Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-363
58 363. országos ülés 1912 április 3-án, szerdán. Ne méltóztassék rossz néven venni, ka én még mindig nem szándékozom végét vetni ezeknek az idézeteknek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) de előttem lebeg az, hogy mennyit kellett nekünk szenvednünk ezekben az időkben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minket megvádoltak az Auffenberggel való puszipajtáskodással, bár most már egész nyilvánvalóan látjuk, hogy mikor önök Auffenberget szidták, tulajdonképen AufEenberg háta megett valaki mást akartak szidni. Siettek is roppant hamar a kérdés tisztázásával, mert midőn megjelent a lapokban a hir, hogy a munkapártiak nem mennek le a Tegetthof vizrebocsátási ünnepélyére, mert Auffenberggel szemben tüntetni akarnak (Mozgás a jobboldalon.) s a következő napon megjelent a lapokban az, hogy ezt esetleg félremagyarázhatnák és a trónörökös ellen való tüntetésnek vehetnék, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) akkor, hogy a munkapárt kijusson a vizből, lement a tenger mellé a Tegetthof vizrebocsátási ünnepélyére. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert ügyeltek arra, hogy ezt a tüntetést ne magyarázzák valahogy a trónörökössel való szembehelyezkedésre. (Báró Hámos Antal nagy csomó újságot hoz a terembe. Nagy derültség a jobboldalon.) Ez szellemes dolog. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Egry Béla; A tegnapi Zeit közte van-e ? B. Podmaniczky Endre: Az a maguk újságja 1 (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre: Mondom, azért tartom szükségesnek ezeknek a kérdéseknek a tisztázását, mert akkor igen ügyeltek arra, hogy valahogy a trónörökössel szembe ne kerüljenek s ma már engedik a köztudatba átmenni azt a felfogást, hogy a ki a királyt a jelenlegi állásfoglalásra birta reá, nem volt más, mint a trónörökös. Ezeket a kérdéseket tehát egyszer végre valahára tisztázni kell, Folytatom megint ott, hogy a ministerelnök ur igenis jól tudta, hogy mire vállalkozik. Elismeri ezt a Magyar Hir lap is márczius 9-én. (Olvassa :) »Ki hiszi el« •— azt kérdezi — »hogy gróf Khuen vállalta volna ezt, ha eleve nem birja hozzá a király beleegyezését 1 S ha a királyt most abba a helyzetbe hozták, hogy beleegyezését visszavonja s ezzel Magyarország révén az egész monarchiát alkotmány válságba lökje: ki hiszi el, hogy e mögött semmi egyéb nincs, mint a rezoluczió formáján való fennakadás ? Mi már hónapok előtt megmondtuk, hogy vannak bécsi körök, melyeknek egyáltalában nem kell a véderőreform, a mi csak származékos része annak, hogy egyáltalában nem kell nekik semmi, a mi ma van, ugy, a hogy az ma van. Az összeesküvés ürügynek a rezolucziót tolta maga elé, de czélja Magyarország önállóságának s az alkotmányos kormányzásnak megsemmisitése.« . A rezoluczió most el van tolva az útból, csakhogy azt mondják, hogy nem a rezoluczió eltolása volt az egyedüli czél, hanem Magyarország ön1 állóságának és alkotmányos kormányzásának megsemmisítése. Ámde akkor, ha ez igy van, tt védekezésnek az a módja, hogy egyszerűen megnajíunk a feltétlen bécsi akarat előtt és vállalkozzunk a kormány alakitäsára és vitelére, nem megfelelő. Pedig hogy semmi félreértés ne lehessen, hogy a kormány dolgaiba beavatottaknak tudniok kellett arról, hogy Ö felsége komoly helyzetben van, rámutatok arra, hogy azt irták (olvassa): >>Meg kell tudnunk és meg kell mutatnunk: vagyunk-e még önáUó ország, van-e még parlamenti alkotmányunk, foganatosak-e, még az alkotmány biztositékai és I. Ferencz József uralködik-e még Magyarországon ?<< Ezt irta a Magyar Hirlap. Egry Béla : Márczius 9-én ! Ráth Endre: Igaz tehát az, a mit állitok, hogy a ministerelnök ur minden körülmények között vállalta a kormány alakitását, de az az érv, a miről azt hirdeti, hogy legújabb érv volt erre, már márczius 6-án vagy 9-én is meg volt. Bár a munkapárt vitte a vezető szerepet a rezolucziós kérdésben, senki sem veheti rossz néven, ha én még mindig bizom abban, hogy erre a pártra ujabb nemzeti elhatározások idején számítani lehet. Ne méltóztassék rossz néven venni, ha névszerint is megemlitem az egyes urakat, a kik lekötötték magukat ezekben a kérdésekben. (Derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) Például arról volt szó, hogy a munkapárt nem áll egységesen a házhatározat mellett s erre odajött Farkas Pál t. képviselőtársam és igy szólott (olvassa) : »A munkapárt túlnyomó többségének felfogása szerint lehetséges, hogy egy képviselőnek ne legyen mandátuma, de az nem lehetséges, hogy ne legyen tisztessége. A párthatározathoz való ragaszkodá tisztesség dolga.« (Derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ezt tehát tessék elintézni valahogy a pártban. (Zaj.) Megtartotta a munkapárt nagy értekezletét és megtartotta ott gróf Tisza István frappáns beszédét, a melyről el kell ismerni mindenkinek, hogy a szónoki remekművek egyik legkiválóbb] a és hogy volt benne meggyőződés, volt benne erő, volt benne elvszilárdság, elszántság és leszámolás mindennel, a mikor a nemzeti jogok biztosításáról volt szó. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Jaczkó Pál: Az a baj, hogy csak beszéd Volt! Ráth Endre: A Budapesti Naplóban fel volt emlitve, hogy mikor a legújabb királyi kézirat megjelent, őszbe csavarodott embereknek, a kik azt olvasták, könny csordult a szemükbe, ugy meg voltak hatva a felséges urnak ettől a legújabb kegyes kéziratától. Ugyanezek a könnyek tolulnak szemembe, a mikor látom, hogy a nemzeti álláspont meüett a munkapárt minő lelkesen tüntetett. Azt irja ugyanis a Pesti Hirlap (olvassa) : »A munkapárt viharos tapssal és tetszéssel kisérte Tisza beszédét. A mikor befejezte, az egész párt köréje tódult, hogy üdvözölje és maga Lukács László volt az első, a ki a sürü embertömegen keresztültörve magát, kezet szorított Tiszával. Ez a jelenet még jobban fellelkesítette a pártot, a
