonnia most a konzekvencziát s most a hatalomért lemondanak mindenről. De méltóztassék elképzelni, hogy ezzel szemben milyen szép dolog lett volna, ha önök megállottak volna azok mellett a fogadkozások mellett, a melyeket egy hónappal ezelőtt tettek. Hiszen ha látták volna Bécsben, hogy bárki jön ide ebbe az országba, bárki fordul ehhez a parlamenthez, lehet, hogy belügyi kérdésekben megalkuszik, ha az alkotmányról, a magyar törvények épségéről van-szó, akkor itt egyetlenegy emberrel sem lehet szóba állani, senkivel sem lehet alkudozni : ez igazán szép dolog lett volna. Ezért osztozom t. képviselőtársammal abban, hogy valóban nagyon szomorú, hogy nem ez a helyzet áüott elő. B. Podmaniczky Endre: Nem ez a szomorú, hanem az, hogy ilyen beszédet kell hallgatni a magyar képviselőházban ! (Zaj.) Ráth Endre: T. kéjaviselőtársam, én már tudom a jelenlegi parlament történetéből, hogy igen kevés ember van erről az oldalról, kivel Podmaniczky képviselőtársam meg van elégedve. Sokan meg azt mondják, hogy igen keveset beszéltem, de sokat olvastam. Azokat megnyugtathatom, hogy a mit olvastam, azt mind Tisza Istvántól és más ilyen uraktól olvastam, tehát ne méltóztassék azt mondani, hogy szomorú, hogy ezt meg kellett hallgatni. (Taps a szélsőbaloldalon.) lusth János: Nem értette meg Podmaniczky, ez a baj. (Felkiáltások jobb felől: Nem sikerült!) Gróf Batthyány Tivadar: A rezoluczió nem sikerült! Kállay Tamás: Maguknak nem kellett! Ráth Endre: Még csak egy kérdéssel vagyok bátor foglalkozni és ez a vármegyék kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Addig, mig a munkapárt egyedül a maga pártfelelősségére foglalta el azt az álláspontját és a maga számlájára 8*